A háború lezárást követően a versengés nem ért véget, a szövetségesek ugyanis mondhatni tülekedtek a német kutatók tudásáért és szakértelméért, mielőtt az angolok vagy az oroszok megkaparintanák előlük. A hidegháború küszöbén - és a nagy nehezen helyreállított béke megtartásáért - az amerikaiak ezért háborús bűn alóli felmentést ajánlottak több mint ezerhatszáz német tudósnak, már amennyiben átpártolnak hozzájuk. Az alábbi videóban Annie Jacobsen történész bővebben is mesél a Gemkapocs hadműveletről:

Noha az áttelepített kutatóknak később olyan felfedezéseket köszönhettek, mint mondjuk az Apollo-11-program, valóban megalapozottnak tekinthetjük Amerika döntését, hogy kizárólag politikai indíttatásból kegyelmet adtak több tucat gyilkosnak?

Osenberg listája és a náci kutatás mélységei

Megannyi pénzügyi beruházás és tárgyalás ellenére Németország képtelen volt visszaverni az amerikai csapatokat, és mivel a háború végéhez közeledve erőforrásai egyre jobban kimerültek, kétségbeesetten új taktikákat kellett keresniük a Vörös Hadsereg visszaszorítására. Az ország legértékesebb 'tulajdonait' azonban főként nem tárgyak, sokkal inkább tudósok, matematikusok, mérnökök és műszerészek jelentették, akiket (mintegy négyezer rakétaszakértővel együtt) az észak-németországi Peenemündébe menekítettek, hogy kidolgozzák védelmi stratégiájukat az oroszok ellen. Wherner Osenberg, a német Védelmi Kutató egyesület elnöke vezette az interjúkat, a programba ugyanis természetesen csak a náci ideológiával szimpatizáló kutatók juthattak be. A felvételt nyertek listáját hamarosan mindenki csak Osenberg listájaként emlegette. Az USA figyelme mindeközben a németek biológiai fegyvergyártó programjára irányult, Annie Jacobsen 2014-es, A Gemkapocs hadművelet című könyve szerint azonnali cselekvésre azonban akkor szánták el magukat, amikor tudomásukra jutott, hogy a nácik valóban dolgoznak ilyesmin, és az egész dolog nem pusztán szóbeszéd.

1945-ben, ahogy a szövetséges nagyhatalmak Európa-szerte egyre több területet visszafoglaltak a németektől, egyúttal rátették kezüket a németek technológiai eszközeire is. Ugyanezen év márciusában egy lengyel labortechnikusnak feltűnt, hogy valaki sietősen beledobta Osenberg listáját a Bonn Egyetem egyik vécékagylójába, amit a technikus átadott az amerikai felderítőknek. Az USA szándéka eleinte a kutatók kiiktatása volt, azonban miután meglátták bennük a hadiipari potenciált, eltökélték, hogy családjukkal együtt a tengerentúlra viszik őket. 1945. május huszonkettedikén meg is szállták Peenemündét, és elkapták az éppen a híres V-2 rakéta építésén dolgozó szakembereket. A Gemkapocs hadművelet megkezdése hivatalosan tehát az újonnan alapított JIOA hírszerzési ügynökséghez, valamint az OSS-hez (a CIA elődje) köthető. Érdekesség, hogy Truman elnök szankcionálta az akciót, legalábbis kikötötte, hogy Amerika nem alkalmazhat náci kutatókat. Ám amikor a JIOA rájött, hogy Osenberg listáján csak ilyenek szerepelnek, megtalálták a módját a rendelet kijátszásának:

csak az USA-ba deportálásukat követően vizsgálták át a kutatókat, de csak miután makulátlan fehérre meszelték nevüket, és minden, bűntettre utaló bizonyítékot eltüntettek az aktáikból.

A leghírhedtebb tudós mind közül

Az ember azt gondolná, hogy ha már egyszer az USA falazni kíván egy sor háborús bűnösnek, akkor legalább nem tárja őket a nagyközönség elé, hanem 'csendes' munkát ad nekik. Nos, Werner Von Braun esetén egészen más történt: 1960-ban megnyílt a NASA Marshall Space Flight Center központja, igazgatói székébe pedig egyenesen Braunt ültették. Ekkortájt már akkora volt az űrért folytatott verseny, hogy a háború után mindössze tizenöt évvel senkinek sem jelentett problémát, hogy egy olyan tudós ül az űrkutatási hivatal élén, akinek a találmányaival, évtizedekkel korábban London lakosságát bombázták. Olyannyira nem, hogy a kutató Gerald Ford elnökségi ideje alatt majdnem megkapta az Elnöki Szabadság Érdemrendjét (Presidential Medal of Freedom), az elnök egyik tanácsadója azonban felhívta figyelmét Von Braun múltjára, így kinevezésére végül nem került sor.

"Valahányszor csökkent a technikusok száma, Von Braun személyesen ellátogatott a buchenwaldi koncentrációs táborba, és a foglyok közül választott magának" - magyarázza Jacobsen.

A történész szerint egyúttal ez az a pont, ahol érdemes elgondolkodnunk, mikor vált a NASA is a hadművelet bűnrészesévé. Hitler egykori kedvenc kémikusát, Otto Ambrost eredetileg gyilkosságért és rabszolgatartást ítélték el, az USA azonban kegyelmet ígért neki, ha beszáll az  űrkutató programjába. Ha ez nem lenne elég, pár évvel később az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériuma is munkaszerződést ajánlott neki.

A Gemkapocs Hadművelet máig feltáratlan

Az elmúlt évszázad során több újságíró megpróbált több részletet kibogozni a Gemkapocs Hadművelettel kapcsolatban, a dokumentumok utáni nyomozás azonban legtöbbször peres eljárásig fajult, de információt természetesen nem kaptak. Annyi bizonyos, hogy a tisztára mosott kutatók közül a hírszervezet megszűnése után sokan dolgoztak a CIA tiltott emberkísérleteket folytató MK Ultra-projektjén is, amiről korábban már írtunk.

(A címlapfotó a Peenemündéről deportált kutatókat ábrázolja, forrása: Wikimedia)