Az eVTOL-okat, vagyis egyhelyből történő fel-, és leszállásra alkalmas elektromos járműveket számos cég fejleszti: néhányan magánjellegű használatra, egyfajta high-tech, levegőben közlekedő autó szerepének betöltésére szánják az eszközöket, de a legtöbben inkább a taxik repülő alternatíváját látják bennük, amelyekkel kikerülhetőek lesznek a sok bosszúságot okozó dugók vagy éppen személyszállítás helyett csomagszállítási célokra alkalmas verziókat gyártanak, hogy rövidebb idő alatt célbaérhessenek a küldemények.

A közös jellemzője az AAM (Advanced Air Mobility, Fejlett Légiközlekedés) vagy UAM (Urban Air Mobility, Városi Légiközlekedés) rendszer részét képező járműveknek, hogy olyan új kategóriát jelentenek a városok és városok közötti közeledés megoldásában, ami alapvetően átalakíthatja és háromdimenzióssá teheti a települések személy-, és csomagszállításának infrastruktúráját, de a már meglévő, meglehetősen zsúfolt hálózatba kell valahogy, lehetőleg minél akadálytalanabbul beépíteni az általuk alkotott rendszert is.

Bár az eVTOL-os légitaxizás hajnala még nem érkezett el, de a légialkalmassági engedélyeket egyes cégek járművei már megszerezték

és sokan 2024-re, 2025-re tervezik a szolgáltatások első fázisának beindítását. A drónokkal történő áruszállítás pedig már működik is egyes városokban. A számos megválaszolandó kérdés mellett, például, hogy miből fedezik a szolgáltatók a hatalmas plusz energiaigényt, ami az elektromos légi közlekedéssel jár vagy hogyan teszik eléggé csendessé a gépeket ahhoz, hogy ne legyen zavaró a lakók feje felett zajló forgalom, még egy fontos részlet vár tisztázásra, mégpedig, hogy honnan és hová fognak indulni és landolni a gépek.

A jövő repterei

Az egyértelmű, hogy az eVTOL-ok egyik legnagyobb előnyét, a háztól házig való szállításra való alkalmasságot akkor lehet leginkább kiaknázni, ha a járművek bárhol megállhatnak utasokat/csomagot felvenni és letenni, a járművek kis mérete és a helikoptereknél halkabb működése pedig elvileg lehetővé tehetné a szó szerint ajtóig való fuvarozást, de amennyiben sokan indulnak ilyen járművekkel útnak, akkor a légtér hasonlóan zsúfolttá válhat, mint az utak.

A már létező repülőterek megosztott használata szintén opció lehet, de ez a megoldás is hátrányokkal jár: a repülőterek ugyanis a városok mellett találhatóak, pedig a légitaxik főként a városokon belül teljesítenének szolgálatot. A harmadik megoldás a helikopter leszállóhelyekről való indítás, de ezekből nem áll rendelkezésre elegendő mennyiség és elképzelhető a pályaudvarok tetejének alkalmazása is, itt viszont a megfelelő energiaellátás miatt kellene átalakításokat eszközölni.

Az egyre inkább előtérbe kerülő megoldást a vertiportok építése jelenti, amelyek speciálisan az eVTOL-ok számára készülnek

és, ugyanúgy, ahogy a repülőterek, pályaudvarok és nagyobb buszvégállomások, olyan közlekedési csomópontot képviselnek, ahol nem csak a járművek indulása/landolása és új utasok felvétele történik, hanem egyfajta központként is funkcionálnak. Itt az utasok kényelmesen várhatnak a megrendelt járműre, a rakományok ki-, és berakodása egyszerűbbé válna és a légieszközök lemerült akkumulátorait gyorsan, akár automatizálva lehetne cserélni, a használaton kívüli egységeket pedig feltölteni. Ahhoz, hogy a rendszer ne járjon túl nagy megterheléssel a városi hálózat számára, alternatív energiaforrásokat is használhatnak a helyszínen, például napelemekkel boríthatják a létesítményt.

Urban-Air Port

A vertiportok első példánya már meg is nyitotta kapuit: tavaly a brit Urban-Air Port építette meg az Air One-t Coventry-ban, azonban ez még nem állandó légikikötőnek készült, hanem egy demonstrációs modellnek, ami egy hónapon át betekintést nyújtott abba, hogyan működnek majd a jövőben az eVTOL repülőterek. A cég a vertiportot 15 hónap alatt tervezte meg, gyártotta le és építette fel a Coventry Egyetem segítségével és a projektet támogató Supernal vezetőjének, Mike Whitakernek elmondása szerint a központ nagy szerepet játszik majd abban, hogy növelje a befektetők bizalmát az eVTOL-os közlekedés iránt és a hogy bemutassa, hogyan lehet újragondolni a városi lakosok mobilitásának rendszerét.

Volatus Infrastructure

Az első állandó vertiportra sem kell már sokat várni: a Volatus Infrastructure állomása már idén elkészül az Egyesült Államokban, bár ez még szintén kezdetleges változata lesz az elképzelt nagyforgalmú csomópontoknak. Az eVTOL reptér ugyanis nem egy városközpontban, hanem a pennsylvaniai Bellefonte Repülőtéren épül meg és első körben csak egyetlen leszállóhelyet és töltőállomást tartalmaz majd. Később igények szerint akár nyolc férőhelyesre is bővíthetik majd vagy akár nagyobbra, moduláris jellege miatt pedig az engedélyek megszerzésétől számított négy héten belül felépíthető lesz más helyszíneken is. Az állomás működését a Volatus App alkalmazásával segítik, amelyen a felhasználók megnézhetik, melyik leszállóhely szabad éppen és hol lehet tölteni a járművet.

