Az emberek egy része máig meg van arról győződve, hogy a nyolcvanas években látott egy hírösszefoglalót Nelson Mandela haláláról, holott erre csak 2013-ban került sor. Sokan pedig szentül hiszik, hogy Pekingben a Tienanmen téren 1989-ben a tank áthajtott a tüntetőn. Ezek a történelmi eseményekkel kapcsolatos Mandela-effektusok, ami jelenség az előbb említett, legismertebb példájáról kapta a nevét. A „Mandela-effektus” kifejezést Fiona Broome, egy magát paranormális jelenségekre szakosodott kutatónak nevezett illető alkotta meg éppen azért tehát, hogy leírja hamis emlékét Nelson Mandela volt dél-afrikai elnök haláláról, amely szerinte a 80-as években a börtönben történt, nem pedig a relatív közelmúltban. Broome arra jött rá ugyanis, hogy ezt a hamis emléket többen is osztják. Az elnevezést aztán felkapta a vilgáháló, és azóta se szeri se száma az újabb és újabb Mandela-effektusokról beszámoló csatornáknak a közösségi médiában, ahogy többen meg reális magyarázatokat keresnek erre a jelenségre.

A Mandela-effektus pedig könnyen összefonódik egyéb összeesküvés-elméletekkel, vagy legalábbis – fogalmazzunk így – a valóságról alkotott hipotézisekkel. A szimulációs elméletbe például illesztékmentesen beültethető, mint arról a lentebbi cikkünkben írtunk. Többen amellett érvelnek ugyanis, hogy ezek a hamis emlékek annak köszönhetőek, hogy a szimuláció visszamenőlegesen is megváltozhat, mint amikor valaki betölt egy korábbi, elmentett állást a videójátékban, azonban az emlékek átírásába itt-ott hiba csúszik.

Minden kép és költemény: gyorstalpaló azzal kapcsolatban, hogy szimulált valóságban élünk-e Mandela-effektus, Nick Bostrom és a gömböcök – átvesszük, hogy mi szól amellett, hogy a valóságunk csak egy számítógépes szimuláció.

Habár a névadó példa történelmi esemény, ezek mellett igen gyakoriak az ismert képeket, logókat érintő, kollektív hamis emlékek. Ez utóbbiak előnye, hogy relatíve könnyen tesztelhetőek, és egy új kutatás éppen ezek segítségével eredt a Mandela effektusok nyomába – mint azt a The Conservation-ön publikált cikk írja.

A szóban forgó kutatás tehát az úgynevezett vizuális Mandela-effektusokra fókuszált, amelyekre példaként említhető a Monopoly dobozán szereplő emberke, akinek sokak emlékével szemben nincs monoklija, vagy a Pikachu nevű pokémon, akinek nem fekete a farka vége. De megemlíthető e helyütt C–3PO lába az eredeti Star Wars filmekből, ahogy a Fruit of the Loom logó is – ám, mint fentebb már írtuk, a hamis képi emlékek lényegében napi rendszerességgel burjánzanak elő a világhálón. Azonban ami miatt ezek az emlékek érdekesek még, az nem csak pusztán annak köszönhető, hogy hamisak, hanem hogy az emberek nagy része ugyanazon mód emlékszik rájuk rosszul. A többség számára ugyanis épp az jelenti a meglepetést, hogy más is éppen így emlékszik – ennek oka a fentebb linkelt cikk szerint, hogy a többség úgy véli, hogy az emlékezetük, valamint az emlékeik szubjektívek és a saját tapasztalatiaktól függnek. Magyarán ha többen is rosszul, de egyféle módon hibásan emlékeznek valamire, az döbbenetesnek tűnik.

A mostani kutatás esetén azonban az újdonság éppen az, hogy az emberek nem csak a valós tapasztalatokra emlékeznek egyformán, de az emlékek előhívása kapcsán is egyforma hibák kerülhetnek elő. Vagyis nem csak a tényleges, de a hibás emlékeink is egyezhetnek. Annak megértése, hogy ez miért történik így, pedig elvezethet minket ahhoz, hogy miként alakulnak ki a hamis emlékek – a vizuális Mandela-effektus tanulmányozása tehát ebből a szempontból tökéletes választás.

Annak megállapítására, hogy valóban létezik-e egyáltalán a vizuális Mandela-effektus, egy olyan kísérletet végeztek, amely során ugyanazon ikon három változatát mutatták be az alanyoknak (köztük tehát több ismert effektust, így C–3PO lábát s a többit). Az egyik helyes volt, kettő pedig helytelen, és ezután a résztvevőket megkérték, hogy válasszák ki a megfelelőt. A kísérletnek a Psychological Sciences folyóiratban publikált eredményei alapján a kutatók azt találták, hogy a használt 40 képből akadt 7 olyan, amelyek esetében az emberek mindössze 33%-a választotta ki a megfelelőt. Azonban ezen képek esetén nem csak nagyon sokan rosszul emlékeztek, de az emberek következetesen ugyanazt a helytelen verziót azonosították, nem csak véletlenszerűen választották ki a két helytelen verzió egyikét. Ezenkívül a résztvevők arról számoltak be, hogy nagyon magabiztosak döntéseikben, és jól ismerik ezeket az ikonokat annak ellenére, hogy tévedtek. Ezek alapján tehát a vizuális Mandela-effektus valóban létezik, és egy úgynevezett „következetes memóriahiba”.

Megállapításra került az is, hogy a hatás elképesztően erős. Mint a kutatók beszámolnak róla:

„Megállapítottuk, hogy ez a hamis memória-effektus hihetetlenül erős volt a memória tesztelésének többféle módja során is. Még amikor az emberek látták az ikon megfelelő verzióját, néhány perccel később mégis a helytelen verziót választották. És amikor arra kérték őket, hogy rajzolják le az ikonokat az emlékeik alapján, az emberek ugyanazokat a helytelen részleteket is belefoglalták a rajzokba.

Azt találtuk, hogy a vizuális jellemzők, például a szín és a fényerő nem magyarázzák a hatást. Nyomon követtük a résztvevők egérmozgását is, amint a képeket a számítógép képernyőjén nézték, hogy kiderüljön, egyszerűen nem hagytak-e ki egy bizonyos részt, például Pikachu farkát. De még akkor is, ha az emberek közvetlenül a kép megfelelő részét nézték meg, akkor is a hamis verziót választották. Azt is megállapítottuk, hogy a legtöbb kép esetében nem valószínű, hogy az emberek korábban látták a hamis verziót, ennek ellenére csak arra a verzióra emlékeztek, nem pedig a helyes változatra.”

A kutatók szerint valószínűleg nem létezik minderre univerzális magyarázat, hanem képenként más és más hatások állhatnak a háttérben. C–3PO lábával kapcsolatban például szóba jöhet, hogy a protokoll droidnak jellemzően a felsőteste látható a médiában, és az emberek úgy vélik, hogy a testet egyszínű fedőréteg szokta borítani, így az annyira nem ismert részt, tehát a lábat is ennek megfelelően ábrázolják a képzeletükben. Ha a személyes példámat felhozhatom, nekem például azért nem volt ilyen problémám C–3PO-val, mert annak idején ajándékba kaptam a róla készült akciófigurát, és sokáig azt hittem, hibás, és azért más színű a lába.

Mindez azonban azt is jelenti, hogy a hamis emlékek kialakulása több esetben is környezetfüggő, és független a világról nyert személyes tapasztalatainktól.

(Kép: Pixabay/geralt)