Forrás vagy szivárgás? Ez nem egy beugratós kérdés, hanem egy nyelvi probléma a Pythia's Oasis elnevezésű területtel kapcsolatban. A terület a Cascadia Subduction Zone nevű törésnél található, és ezen keresztül víz (nagyrész édesvíz) szivárog bele az óceánba. Ha tehát innen, vagyis az óceán felől nézzük, akkor ez egy forrás, ami történetesen nem a szárazföldön található. Ugyanakkor a víz érkezik valahonnan, méghozzá a területen található két tektonikus lemez körüli természetes víztározóból – ilyen értelemben tehát szivárgásról van szó. Túl a definiciókon viszont igazi nagy problémát az jelenthet, ha ez a kéreg alatti vízkészlet nagyrészt beleömlik az óceánba.

A Pythia's Oasis-t egyébként véletlen fedezték fel a felszínen is látható buborékok alapján, amit az előretörő víz okozott – mint az egy idei tanulmányból kiderül, a jelenséget nem csak a megszokott metángáz okozta, hanem az aljzaton úgy tört be a víz az óceánba, mintha egy tűzoltó tömlő lenne ott – számol be róla a Popular Science. Mint azt az egyik kutató elmondta: a tudomása szerint ilyen jelenséget még sosem figyeltek meg.

A hasonló, buborékképződéssel járó óceáni szellőzők nem szokatlanok, sőt ezeken a helyeken szoktak érdekes élővilág után kutatni, valamint feltevések szerint idegen égitesteken is a hasonló régiók azok, amelyek kedvezőek az élet kialakulásához. Az érdekesség, egyben probléma abból fakad, hogy ebben az esetben víz tör be itt. A gond oka pedig a tektonikus lemezek mozgásában keresendő – korábban írtunk arról, hogy miért a Föld az egyetlen olyan bolygó a Naprendszerben, amelynek mozognak a tektonikus lemezei. Ennek lényegében két oka van: egyrész a bolygó mérete lehetővé teszi ilyen lemezek kialakulását, másrészt ezen lemezek között vizes réteg található, amely “síkosítóként” működik, és szintén ehhez a mozgáshoz járul hozzá.

Miért a Föld az egyetlen bolygó a Naprendszerben, amelynek mozognak a kéreglemezei? Mert a Föld a Naprendszer egyetlen bolygója, amelynek egyáltalán vannak kéreglemezei – na de miért? A válasz meglepő helyen, a Jupiter holdján rejtőzik.

Mi történik azonban akkor, ha a tektonikus lemezek gépezetéből elszivárog az összes olaj? Bontsuk le ezt a metaforát: a Cascadian Subduction Zone egy törés a Csendes-óceán északnyugati részének partjainál, ahol a földkérget alkotó két tektonikus lemez találkozik, és csúszik el egymáson. A Pythia’s Oasis-ból felbugyogó víztartalék pedig “kenőolajként” működik e két lemez között. Egy olajozatlan gép akadozni kezd, és mint a kutatók elmondták, lényegében ez történik a tektonikus lemezek esetén is. Vagyis ha több a víz, nagyobb a folyadéknyomás, ami miatt csökken a súrlódás, a lemezek pedig mozoghatnak egymáson. Amennyiben viszont a csökken a folyadéknyomás, úgy növekszik a súrlódás is, az így keletkező stressznek pedig valahol utat kell találnia.

A túlterhelés így a tektonikus lemezek átrendeződését eredményezheti, ami a gyakorlati életben földrengést jelent, méghozzá bitang nagyot – a kutatók szerint egy így keletkező rengés ezen a területen elérheti a 9-es erősséget az USA északnyugati részén. Az összehasonlítás kedvéért: az idén februári katasztrofális törökországi földrengés “csak” 7,8-as erősségű volt. Külön probléma, hogy a tektonikus lemezek mozgása kapcsán nincs semmi prevenciónk, pusztán monitorozhatjuk, hogy mi történik, és elkezdhetünk felkészülni.

(Kép: Pixabay/MarcMatecki)