AirNova

Egy másik vertiport hálózatot Franciaországban terveznek létrehozni, ahol az AirNova építi meg az eVTOL-ok és drónok számára alkalmas állomásokat. A cég a Volatus Infrastructure-nál valószínűleg valamivel később kezd neki a tényleges építkezésnek, de nagyratörő terveik vannak: évente 20 vertiportot nyitnának meg különböző helyszíneken, ahol a légitaxi szolgáltatások iránt nagyobb igény keletkezik.

A vertiportok és vertihubok (csomópontok) magasabb épületek tetején vagy a talajszinten lesznek kialakítva és pilóta nélküli járművek számára is leszállási lehetőséget biztosítanak.

Az AirNova jelenleg a leendő helyszíneket méri fel és a pénzalapot gyűjti össze a projekt elindításához, ezért nem lehet pontosan tudni, hogy mikor épülhet meg az első állomásuk, de Franciaországban egyelőre még nincs engedélyezett légitaxi szolgáltatás, ezért még van idő az infrastruktúra fejlesztésére.

Siemens

A Volatus Infrastructure-nál és a Urban-Air Port-nál szintén kevésbé pontos, de már kidolgozás alatt álló terveket mutatott be a Siemens is, akik a Skyway-el együtt készítik elő az AAM járművek jövőbeli infrastruktúráját. A két cég a vertiportok rendkívül fontos aspektusára koncentrálnak, az energiahatékonyságra, ezért először azt mérik fel, hogy milyen mértékű lehet az állomások energiafelhasználása és hogyan lehet fenntartható módon működtetni őket. Az általuk tervezett vertiportok olyan töltőállomásokkal lesznek felszerelve, amelyek univerzális használatra teszik őket alkalmassá, vagyis sokféle drón és eVTOL kiszolgálására adnak lehetőséget.

Ferrovial

Floridában a Ferrovial és a Lilium készül a légikikötők hálózatának létrehozására, többek között Tampa, West Palm Beach, Fort Lauderdale, Naples és Miami városait kötik majd össze legalább tíz állomással, a Ferrovial pedig Nagy Britanniában is 25 állomás kialakítását tervezi. A vállalatnak kiforottabb elképzelései vannak a vertiportok struktúrájával kapcsolatban: ők nem a háztetőkön, hanem kifejezetten az erre a célra létrehozott állomásokon tartják elképzelhetőnek az eVTOL-ok le-, és felszállását. A csomópontokat a lehetséges célhelyszínekhez, tehát a forgalmasabb városközpontokhoz minél közelebb alakítják majd ki, hogy a légitaxik a valódi céljuknak, a háztól házig szállításnak eleget tudjanak tenni. A vertiportok, akárcsak a Siemens esetében, több céghez tartozó járműnek is megállási lehetőséget nyújtanak.

Csomagszállítás a levegőben

A vertiportokra eVTOL-os légitaxikkal érkező, vagy éppen ezekről az állomásokról a garázsig repülő autókkal szálló, az utak forgalmi dugóit a messzi magasból figyelő városi lakosok egyelőre képzeletbeli látképe lehet, hogy még a jövő víziója, de a bemutatott tervek alapján már nem is kell olyan sokat várni a megvalósulásra. Addig is pedig itt vannak a vertiportoknak szintén hasznát vevő drónok, amelyekkel a házhozszállítási szolgáltatások már meg is kezdődtek bizonyos helyszíneken, sőt, az elkövetkező években Magyarországon is bevezetésre kerülhet hasonló szolgáltatás.

A Rossmann a DODO-val együttműködésben teszteli a drónos áruszállítás működését Budapesten, ahol januárban tette meg első útját a közös projekt keretében indított jármű, egyelőre csomag nélkül. A drón a XI. kerületből, a Savoya Park bevásárlóközpontban található Rossmann üzlet elől indult, a célállomást pedig a III. kerület kertvárosi részében volt. A több mint 15 kilométeres utat a jármű 14 perc alatt tette meg, átlagban 50 km/h-ás sebességgel, 20 és 50 méter közötti repülési magasságban. Az első próba után a következő lépést egy csomagot is szállító teherdrón indítása lesz, de azt, hogy erre a tesztre pontosan mikor kerül sor, még nem lehet tudni. A DODO, kérdésünkre válaszolva, elmondta, hogy "a szabályozás jelenleg az egyik döntő tényező ebben a kérdésben: a projekt megvalósíthatósága és hosszútávú működése nagyban függ az engedélyek kiadásának gyorsaságától."

A tesztek sikeres lezárása után jöhet a következő fázis, amikor már a részletek kidolgozásával folytatják a munkát majd a cégek és többet is megtudhatunk a program pontos működéséről. A drónos kiszállítás a DODO elmondása szerint nem csak innovatív, gyors és rugalmas, hanem emellett olyan fenntarthatóbb szállítási módszert képvisel, amely

"lehetőséget biztosít a szállítási idő és a logisztika környezeti hatásainak csökkentésére: vagyis gyorsabban és károsanyag-kibocsátás jelentős csökkentésével tudnánk így kézbesíteni bizonyos megrendeléseket.

A folyamat a városi logisztika szempontjából is hatékony, mivel a forgalom csökkentését és az utak általános tehermentesítését helyezi középpontba, így forradalmasíthatja a közutak működését."

(Fotó: AirNova, Samsung, Urban-Air Port, Ferrovial, Getty Images/Coneyl Jay)