Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testületet (IPCC) 1988-ban alapította az ENSZ, azzal a céllal, hogy a politikusok és döntéshozók számára átfogó képet adjanak a klímaváltozás állapotáról és ezzel segítséget nyújtsanak a megfelelő szabályozások kialakításában, amelyekkel elkerülhetővé válhatnának a negatív hatások. A rendszeresen, átlagban öt-hét évente megjelenő jelentések az abban az időszakban publikált sokezernyi tanulmányra alapoznak, amelyeket szakértők jelentettek meg a témával kapcsolatban, ezekből születik meg az IPCC végső összegzése, amelyet a kormányok kijelölt tagjaival való, napokig tartó vita után fogadnak el és öntenek végső formába.

A hatodik jelentés április negyedikén megjelent harmadik része, amelyet megelőzött a tavaly augusztusi első, Summary for Policymakers (Összefoglaló a döntéshozók számára) és a februárban kiadott második, a klímaváltozás hatásait bemutató része, szintén viták forrásául szolgált, a BBC beszámolója szerint ennek köszönhető, hogy az eredetileg tervezett pénteki határidőt jóval túllépve, még vasárnap is folytak a tárgyalások a felek között a jelentés pontos tartalmáról.

A hatodik jelentés harmadik része összegzi, hogy milyen módszerek állnak rendelkezésre a klímaváltozás negatív hatásainak elkerülésére vagy csökkentésére és a dokumentum konklúziója szerint még nincs veszve minden:

lehetséges 1,5 Celsius-fok alatt tartani az általános globális felmelegedés mértékét a megfelelő intézkedések azonnali bevezetésével.

Bár ideiglenesen valószínűleg így is átlépné a felmelegedés mértéke Párizsi Egyezményben meghatározott korlátokat, de az évszázad végére visszatérhetne a 1,5 Celsius-fokos emelkedés előtti szintre. Ehhez azonban rendkívül sürgős és nagy mértékű változtatásra van szükség az üvegházhatású gázok kibocsátásának tekintében és a szén-dioxid-megkötő technológiákat is minél inkább fejleszteni érdemes, mivel a kibocsátás mértékének legkésőbb 2025-ben el kell érnie a csúcspontot, majd ezt 43%-os redukálásnak szükséges követnie, csak így lehet elérni a legpozitívabb forgatókönyv megvalósítását.

"A megfelelő szabályozások, infrastruktúrák és technológiák alkalmazásával, amelyek lehetővé teszik az életmódunk és viselkedésünk megváltoztatását, 2050-re 40-70%-os csökkenés érhető el az üvegházhatású gázok kibocsátásának tekintében."

- mondta el Priyadarshi Shukla, a mostani dokumentumot készítő harmadik Munkacsoport társelnöke - "A tapasztalatok arra utalnak, hogy ezek az életmódbeli változások az egészségünket és jólétünket is fejlesztenék."

A kibocsátás csökkentése több fronton is megvalósulhat: az ipar, a városi építészet, a mezőgazdaság és erdészet területén bekövetkező fejlesztések mind hozzájárulhatnak a pozitív eredményekhez.

"A fenntartható város-, és infrastruktúra tervezés, beleértve a zöld tetőket és homlokzatokat, a parkok és nyílt területek hálózatát, a városi erdők és lápok kezelését, a városi mezőgazdaság és a víz-érzékeny tervezés a csökkentés és az adaptáció előnyeit is elhozhatják a településekre.

Ezek az opciók szintén redukálhatják az árvízveszélyt, a nyomást a városi csatornahálózaton, a városi hőszigetek kialakulását és egészségügyi haszonnal is járnak a csökkenő légszennyezés következtében." - írják a jelentésben, azonban arra is figyelmeztetnek, hogy a különböző aspektusai a változásoknak a hatások bonyolult rendszerét hozzák létre, ezért az egymást befolyásoló tényezőket nem lehet egymástól függetlenül kezelni. A városok zsúfoltabbá válásával például időt nyernek az emberek a rövidebb utazási szakaszoknak köszönhetően és emiatt csökkenhet a közlekedés miatti légszennyezés, de cserébe kiszolgáltatottabbá válnak a lakosok a hőhullámoknak vagy az áradásoknak.

