Klímaváltozás és kokain: a közép-amerikai drogbárók is hozzájárulnak a globális felmelegedéshez
2020 / 01 / 24 / bobak.zsofia
Klímaváltozás és kokain: a közép-amerikai drogbárók is hozzájárulnak a globális felmelegedéshez
bobak.zsofia
Szakértők szerint az Amazonas-medence esőerdőinek eltűnését még inkább felgyorsítja az illegális csempészet. Még egy dolog, amit Pablo Escobar utódainak számlájára lehet írni.

Pablo Escobar szerette a kolumbiai erdőket. A Medellín Cívico szerint úgy nyilatkozott a zöld dzsungel fáiról mint barátairól, akik megtisztítják a levegőt és amiket élőlényekként kell kezelni. Vasárnapi faültetési akciókat is indított a lakosság számára és szorgalmazta, hogy az ország is vegye át azt a fejlett világbeli hagyományt, mely szerint az utak hosszában végig fasorokat telepítenek. A magazin 1983-ban kiadta az ökológiai manifesztóját, a Carta De Los Derechos Ecológicost, amelyet az ENSZ ’82-es Természeti Világ-Chartája inspirált, tizenkét pontban meghatározva a posztkolonalista társadalom alapvető jogait, beleértve a megfelelő élelmiszerellátást, tiszta vizet, tiszta levegőt, a csendet és (kilencedik és tizenkettedik pontként) az erőszak nélküli, valamint a hosszú életet.

A képet némileg árnyalja, hogy a Medellín Cívicót Escobar nagybátyja alapította és maga a drogbáró finanszírozta, így nagyrészt az ő szócsövükként szolgált, valamint, hogy az annyira szeretett és védeni kívánt zöld dzsungel remek takarást biztosított a kokainlaborok számára, melyek közül a legnagyobbat, Tranquilandiát, Caquetá megye erdeiben építették fel, mely az Amazonas régióhoz tartozik. Megóvni a világ legnagyobb szén-dioxid megkötő helyét, az amazonasi esőerdőket, fontos feladat, azonban a kokaincsempészet kivitelezéséhez nem csak jó fedezékre van szükség, hanem jó közlekedési utakra és repülőgép leszállóhelyekre is. Csak Tranquilandiában összesen nyolc kifutópályát találtak a DEA emberei, és ez a tendencia, nevezetesen, hogy a csempészet útvonalainak kialakítása érdekében kivágják az értékes, ősöreg fákat, ma még nagyobb mértékben kezd elharapódzni.

A Közép-Amerikai Ökológiai Folyosó (Meso-American Biological Corridor)

Megalakításának ötletét az 1990-es években vetették fel a természetvédelmi szakemberek, az eredetileg Paseo Pantera, vagyis Jaguár Ösvény névre hallgató projekt a hét közép-amerikai ország és Mexikó déli részének természetvédelmi területeit vonta össze egy közös egységbe, hogy ezzel biztosítsák a területen élő vadállomány biztonságos életterét és migrációját. A környezetvédelmi intézkedések a ’80-as évektől kerültek egyre inkább fókuszba a környéken, Belize 1980-ben léptette életbe a Védett Területek Törvényét, és ezt követték a többi ország, Costa Rica, Guatemala, Panama, további lépései, így 2002-re már 568 természetvédelmi terület létezett a régióban, ezek adták az alapját a folyosónak. A konzervációs intézkedések kidolgozását többek között az ENSZ és Világbank finanszírozta, és, bár a pontos feladatok, amelyek szükségesek lennének az erdők megőrzéséhez, nem mindig világosak, vagy kivitelezhetőek, de azóta is fontos részét képezik a természetvédelmi erőfeszítéseknek. Az őshonos állatok és növények védelme mellett a projekt azóta az őshonos emberek szociális egyenlőségét is próbálja egyengetni, a fenntartható földhasználati módszerek promotálásával.

Azonban a jaguárok útja egybeesik a kokainbárók útjaival.

A drogcsempészet legfontosabb állomása Dél-Amerika és Észak-Amerika között sokáig Mexikó volt, de ez megváltozott Felipe Calderón színre lépésével. Az újonnan megválasztott elnök 2006 decemberében elrendelte a Mexikói Hadsereg Operativo Conjunto Michoacán hadműveletét, melynek célja az volt, hogy egyszer és mindenkorra véget vessen a bűnözők uralmának az országban, ezzel kezdetét vette a ma is zajló véres mexikói drogháború. A háború nem mondható nagy sikernek, a drogcsempészek sem tűntek el a területről, mindenesetre egy dolgon mégis változtatott, a kereskedők eddig kevésbé bolygatott helyeken is kezdtek feltűnni, ahogy délről érkező szállítmányaik Egyesült Államokba juttatásához más útirányokat választottak. Erre utal több tanulmány is, ami a témában megjelent az elmúlt években. 2014-ben Kendra McSweeney vezetésével zajlott az a Science Magazinban publikált átfogó vizsgálat, mely összekötötte a drogellenes politikát a természetvédelmi politikával, és narco-deforestation (kábítószer-erdőirtás) névvel illetve az erdőirtás jeleinek megszaporodását, mely 2006 óta figyelhető meg a régióban, vagyis a drogcsempészet nagyobb arányú megjelenésének kezdetével esik egybe.

