1995-ben a Caltech Palomar Obszervatóriumának kutatói felfedeztek egy barna törpét, amely a 19 fényévnyire található vörös törpecsillag, a Gliese 229 körül kering. Az objektumot Gliese 229 B-nek nevezték el, de azt az első pillanatban nem értették, hogy miért ilyen halvány: bár a tömege körülbelül 70-szerese volt a Jupiterének, jóval halványabb volt, mint amit egy ilyen tömegű objektumtól vártak volna.

A Gliese 229 B volt ráadásul az egyik elsőként felfedezett barna törpe, és jelentős mérföldkőnek számított a csillagászatban, mivel ez volt az első ilyen jellegű objektum, amelyről sikerült egyértelműen bebizonyítani, hogy metánt tartalmaz a légkörében. A metán jelenléte pedig egyértelműen megkülönböztette a barna törpét a valódi csillagoktól, amelyek általában nem tartalmaznak ilyen elemet. Ezt a felfedezést így kulcsfontosságúnak tekintették a barna törpék és a gázóriás bolygók közötti különbségek jobb megértésében.

Jelentősége ellenére a Gliese 229 B rejtélyét azonban csak nemrég sikerült megoldani. Egy nemzetközi csillagászcsoport, Jerry W. Xuan, a Caltech végzős hallgatójának a vezetésével kiderítette ugyanis, hogy a Gliese 229 B valójában nem egyetlen barna törpe, hanem egy szorosan egymás körül keringő barna törpepár. A felfedezés nem születhetett volna meg a jelenlegi fejlett műszerek nélkül: a chilei Very Large Telescope (VLT) GRAVITY interferométere és a CRIRES+ eszköz tették lehetővé mindkét barna törpe eltérő spektrális jeleinek és Doppler-eltolódásának a mérését.

Az immár Gliese 229 Ba és Gliese 229 Bb névre keresztelt két barna törpe tömege hozzávetőlegesen 38 és 34-szerese a Jupiterének, a keringési idejük 12 nap, és egymástól nagyjából a Föld és a Hold távolságának 16-szorosára helyezkednek el. Ezen adatok ismeretében pedig tehát a megfigyelt fényerő is érthető: hiszen most két kisebb barna törpe együttes fényességét látjuk az említett tömegtartományban.

A felfedezés tehát ritka elegáns zárlata egy közel három évtizedes rejtélynek. Ahogy Xuan magyarázta:

“A Gliese 229 B-t hosszú ideig a barna törpék mintapéldányának tekintettük, most viszont már tudjuk, hogy tévedtünk. Nem egy, hanem két objektumról van szó.”

A Gliese 229 B titka tehát immár ismert, de ezzel együtt új kérdések is felmerülnek: például hogyan alakulnak ki ilyen szorosan összekapcsolt barna törpepárok? A kutatás folytatása tehát az lesz, hogy a csillagászok további ilyen bináris rendszerek után fognak kutatni fejlett műszerek, például a Keck Planet Imager, valamint a jelenleg fejlesztés alatt álló következő generációs eszközök segítségével.

Arra a kérdésre pedig, hogy miként nézhet ki egy ilyen páros, ha az adott rendszerben szemléljük, az egyik kutató a következő választ adta:

“Ez a két egymás körül keringő világ egészen furcsán festene, ha az éjszakai égbolton látnánk őket.”

(Az illusztráció a nemrég felfedezett barna törpe ikreket, a Gliese 229 Ba-t és a Gliese 229 Bb-t ábrázolja, forrás: Caltech/IPAC/K. Miller/R. Hurt)