David Nasaw történész az NPR magazinnak adott interjújában beszélt arról a mintegy hatmillió túlélőről, köztük háborús fogvatartottakról, rabszolgamunkásokról, náci kollaboránsokról és politikai foglyokról, kiknek többségét a szövetséges nagyhatalmak hazajuttatták, vagy új otthont kerestek nekik a második világháború lezárása utáni hónapokban.

Kivéve mintegy egymillió - többségében zsidó származású - személyt, akik továbbra sem lelhettek menedékre.

A történész The Last Million: Europe's Displaced Persons from World War to Cold War című könyvében részletesen kifejti, hogy a legtöbb lakóhelyüket elhagyni kényszerült ember munkásként, volt náci támogatóként vagy koncentrációs tábor túlélőként került Németországba. E csoportok közül az első még a háború alatt érkezett, amikor kelet-európaiak milliói rabszolgaként, kényszermunkásként vagy vendégmunkásként utaztak Németországba. Adolf Hitler félemberként kezelte őket, ezért gyárakban és mezőkön kellett robotolniuk, hogy ezzel támogassák a nácik háborús erőfeszítéseit.

Később, amikor a Harmadik Birodalom 1945 májusában elesett, sok balti - korábban a nácikkal együttműködő - állampolgár visszavonult Németországba annak reményében, hogy megmeneküljenek a közeledő Vörös Hadseregtől. Glenn C. Altschuler történész szerint a számkivetettek rettegtek a rájuk váró büntetőeljárástól, ha visszatérnek egy szovjet ellenőrzés alatt álló államba. Mindeközben a németek több tucat zsidó foglyot gyalogszerrel Németország felé indítottak, Altschuler szerint alighanem azért, mert már érezték közelgő vesztüket. Ez az út azonban leginkább lassú és fájdalmas menetelés volt a halálba. A cél nem az volt, hogy épségben Németországba kerüljenek, vagy hogy elgázosítsák őket Lengyelországban, inkább essenek el útközben, vagy ha mégsem, akkor dolgozzák magukat halálra valamelyik német gyárban. A zsidók többsége egyébként nem akart Európában maradni: sokan megpróbáltak visszatérni Lengyelországba, amelyet ekkor hajtott uralma alá a Szovjetunió. A zsidók ideológiailag közel álltak a kommunizmushoz, ám hamar kiderült, hogy az új Lengyelországban sem élhetnek nyugodtan:

Sztálin szemében a deportáltak mind „fertőzöttek” voltak, akiknek nincs helyük a szovjet társadalomban, ezért Szibériába száműzte őket.

Még durvább, hogy még saját orosz katonáinak sem adott feláldozást, akik a szülőföldjükért harcoltak, és a háborúban a németek kezére kerültek. 1948-ban az Egyesült Államok elfogadta a kitelepítettekről szóló törvényt, és noha a jogszabályt több ezer európai menekült áttelepítésére tervezték, csak azoknak adott vízumot, akik 1945 decembere előtt kerültek menekülttáborokba. E kikötés miatt azok a zsidók, akik túlélték a holokausztot és hazatértek Lengyelországba, barátságos fogadtatás helyett újabb üldözéssel szembesültek.

Az USA törvényének igazságtalanságát az is alátámasztotta, hogy csak azok kaptak beutazási engedélyt, akik „megbízható antikommunisták” voltak. Ez az eljárás sok olyan zsidót kizárt, akik nemrégiben a szovjetek által uralt Lengyelországban éltek. Nasaw szerint az amerikai vezetés ugyanakkor rengeteg antiszemita, náci kollaboráns és háborús bűnös belépését engedélyezte az Egyesült Államokba. Az okiratot aláíró Harry Truman elnök felismerte annak fajgyűlölő, antiszemita elfogultságát. "Számos helytelen pontja van a törvényjavaslatnak" - hangsúlyozta egy 1948-as beszédében.

"Ezek együttesen alkotják a diszkrimináció és az intolerancia mintáját, amely teljesen ellentétes az amerikai igazságérzettel."

Nasaw kutatása alapján a betelepítésre váró negyedmillió zsidóból csak mintegy ötvenezret engedtek be az Egyesült Államokba a kitelepített személyekről szóló törvény alapján. (A szerencsésebbek Kanadában letelepedhettek, a Lettországból, Észtországból, Lengyelországból és Jugoszláviából érkezőket pedig más-más helyre telepítették.) A Jerusalem Post szerint a Palesztinába vágyó zsidókat 1948-ig, Izrael függetlenedéséig nem engedték be. Nasaw szerint utána mintegy százötvenezer személynek sikerült ott új életet kezdenie.

Az utolsó kitaszított azonban csak 1957-ben, tizenkét évvel a második világháború befejezése után hagyhatta el Németországot.

(Fotó: Needpix)