Elég meglepő, de egy mostani kutatás szerint a memóriafunkciók nem kizárólag az agysejtek sajátjai. Nikolay V. Kukushkin, a New York-i Egyetem kutatója által vezetett tanulmány alapján ugyanis az agyon kívüli sejtek is rendelkezhetnek emlékezőképességgel. Mindez természetesen új megvilágításba helyezheti a tanulás és a memória működésének megértését, a gyakorlatban pedig, hála ennek a felfedezésnek, fejleszthetjük a tanulási módszereket, és a memóriával kapcsolatos betegségeket is talán hatékonyabban tudjuk majd kezelni.

Eddig tehát mindenki úgy hitte, hogy a memória és a tanulás kizárólag az agyhoz és annak sejtjeihez kapcsolódik. Kukushkin kutatása azonban némileg ellentmond ennek. Mint elmondta:

“A kutatásunk szerint a test más sejtjei is képesek tanulni és emlékezni.”

A kutatók azt az alapvetést hívták segítségül, hogy az információ jobban rögzül, ha azt bizonyos időközönként ismételjük át, nem pedig egyetlen intenzív munkamenetben próbáljuk bebiflázni – ezt nevezik tömörítési hatásnak. A laboratóriumban pedig a kutatók nem agyi emberi sejteket, különösen ideg- és vesesejteket tettek ki olyan ellenőrzött kémiai impulzusoknak, amelyek hasonlítottak az agysejtek által a neurotranszmitterek útján kapott jelzésekhez. Meglepő módon ezek a nem agyi sejtek aktiváltak egy “memóriagént” – ugyanazt a gént, amelyet az agysejtek használnak a minták felismerésére és az emlékek kódolására szolgáló kapcsolatok megerősítésére. A kutatók a folyamat nyomon követésére úgy alakították át ezeket a sejteket, hogy egy világító fehérjét termeljenek, ami jelezte, amikor a memóriagén aktívvá vált.

A kísérletek bebizonyították, hogy a nem agyi sejtek a neuronokhoz hasonlóan képesek különbséget tenni az ismétlődő és az állandó kémiai jelek között. Azok a sejtek, amelyek időközönként kaptak impulzusokat, erősebben aktiválták a memóriagént, és hosszabb ideig fenntartották ezt az aktivációt, mint azok, amelyek folyamatos stimulációt kaptak, hasonlóan tehát az agysejtek tömörítési hatásához.

“Ez bizonyítja, hogy az időszakos ismétlésből való tanulás képessége nem kizárólag az agysejtek sajátja, hanem lehet, hogy minden sejt alapvető tulajdonsága”

– fogalmaz Kukushkin.

Ezek az eredmények nemcsak a memóriamechanizmusokról árulnak el vadonatúj dolgokat, hanem új orvosi alkalmazási lehetőségeket is felvetnek. A memória kialakulásának alaposabb vizsgálata ugyanis hozzájárulhat a tanulási stratégiák fejlesztéséhez és a memóriazavarok kezeléséhez. Emellett az eredmények arra utalnak, hogy a jövőben az egészségügyi ellátás során figyelembe kell venni, hogy más sejttípusok is “emlékezhetnek” bizonyos tapasztalatokra – ilyenek lehetnek, hogy a hasnyálmirigy-sejtek miként reagálnak a korábbi glükózmintázatokra vagy a rákos sejtek a kemoterápiára.

(Kép: Nikolay V. Kukushkin)