Technológiáról híradóban beszélni nem egyszerű. A lövöldözők lövöldöznek, a pandák megszületnek és meghalnak, két kép és már sírunk is, a megfelelő előjellel. Algoritmusokról meg szerverekről beszélni ötven másodpercben, úgy, hogy azt értsük is, nem könnyű, ezért általában nem is szokott megtörténni. Donald Trump megválasztása, különösen az orosz befolyás és a Cambridge Analytica szerepe viszont segítettek abban, bár ne tették volna, hogy ne pár százezer, hanem sok millió ember foglalkozzon valamivel, ami amúgy technikai, bonyolult, és egyébként is, kit érdekel.

Az, hogy a TikTokot és az Apple-t beidézték egy kongresszusi meghallgatásra, hogy meséljenek a Kínához fűződő viszonyukról, az egyrészt ennek a figyelemnek köszönhető, másrészt annak, hogy a meghívókat kiküldő szenátor, Josh Hawley folyamatosan keresi, hogy hogyan tud minél több mikrofont a szája közelébe vonzani, technológiai kérdésekről nyilatkozni, majd egyszer újra választást nyerni. Ő az, aki pár hónapja azt javasolta, hogy a szerinte függőséget okozó digitális megoldásokat, mint az Instáról vagy a Facebookról ismert végtelen görgetés, vagy a következő videó automatikus lejátszása, szabályozzák, ráadásul egész szigorúan. Persze ebből nem lesz semmi, de talán nem is az volt a cél, sokkal inkább a sok mikrofon és a szenátor szája közti távolság csökkentése. Hawley most két dologról kérdezte volna a milliárdnyi felhasználóval bíró, a tiniket rövid videókkal végtelen görgetésre bíró TikTok, és a világ egyik legértékesebb tőzsdei cége, az Apple képviselőit.

Kína = nincs szólásszabadság?

Az első kérdés, amit gyakran nekiszegeznek ezeknek a vállalatoknak, az az, hogy érvényesül-e náluk a szólásszabadság. Ami persze már kérdésként is problémás: az amerikai alkotmány nem azt mondja ki, hogy a szólásszabadságot mindenhol biztosítani kell, hiszen egy kutyarajongó weboldalnak nem kell feltétlenül megtűrnie a cicásokat. Az alkotmány ezt csak az állammal összefüggő területeken és intézményeknél írja elő. Sebaj, a politikust csak akkor érdekli a törvény, ha muszáj: a TikToknál a Washington Post cikke alapján az merült fel, hogy Kínából odaszólnak, ha valamilyen tartalom nekik kellemetlen, az Apple-nél pedig az, hogy vajon miért kapták ki az emojik közül a taiwani zászlót, vagy miért tiltottak le egy appot, ami a hongkongi tüntetőknek segített a rendőrök elől menekülni.

Kína = veszélyben a felhasználói adatok?

A másik kérdéskör, ami újra és újra, így ezen a meghallgatott nélküli meghallgatáson is előjött, hogy vajon a felhasználói adatok jó helyen vannak-e ezeknél a cégeknél. Az Apple például gyakran hallgatja, hogy vajon miért kell Kínában tárolnia a kínai felhasználók adatait. Azért, mert ez a törvény, mondják ők, és persze hozzáteszik, hogy az, hogy hol a szerver, nem jelenti azt, hogy az amúgy titkosított adatokhoz bárki hozzá tudna férni, amikor pedig nem titkos adatokat kérnek tőlük a hatóságok, arról minden évben beszámolnak, nem sunnyognak. Ahogy a TikTok, illetve kínai anyacégük, a ByteDance is győzködi a törvényhozókat arról, hogy az amerikai tinik adatait Virginia államban és Szingapúrban tárolják, teljes biztonságban.

De akkor hova ez a nagy aggódás?

Jó két éve a Strava nevű alkalmazás, amit sok millióan használnak arra, hogy naplózzák és megosszák, hogy merre és mennyit edzettek, elkezdte megjeleníteni egy hatalmas térképen, hogy a világ mely részein zajlik a legtöbb edzés. Arra senki nem gondolt, csak pár katonai kutató, hogy a térképen remekül látszik, hogy hol vannak aktív katonai bázisok a bolygón - az afgán sivatagban valószínűleg nem egy helyi amatőr futóklub rója a köröket lelkesen mindennap. Tavasszal a Grindr nevű, melegeknek készült randi appot kellett eladnia kínai tulajdonosának, mert az amerikai hatóságok aggódni kezdtek - például azon, hogy egy kínai vállalatnak adatbázisa van egyenruhában szolgáló meleg amerikaiak földrajzi helyzetéről, szexuális preferenciáiról, de akár a HIV fertőzöttségükről.

Hiába tűnt elsőre üres színjátéknak ez a meghallgatás, látszik, hogy van min aggódni, amikor arról beszélünk, hogy emberek milliói mely cégekre bízzák magukat, a véleményüket, a titkaikat. A kérdés, hogy létezik-e a felvetett problémákra életszerű és megnyugtató megoldás.

(Nyitókép: Wikimedia Commons)