Az áttérés a zöld energiára alapvető fontosságú az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, de ennek üteme még nem elég gyors: a 2010 és 2019 közötti időszakban az átlagos évi üvegházhatású gáz kibocsátás a valaha mért legmagasabb értékeket érte el, bár az évtized végére valamelyest lassult az ütem.

"2010 óta, állandó, akár 85%-ot is eltérő csökkenés volt tapasztalható a nap-, és szélenergia, valamint az akkumulátorok költségeiben.

Az egyre szélesebb körű szabályozások és törvények növelték az energiahatékonyságot, redukálták az erdők kivágásának mértékét és gyorsították a megújuló energiák alkalmazását." - írja az IPCC.

A tanulmányok összegzése szerint 2050-re az épületek általi szén-dioxid kibocsátás akár 61%-kal is csökkenthető globálisan, ehhez 10%-ban azok a szabályozások járulhatnak hozzá, amelyekkel elkerülhető az energia és anyaghasználat iránti kereslet növekedés, 42%-ban az energiahatékonysági szabályozások és 9%-ban a megújuló energia szabályok játszanak szerepet. A 2020 és 2030 közötti évek kritikus fontosságúak a jövő fenntartható épületeinek fejlesztésére szolgáló technológiai és finanszírozási rendszerek megalapozásában.

A közlekedési szektorban a 1,5 Celsius-fokot meg nem haladó felmelegedés eléréséhez a szén-dioxid kibocsátás 59%-os csökkentése szükséges 2050-re, azonban a kutatók szerint valószínűtlen, hogy ezen a területen a zéró emissziót sikerülne megvalósítani 2100-ra, ezért a hatást kiegyenlítő szén-dioxid-eltávolítási módszerekkel lesz csak lehetséges a negatív következmények elkerülése. Emellett új akkumulátor fajtákkal és az infrastruktúra fejlesztését szolgáló folyamatos befektetésekkel az elektromos közlekedésre való áttérés is nagy potenciállal bír a szárazföldi közlekedés és szállítmányozás területén az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében.

A jelentés, amelynek tartalmát március 21-e óta tárgyalta az IPCC 195 tagkormánya, hangsúlyozza, hogy a változtatások pozitív hatása elérhető ugyan, de az ehhez szükséges lépéseket minél hamarabb meg kell tenni, és ez jelentős költségekkel jár: a jelenlegi finanszírozás nagyjából csak harmada-hatoda annak az összegnek, amennyibe 2030-ra kerülne a globális felmelegedés két Celsius-fok alatt tartásához nélkülözhetetlen fejlesztések bevezetése. A számítások szerint azonban az összegek valójában előteremthetőek és nem követelnének túl nagy áldozatot a kormányok részéről.

"Anélkül, hogy figyelembe vennénk a csökkenő adaptációs költségekkel vagy az elkerült klímahatásokkal járó gazdasági előnyöket,

a globális bruttó hazai termék (GDP) csak néhány százalékponttal lenne alacsonyabb 2050-re, ha megtennénk a szükséges lépéseket a felmelegedés 2 Celsius-fok vagy azalatt tartásához, összehasonlítva a jelenlegi szabályozásokkal." - mondta el Priyadarshi Shukla.

(Fotó: Pixabay/catazul/Caniceus, TBIT)

Újabb klímamegállapodást fogadtak el a világ országai, de a felmelegedés megállításához ez önmagában nem lesz elég A Glasgow-ban megtarott COP26 klímacsúcson a résztvevő országok megegyeztek abban, hogy csökkentik a szén mennyiségét az energiatermelésben, jobban támogatják a fejlődő országok megújulókra történő átállását és világosabb szabályokat hoznak a karbonkreditek elszámolására. Sokan ugyanakkor azt kifogásolják, hogy az egyezmény sok esetben nélkülözi a konkrétumokat, és nem ad semmilyen lehetőséget az ENSZ kezébe, hogy betartassa a megállapodásban foglaltakat.