Hogyan vizsgáljuk meg valaminek a belsejét anélkül, hogy szétszednénk? A probléma a leginkább talán az orvoslásban van jelen, ahol a különböző képalkotó vizsgálatok segítik ebben a szakembereket. Hasonló vizsgálatok azonban léteznek a bolygókkal kapcsolatban is – és immár nem túlzás a többes szám használata sem, hiszen a módszert a Földön kívül immár egy másik planétán, a Marson is kipróbáltuk – számol be róla az IFLScience.

A Földön a szeizmográfok képesek mérni a közeli földrengések által kiváltott remegést, és ez összehasonlítható a bolygó másik oldaláról származó eredményekkel, hogy tanulmányozzák a magon való áthaladás okozta változásokat. A Marson viszont akad egy probléma: csak egyetlen szeizmikus mérőeszköz, a Mars InSight áll a rendelkezésünkre. A másik nehézséget az jelentette, hogy egyszerűen a vörös bolygó szeizmikusan jóval kevésbé aktív, mint a Föld – épp ezért az is kevésbé volt meglepő, hogy a küldetés első marsi éve alatt, az InSight nem gazdagodott használható adatokkal.

Mindez azonban megváltozott a küldetés 976. napján – ekkor a Mars túloldalán sikerült egy rengést rögzíteni, amit 24 nappal később egy meteorbecsapódás követett. Ez utóbbinak még a pontos helyét is sikerült meghatározni. Ez elég volt ahhoz, hogy betekintést nyerjünk a marsi magba, összehasonlítva a közvetlen útvonalon haladó és a köpeny által eltérített hullámokat.

A módszer segítségével a következők derültek ki a Mars belsejéről: a marsi mag sugara 1780-1810 kilométer, ami valamivel kisebb, mint a korábbi becslések. A kiszámított sűrűség és az áthaladó hullámok sebessége alapján a szerzők olyan közös elemek kombinációját keresték, amelyek marsi körülmények között megfelelnek a méréseknek. Ez alapján a kutatók úgy gondolják, hogy a Mars magja nem csak egy vasgolyó, hanem nagyobb mennyiségben található benne kén (emiatt lenne elég kellemetlen szaga a magnak, ha megszaglászhatnánk), kisebb mennyiségben pedig hidrogén. A tanulmány szerint a hasonló könnyebb elemek a marsi mag tömegének az ötödét tehetik ki, ami komoly eltérés a Földhöz képest, mivel a planétánk magja javarészt vasból és nikkelből áll. Mivel ezek a könnyebb elemek nem rendelkeznek mágneses tulajdonságokkal sem, így egy kicsit könnyebben érthető, hogy a Mars miért vesztette el ennyire könnyen és gyorsan a mágneses mezőjét – ami a bolygóra nézvést katasztrofális következményekkel járt.

Ami viszont új kérdést vet fel, az a hidrogén jelenléte – az még válaszra vár, hogy ez az elem miként kerülhetett oda. Az eredmények viszont nem csak a szűken vett értelemben a Mars miatt fontosak, hanem mert így már két sziklás bolygó belsejéről állnak a rendelkezésünkre adatok.

(Kép: NASA)