Az eredetileg Délkelet-Ázsia trópusi erdeiben őshonos tigrisszúnyog (Aedes albopictus) számos különböző környezethez, különösen a városi körülményekhez képes jól alkalmazkodni, kifejezetten kis mennyiségű, például a teraszon lévő tárolóedényekben lévő víz elég ahhoz, hogy lerakja a tojásait. Mondhatni, opportunista, antropofil faj, amely „igényli” az emberi jelenlétet, emellett olyan trópusi vírusokat terjeszthet, mint a dengue, a chikungunya, a Zika, és a napokban a média reflektorfényébe kerülő nyugat-nílusi vírus (West Nile Virus, WNV).

A WNV fertőzés az esetek nagyrészében, 80-85 százalékában tünetmentesen zajlik le, olykor influenzához hasonló tünetekkel jelentkezik, nagyon ritkán azonban súlyos következményei is lehetnek, például gerinc- és agyvelőgyulladást vagy agyhártyagyulladást okozhat, amely az orvostudomány jelenlegi eszközeivel nem gyógyítható és bénuláshoz, kómához vagy a halálhoz vezethet, ez azonban csak nagyon ritka esetekben fordul elő.

A WNV-t nem csak a tigrisszúnyogok, hanem a közönséges szúnyogok is terjeszthetik, előbbiek esetében azonban nagyobb a fertőzés kockázata, ez indokolta a jelenlegi véradási feltételek szigorítását Magyarországon. Persze egy csípés nem feltétlen jelenti egyértelműen azt, hogy a szúnyog továbbadta a betegséget, hiszen nem minden állat hordozza magában a vírust.

Felmerülhet a kérdés, honnan ismerhető fel ez a trópusi eredetű vérszívó. Bár neve másra engedhet következtetni, a tigrisszúnyog mérete kifejezetten kicsi, kevesebb, mint 5 milliméter, testén és lábain pedig fehér és fekete csíkok vannak. Így aztán viszonylag könnyen felismerhető, persze csak akkor, ha egyáltalán észrevesszük.

A tigrisszúnyog ugyanis zajtalan és leginkább napközben aktív, a közönséges szúnyoggal ellentétben,

amely inkább éjszaka csíp, és a repülés közben könnyen észlelhető zümmögő zaj miatt sokszor még az alvást is megnehezíti számunkra.

A tigrisszúnyog így aztán gyakran észrevétlen marad, a hátrahagyott csípés azonban biztosan nem. A viszkető érzés szinte azonnal a csípés után jelentkezik, amely gyorsan fokozódik, de viszonylag gyorsan elmúlik. A szúnyog harapása általában egy lapos, hólyagszerű, 2-5 centiméter átmérőjű, a bőr színénél kissé világosabb, kör alakú, vörös glóriával rendelkező foltként jelenik meg, amelyet keménynek, forrónak és fájdalmasnak érez az áldozat. Bár a viszketés gyorsan elmúlik, a csípés napokon át képes újra aktiválódni, főként a bőrön történt gyors hőmérsékletváltozás - például zuhanyzás - hatására.

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) júniusban közzétett jelentése szerint a tigrisszúnyog 13 európai ország 337 térségében terjedt el, beleértve szinte egész Magyarországot, a Nyugát-Dunántól és az Alföld bizonyos területeinek kivételével. Magyarországon 50 őshonos csípőszúnyogfaj él, az invazív, trópusi és szubtrópusi fajok, mint az ázsiai tigrisszúnyog, a japán bozótszúnyog és a koreai szúnyog csak körülbelül 10 éve jelentek meg hazánkban. Az eredeti élőhelyükön nincs tél, így ott ezek a rovarok egész évben aktívak, de a kontinentális éghajlathoz is sikeresen alkalmazkodtak, egy nyugalmi fázis beiktatásával ugyanis képesek átvészelni a hidegebb időszakot is.

A szakértők a csípés elkerülése érdekében hosszúujjú, bő, világos színű ruházat viselését, szúnyogriasztó szerek, illetve szúnyogháló használatát javasolják. A szúnyogok terjedése ellen pedig a vázákban, virágcserepek alatti víz rendszeres cseréjével, a vödrök, kerti felszerelések, játékok esőtől védett helyre rakásával, és a vízgyűjtő tartályok lefedésével lehet tenni.

(Borítókép: Getty Images/©Leslie F. Miller)