Miről mondanál le legkönnyebben a fenntartható jövőért?
20% A húsfogyasztásról; tudnék sokkal kevesebb húst enni, nem lenne gond!
17% Az autózásról; könnyen tudnék váltani tömegközlekedésre!
31% A repülésről; hajlandó lennék repülő helyett vonattal menni nyaralni!
33% Az új ruhák nagy részéről; sokkal kevesebb ruhával is ellennék!

A közép-amerikai országok közti határterületen rengeteg természetvédelmi park található, jó védelmet nyújtva a kíváncsi kábítószer-ellenes osztagok szeme elől. Ezek közül is az egyik legnagyobb a guatemalai Laguna Del Tigre Nemzeti Park, és a szomszédságában lévő Maja Bioszféra Rezervátum, de említhetjük a hondurasi Río Plátano Bioszféra Rezervátumát is, melyet 2011-ben nyilvánított Veszélyeztetett Világörökséggé az UNESCO, a riasztó mértékű erdőpusztulás miatt, melyet az itt talált, gyengén leplezett repülőgép leszállóhelyek építésével hoznak összefüggésbe.  Ezek a területek különösen vonzóak a kábítószerkereskedelmi szervezetek (drug trafficing organization, DTO) számára, mivel ritkán lakottak, távol esnek a rendőrségi központoktól, a helyieket rá lehet venni megfélemlítéssel az együttműködésre, vagy arra, hogy adják el nekik a földjeiket és költözzenek arrébb, vagyis dúl az ingobernabilidad, azaz a kormányozhatatlanság. Valamint az erdők védelmet nyújtanak, mikor arra van szükség, és kifutópálya alapot, mikor változnak az igények. De nem lehet mindent a bűnözőkre fogni, az erdőirtásnak komplex okai vannak, a tanulmány szerint a rosszul szervezett kormányzati igazgatás, a szegénység, ami arra sarkallja a lakosokat, hogy illegálisan termeljék ki a fákat, a terjeszkedő mezőgazdaság, maga a klímaváltozás, ami megváltoztatja a flóra és fauna életkörülményeit és lassan fás szavannává redukálja az esőerdőket, mind-mind hozzájárulnak a problémához.

És ott van a hamburger is

 

Már 1997-ben felfigyeltek az észak-amerikai hamburger-mánia, különösen a gyorséttermek által kínált olcsó változatok és a dél-amerikai erdők kiirtásának kapcsolatára, Glenn Fox publikációjában például felidézi azt az esetet, mikor egy kanadai diák, hazaérve az iskolából, megfogadja, hogy soha többé nem eszik hamburgert. A szüleinek kérdésére, hogy mégis miért, megmutatja a földrajz könyvben olvasott leckét, mely szerint : […]Hatalmas területeket megtisztítottak a szarvasmarha legeltetés miatt. Ennek az új ágazatnak megvannak a maga előnyei: a gazdák bevételhez jutnak, a fogyasztók olcsóbban tudnak húst venni, és sok-sok észak-amerikai jut munkához a gyorséttermi szektorban. De az ár, amit megkövetelnek ezek az előnyök, a trópusi erdők kiirtása. Mennyit ér valójában egy hamburger?”

De az invenciózus elmék nem csak az egyszerű húspogácsát látják a tehénben, annál sokkal többet

Amíg régen, hagyományosan (persze sok más megoldás mellett) embereket használtak fel szállítóként, akik gyakran, a filmekből ismert módon a gyomrukban csempészték át a csomagokat, mostanában megnőtt a kereslet a szarvasmarhák reproduktív szerveibe rejtett szállítás iránt. A szarvasmarha farmok pedig remek lehetőséget nyújtanak a pénzmosásra is. Jennifer Devine, a Texas Egyetem kutatója, a tavaly rendezett COP25, az ENSZ Klímaváltozási Konferenciája előtt publikálta azt a sok éven át, több egyetem és szervezet bevonásával készült tényfeltáró disszertációt,

mely a guatemalai Laguna Del Tigre Nemzeti Park esetéből kiindulva rámutatott, hogy a narco-deforestation problémája még mindig jelen van, sőt, eszkalálódik.

Helyben végzett etnográfiai és távoli, műholdas és repülőgépes megfigyelésekkel felmérték az erdőirtás mértékét és arra jutottak, a más okokból is pusztuló erdők maradékának egyre növekvő részét a kartellek narco-ganadería, „narkó-szarvasmarha tenyésztés” céljából létrehozott telepei váltják fel. A különbség szembeszökő a park nyugati és keleti szektorát összehasonlítva, a nyugati részen az elmúlt tizenöt évben harminc százalékos volt az erdőpusztulás mértéke, míg a keleti terület érintetlen maradt.

Mi az oka az eltérésnek?

