A világ legnagyobb vitorlás teherhajója, az Anemos, jelenleg első transzatlanti útját teljesíti – írja a New Scientist. A 81 méter hosszú hajó augusztus elején indult el egy francia kikötőből, és várhatóan szeptember 3-ig érkezik New Yorkba, méghozzá rendkívül stílusosan: 1000 tonna konyakkal és pezsgővel a fedélzetén. Az Anemos nem csak csinos vízi jármű, de a szénlábnyoma tízszer kisebb, mint a hagyományos konténerhajóké.

Guillaume Le Grand, az Anemos mögött álló francia TOWT vállalat vezérigazgatója így beszélt arról, hogy miként különbözik a klasszikus, tengerészregényekből ismerős hajózás a mai high-tech vitorlázástól:

“Évszázadok óta tudjuk, hogy a mélytengereken bőségesen fúj a szél, és rendelkezünk ehhez megfelelő térképekkel. Most azonban a műholdas kommunikáció és az útvonaltervezési technológia révén a szél kiszámíthatóvá vált, így megbízható hajtóerőként használhatjuk.”

Az Anemos, a hagyományos vitorlás hajóktól eltérően ugyanis tehát modern technológiát alkalmaz a hatékonyság növelése érdekében, ami nem csak a navigációt érinti: a hajó szövetvitorláit például automatizált rendszer kezeli, nem pedig a tengerészek manuálisan. Az óceáni versenyhajók által ihletett, számítógépes szimulációkkal finomított kötélzetrendszer pedig lehetővé teszi az Anemos számára, hogy egy kilométeren keresztül egy tonna rakományt szállítson úgy, hogy kevesebb, mint 2 gramm szén-dioxidot bocsát ki. Összehasonlításképpen, a szabványos konténerhajók tonnánként és kilométerenként legalább 20 gramm szén-dioxidot termelnek.

Az Anemos elsősorban a szél erejével halad, és akár 19 kilométer per órás sebességet is elérhet. Kedvező körülmények között viszont, mint például az észak-atlanti passzátszelek, akár még ennél gyorsabban is vitorlázhat. Amikor azonban a szélenergia nem elegendő, a hajó két dízel-elektromos motorra is támaszkodhat tartalék megoldásként.

Az Anemos az első a tervezett nyolc hajóból álló flottában, amelynek célja, hogy évente akár 200 000 tonna árut szállítson, ami mintegy 40 000 tonna szén-dioxid-kibocsátást takarít meg.

Papíron mindez jól hangzik, és akkor még a vitorlázás romantikája szóba sem került, de a vitorlás teherhajók és a szélerősített meghajtási technológiák (WAPS) széleskörű elterjedésének hatása a fenti számok ellenére is kérdéses. A brit székhelyű Lloyd's Register tengeri szolgáltató cég legutóbbi jelentése például külön megemlíti a WAPS technológiához kötődő rejtett költségeket.

Mindazonáltal még ez a jelentés is arra számít, hogy az elkövetkező években akár 100 hajó is használhatja majd a szélhajtást, támogatva ezzel az iparág nettó nulla kibocsátásra való törekvését. Gavin Allwright, a Nemzetközi Szélhajók Szövetségének munkatársa így nyilatkozott:

“Ez a hajó, valamint a kis vitorlás teherhajók szektorának fejlesztése alapvető fontosságú ahhoz, hogy ma nulla vagy ultraalacsony kibocsátású megoldásokat kínáljunk a rakománytulajdonosok számára.”

(Kép: TOWT/Ronan Gladu)