Abdallah Zaki, a Texasi Egyetem kutatója és Michael Lamb, a Caltech geológiaprofesszora feltette a kérdést: valóban a partvonalak jelentik-e a legjobb topográfiai lenyomatát egy óceánnak? Munkájuk során egy új felvetéssel álltak elő, az erről szóló publikáció a Nature-ben jelent meg.

Megközelítésük kissé újszerű, mégis pofonegyszerű: ha egy bolygót évmillókon át óceán borít, akkor annak nyomot kell hagynia a tengerfenék szerkezetében is. A földi kontinensek szélén is megtalálható ez a lankás, sekély rész, mielőtt a mélytengeri árokba zuhannánk – ezt hívjuk kontinentális talapzatnak.

A kontinentális talapzat egy több száz kilométer szélességű, víz alatti terület, amelynek domborzati görbülete alacsony. Lényegében egy enyhe, széles lejtő, amely fokozatosan vezet át a mély óceáni meder meredekebb lejtésébe – és ami fontos: a kontinentális talapzat meglehetősen stabil marad évmilliós áttekintésben is, míg a partvonal igen könnyen változik.

A kontinentális talapzat egy olyan geológiai képződmény, amelynek a kialakulásához folyókra van szükség, amik hordalékot szállítanak, és egy stabil vízszintre, ami ezt a homokot és sarat egyenletesen elteríti.

Zaki és Lamb a földi adatok ismeretében elemezni kezdte a Mars felszínére vonatkozó információkat is, majd arra jutottak, hogy van olyan marsi terület, amire a fenti leírás igaz lehet – az alacsony lejtésű és görbületű területen belül part menti üledékekre, deltákra és üledékes folyókra utaló jeleket találtak.

A Marson nincsenek tektonikus lemezek, így olyan kontinensek sem találunk, mint amilyen szeretett anyabolygónkon vannak – így erre a marsi talapzatra parti talpazatként hivatkoznak a tudósok. Ez a geológiai képződmény nagyon hosszú idő alatt alakulhatott ki, a jelenléte pedig egy olyan óceánra utalhat, amely több millió éven át stabilan jelen volt a vörös bolygón. A szakemberek szerint a kutatás arra is rámutat, hogy a marsi ősi élet nyomait minden bizonnyal a part menti talapzatban érdemes keresni.

A Mars szakszerűbb tudományos-technikai fürkészése egyébként több évtizedre nyúlik vissza. Az első olyan űreszköz, ami sikeres leszállást hajtott végre a Mars felszínén, majd hosszabb ideig működőképes állapotban maradt, és még képeket is küldött haza, a NASA Viking–1 volt, ami 1975. augusztus 20-án indult a Földről, és 1976. július 20-án landolt a vörös bolygón.

Az azóta eltelt időben azonban számos más keringő-, és leszállóegység meglátogatta már a távoli helyszínt, és sokkal alaposabban feltérképezték a Mars sok-sok szegletetét, sok ezernyi képet készítve olyan formációkról, amelyekkel kapcsolatban néha csak találgatni lehet, hogy mik is lehetnek valójában. A legtöbb különös marsi képződmény persze egy-egy szokatlan formájú kőzetet vagy az ősi folyók, és a szél által kivájt struktúrákat takarja, de van két olyan felszíni forma, ami különösen megragadta az emberek fantáziáját, és legendássá váltak:

Ezek is érdekelhetnek:

Igaz vagy hamis? – lássuk, mennyire vagy képben a magyar űrkutatással Teszteld tudásodat, és derítsd ki, mennyire vagy otthon a magyar űrkutatás izgalmas világában!

Kvíz: mennyire ismered az emberi agyat? Igaz, hogy az agysejtek nem képesek regenerálódni, vagy hogy az emberi agy mérete az elmúlt tízezer év alatt csökkent? És azt tudod, hogy milyen maximális sebességgel terjedhet az információ az agy idegpályáin?

Kvíz: mennyire ismered a fekete lyukak titokzatos világát? A fekete lyukak az univerzum legrejtélyesebb objektumai közé tartoznak, lássuk, te mennyit tudsz róluk.

Kvíz: mennyire ismered a Föld legszélsőségesebb helyeit? Azt például tudod, hogy melyik a Föld legmagasabb hegye, ha a teljes magasságát az alaptól a csúcsig mérjük?

(Forrás: IFL Science, NASA, Nature)