Nos, a középkori ember rossz híre ellenére mégis úgy tűnik, hogy már ekkor is tisztában volt a szennyeződések következményeivel, emiatt fontosnak tartotta az evés előtti kézmosást. Sőt mi több, feljegyzések szerint egy John Arderne nevű sebész már a tizennegyedik században utasította növendékeit, hogy kizárólag tiszta kézzel, minden piszoktól megszabadulva nyúljanak betegeikhez. De nemcsak a környezetből származó szennyeződésekre figyeltek, a testnedvek és különféle váladékok eltávolítására ugyancsak ügyeltek. Ahogy Tommasso Rangone, reneszánsz-kori itáliai orvos fogalmazott:

"Kezeinket rendszeresen meg kell tisztítanunk a kosztól és az izzadságtól.”

De más reneszánsz kori tudósok is írtak arról, hogy a kezek számos betegséget, például rühességet, és más bőrbetegséget terjeszthetnek, ezért a rendszeres kézmosást a jó egészség egyik nélkülözhetetlen feltételének tartották.

Új kor, új meglátások

A kora újkorban egyre nagyobb hangsúlyt helyeztek az étkezés körül kézhigiéniára: bevett szokás volt étkezés előtt és után, de akár közben is kezet mosni. Még az akkori illemtankönyvekben is gyakran írtak ennek jelentőségéről főként azért, hogy az együtt étkező embereknek ne okozzon kellemetlenséget a feltálalt különböző fogásokon való osztozás. Ha valaki elhanyagolta kézhigiéniáját, az bizony negatív visszhangot váltott ki az illemszabályok betartásához szokott társaságban. Samuel Pepys angol politikus naplójában így írt, miután 1663-ban nagybátyja asztalánál étkezett:

„nagynéném kezeinek puszta látványától szinte felfordult a gyomrom.”

A kéz tisztaságával kapcsolatos aggodalmakra enged következtetni számos, a tizennyolcadik századi angol felső osztály naplóbejegyzése, melyekben szolgáikat bírálják hanyagságukért. Egyesek még meg is tiltották nekik, hogy kezüket zsebre vagy kötényük alá dugják. Jonathan Swift, a szatíra nagymestere 1745-ös, Utasítások szolgáknak című művében keményen odaszól a cselédeknek, akik kézmosás nélkül nekilátnak a salátakészítésnek, miután hússal dolgoztak vagy meglátogatták a mellékhelyiséget.

A tizenkilencedik század újabb fordulatot tartogatott, ekkortól kaptak ugyanis nagyobb figyelmet a mikróbák, melyek fényt derítettek a betegségek valódi okaira. Louis Pasteur, Joseph Lister, de Semmelweis Ignác is hangoztatta, hogy az operációk, illetve a szülések levezetése előtti kéz- és eszközfertőtlenítés életeket menthet. Bár a fertőtlenítő elterjedése orvosi körökben még váratott magára, de a szappanos kézmosás már a huszadik század első felére általánossá vált. Erre a szappangyártók reklámjai is rásegítettek, akiket bár elsősorban a profitszerzés motivált, mégis egészségesebb szokások felé mozdították az emberiséget. Manapság pedig már többnyire mindenhol adott a szappanos kézmosás lehetősége, ennek ellenére nem lehet elégszer hangsúlyozni fontosságát.

Többet köszönhetünk Semmelweis-nek, mint gondolnánk

A kézmosás elterjedése előtt a magyar orvos a bécsi közkórház szülészeti osztályán dolgozott, ahol a kismamákat elkülönítve helyezték el: az egyik csoportot férfi, a másikat pedig szülésznők felügyelték. Semmelweis-nek feltűnt, hogy a gyermekágyi láz okozta elhalálozások sokkal utóbbi osztályon sokkal ritkábbak, ezért megfigyeléseket végzett, hogy kiderítése ennek okát. Eleinte a nemi különbségekre gondolt, vagyis, hogy a nők talán kevésbé érzik kiszolgáltatottnak magukat női kezekben. Elméletét végül elvetette, miután igen lényeges dologra lett figyelmes: bevett gyakorlat szerint reggelente a kórházban a gyakorló orvosok megengedték - férfi - tanítványaiknak a holttestek tanulmányozását. Dolguk végeztével azonban kézmosás helyett visszatértek a szülészeti osztályra.

Az anyák megmentője ezért az egyszerű, klórmész-oldatos fertőtlenítő kézmosás használatát, azaz csak próbálta, merthogy a szakmabeliek feleslegesnek és értelmetlennek gondolták.

Azt pedig egyenesen felháborítónak, hogy ők lennének a hibásak az eddigi halálesetekért. Ehhez képest ma minden, amit a sterilizálásról tudunk, az Semmelweis Ignác felfedezésénél kezdődött. Több mint tíz évvel később Louis Pasteur-nek sikerült bebizonyítania egy tudományos konferencián azon baktériumok létezését, ami beigazolta Semmelweis elképzelésének helyességét, és végleges választ adva a fertőzések okára.

(Fotó: Wikimedia, Tulane University)