Ha minden a tervek szerint halad, akkor december 22-én kilőhetik az emberiség eddigi legnagyobb és legbonyolultabb űrtávcsövét, a James Webb teleszkópot. Az eszközt már mi is bemutattuk alaposabban a lentebb kattintható cikkünkben, de gyorsan foglaljuk össze a legfontosabb tudnivalókat!
A James Webb igazán az infravörös sugárzás érzékelésében erős, kifejezetten ere a célra is fejlesztették ki, és ebben a tartományban jóval érzékenyebb, mint a Hubble. A James Webb célja ugyanis, hogy olyan messze „kukkantson vissza” az Univerzum kialakulásának idejébe, amennyire ez jelenleg lehetséges. A Mindenség körülbelül 13,8 milliárd éves, és a teleszkóp 13,6 milliárd évre néz majd vissza, de talán még azt is megmutathatja, hogy miként festett az Univerzum az ősrobbanást követő 100 milliomodik évtől kezdve. Ezt a célt segíti a teleszkóp elhelyezkedése is – a távcső a Földtől 1,5 millió kilométerre kezdi majd meg a munkát, mivel itt a Föld, a Hold, valamint a Nap sugárzása kevésbé zavarja a szenzorokat.
A lenti képen a James Webb teleszkópot láthatjuk a Francia Guyanában található európai űrkikötő előkészítő csarnokában. A teleszkópot immár feltankolták azzal a hajtóanyaggal, amit a Webb hajtóművei használnak majd az Ariane 5 hordozórakétától történő elszakadást követően a kritikus iránykorrekciókhoz. Látszólag csak egy tankolásról van szó, de valójában – mint bármely műhold esetén – rendkívül kényes művelet zajlott le: körültekintően kellett beállítani a csatlakozásokat, majd a feltöltést követően az üzemanyagot nyomás alá kellett helyezni.
Maga a folyamat 10 napig tartott, és december 3-án ért véget. A szakemberek pedig nem a világjárvány miatt viselnek védelmi öltözetet, hanem mert a hajtóanyag rendkívül mérgező: a Webb hajtóanyagtartályait külön-külön 79,5 l dinitrogén-tetraoxid oxidálószerrel és 159 l hidrazinnal töltötték fel. Az oxidálószer javítja a hidrazin tüzelőanyag égési hatékonyságát.
A következő lépésben a Webb és az Ariane 5 előkészítésén külön-külön dolgozó szakemberek egy csapattá állnak össze, a teleszkópot pedig a Ariane 5 hordozórakéta tetejére helyezik, és az Ariane 5 burkolatába zárják, ezután a rakéta és a teleszkóp átkerül a Final Assembly épületbe, hogy a kilövés előtti utolsó előkészületeket el lehessen végezni.
Magyarán ha minden a tervek szerint halad, többé nem fogjuk látni itt a Földön ezt az eszközt.