A héten mi is beszámoltunk arról, hogy a NASA Curiosity járműve készített pár felvételt május 7-én a Mast Camera (Mastcam) rendszerével, amelyeken egy olyan képződmény látható, ami nagyon emlékeztet egy mesterségesen kialakított bejáratra. Nem is kellett sokat várni, és úgy tűnik, meg is született a magyarázat a „marsi kapu” rejtélyére, amely mögött sajnos nem a marslakók állnak. És nem is a közelmúlt jelentősebb marsi rengései.
A LiveScience tudományos portál több szakértőt is felkért, hogy adjanak magyarázatot a kapura, és ezek mind nagyjából egy irányba tartanak – a szokatlan formációért jó eséllyel olyan eróziós folyamatok a felelősek, melyek a Földön is megtalálhatóak. Hogy nem kapuról van szó, annak egyik jele, hogy bár a közzétett fotókon ez nem egyértelmű, de a nyílás valójában elég alacsony, nagyjából 1 méter magas. Természetesen – tette hozzá tréfásan az egyik kutató – az sem zárható ki, hogy a marslakók nagyon alacsonyak.
Marsi törpék ide vagy oda, a kutatók szerint ugyanakkor egyértelműen fel lehet fedezni az üledékes lerakodások nyomán keletkezett rétegeket a törés mentén. Ezeken kívül több vertikális repedést is lehet látni, és ezek megegyeznek azzal, ahogy a marsi kövek mállása miatt alakulnak ki a repedések a planétán – az ajtó pedig épp ott látható, ahol ezek a repedések találkoznak az üledékes rétegekkel. Az ajtó kialakulásának az oka valószínűleg az a nagyobb szikla, amely az ajtótól jobbra látható – ez egyszerűen idővel a saját súlya miatt kiszakadt a domborzatból (a Marson kisebb a gravitáció, mint a Földön, de ilyesmire azért ott is bőven sor kerülhet). Ezen a sziklán még látható egy sima vertikális él – valószínűleg azért, mert ez a kiszakadás a relatív közelmúltban történt, és ezért még nem volt túl hosszan kitéve a marsi szeleknek. A Földünk szárazabb helyein egyébként nagyon sok hasonló okból létrejött, erre az ajtóra emlékeztető formáció akad.
Az interneten több helyen előkerült magyarázatként, hogy talán az ajtót azok a nagyobb rengések okozták, amelyeket nemrég érzékeltek a Valles Marineris kanyonban – ezek az eddig érzékeltek közül a nagyobb rengések közé tartoznak. A kutatók szerint azonban rengésre nem volt szükség – az egész hegység borzasztó repedezett, és ezek a repedések még azelőtt keletkezhettek, hogy a kőzet egyáltalán felszínre került volna – a repedéseket okozhatta a víz hidraulikus nyomása a kisebb vájatokban, de akár a marsi felszín szezonális hőingadozása is. Bármely nagyobb tömb, amelyeket ezek a repedések eléggé izoláltak, idővel mintegy leeshetnek a lejtőn, még akkor is, ha a szóban forgó lejtő enyhe. Ehhez pedig nincs szükség rengésre, hanem ez egy geológiai deformációs folyamat, ami idővel lezajlik.
(Kép: NASA)