A Maja Bioszféra és TDL Park területére az 1950-es évek Jacobo Arbenz elnöksége alatti rövid „demokratikus tavasz” időszakában kezdtek nagyobb számban betelepülni a lakosok, miután az oligarchák földjeit szétosztották közöttük. De Arbenz hatalma nem tartott sokáig, a CIA által támogatott katonai vezetők átvették az irányítást, így legközelebb a nyolcvanas években jött a fellendülés, a területen talált olajnak köszönhetően. Ekkor kezdték kiépíteni az utakat, addig lábon, vagy szamárháton (vagy repülővel) közlekedtek az emberek. És ezzel elindult az erdőirtás. A növekvő aggodalmaknak köszönhetően 1990-ben alapították meg a Maja Bioszféra Rezervátumot, amely a maga kétmillió hektárjával az ország területének húsz százalékát tette ki. A keleti részek nagyrészt helyi kommunák birtokában vannak, akik próbálják megőrizni az erdőket, míg nyugaton megjelentek a drogkereskedők, hogy pénzmosásra alkalmas üzletet keressenek maguknak.

A szarvasmarha tenyésztés nem csak jövedelmező üzlet, hanem a sajátos közép-amerikai szabályozásnak köszönhetően rendkívül könnyű is erre a célra használni: „Ez egyike annak a kevés mezőgazdasági-iparnak, mely nem igényel kiállított tételes számlát a marhák vételéről és eladásáról. Viszont, amint exportálják az árut, a külföldi cégek már biztosítják a számlát törvényesen. […]Így a DTO-k (kartellek) többszázezer dollár készpénzért megveszik az állatokat a hízlalási időszak elején, majd eladják őket egy hivatalos mexikói húsipari vállalatnak, aki átutalja a frissen mosott pénzt a számlájukra.[…] A mexikói termelőktől pedig az Egyesült Államok óriáscégeihez, a Walmarthoz és McDonald’shoz kerül az áru.” – írja Devine a tanulmányban.

A tehénfarmok rengeteg legelőterületet, ivóvízellátást, a telepekhez szükséges helyet, a szállítást biztosító infrastruktúrát igényelnek, tehát olyan dolgokat, melyeket a dzsungeltől vesznek el. Csak a Mendoza kartell 30 000 hektáron huszonnyolc ilyen illegális ranchot üzemeltet. De szóba jöhetnek még ugyanebből a célból az olajpálma ültetvények, vagy teakfa termelés is. A konkrét alapanyag, a kokainhoz szükséges kokacserje ültetvények pedig egy másfajta problémát prezentálnak, melyhez hozzájárulnak a kábítószer ellenes szervek módszerei is. A légifelderítéssel felfedezett ültetvényeket szisztematikusan, repülőkről szétpermetezett vegyi anyagokkal pusztítják el, ami gyakran más növényekben, állatokban, sőt emberekben is kárt tesz. Ez a módszer „környezeti ártalmak sorát hagyja maga után” – mondják a brit drogellenes tanácsadói csoport, a Count the Costs projekt megalapítói. A célját pedig nem éri el, mivel a termelők egyszerűen odébb költöznek, és újabb területeket dózerolnak le.

A szakemberek a megoldást két dologban látják

Egyrészt: a helyiekre kell bízni a terület irányítását. „A kommunális forrás-kezelés, úgymint a kollektív erdészet, sikeres konzervációs technika, amely egyszerre erősíti a helyi kormányzást és földbirtoklási rendszert, ami indirekt módon segít aláásni a szervezett bűnözést.[…] Végeredményben az Egyesült Államoknak fel kell hagynia a Drog Háborúval (War on Drugs) és úgy kell tekintenie a függőségre, mint népegészségügyi krízisre, nem mint büntetőjogi kérdésre, hogy életeket mentsen és megóvja a Maja Bioszféra Rezervátum ökoszisztémáját.” – vonja le a következtetést Jennifer Devine.

Másrészt, McSweeney szerint: „Fontolóra kell venni a korlátozott legalizálását a könnyebb drogoknak, például a marihuánának, ami a mindennapi betevő falatot adja a csempész-szervezeteknek. Ez a legérzékenyebb pontjukon találná el őket, csökkentve a lehetőségüket, hogy megvesztegessék a hivatalos szerveket vagy tisztára mossák a pénzüket az erdők kiirtásának árán.”

(Forrás: The Verge, Fotó: Flickr/bitcoin-crypto, Flickr/Agustín Ruiz, Flickr/eneas, Flickr/perspective, Wikimedia Commons, Piqsels)

Ha tetszett ez a cikk, kövess minket a Facebookon is!

 

 


Kövesd a Rakétát a Facebookon is!
Kövess, üzenj, kommentelj a Rakéta Facebook oldalán!
Új weboldalt készítenél, és saját domain névre is szükséged van?
Próbáld ki az előtelepített WordPresst tartalmazó WP Ready csomagot, ahol csak pár kattintás kell ahhoz, hogy elkezdhesd építeni álmaid weblapját.
Ezek is érdekelhetnek