A fejlődés ára: kongói gyerekek életébe kerül a lítium-ionos akkumulátorok készítése
2019 / 12 / 01 / bobak.zsofia
A fejlődés ára: kongói gyerekek életébe kerül a lítium-ionos akkumulátorok készítése
bobak.zsofia
A Kongói Demokratikus Köztársaságban gyerekmunkások bányásszák a mobiltelefonok, laptopok és elektromos autók akkumulátoraihoz szükséges kobaltot. Az UNICEF és az Amnesty International már régen felhívta a figyelmet a problémára, de a helyzet nem javul.

A „kék arany” vagyis a kobalt a 20. század iparának egyik alapvető elemévé vált, mikor felfedezték, hogy más fémekkel kombinálva különösen erős, stabil és rozsdásodásmentes ötvözet készíthető belőle. Használták és használják azóta is gázturbinás repülők hajtóműveinek részeként, rakétákban, nukleáris erőművekben, fémvágó eszközökben, de még csípőizületi protézisek előállításában is. A 21. században aztán, mikor a mobiltelefonok használata minden elképzelést felülmúlóan elterjedt, valamint elérkezett az elektromos járművek hajnala is, a minél gyorsabban tölthető akkumulátorok innovációja prioritást nyert és a kobalt az egyik legfontosabb alapanyag státuszába emelkedett.

A kobalt piaci ára csak a 2016-tól 2018-is tartó időszakban háromszorosára, tonnánként 26 ezer dollárról 90 ezer dollárra emelkedett. A nagy gyártócégek a nyersanyagot leginkább afrikai bányákból hozatják, a globális készlet mintegy 60%-a pedig a Kongói Demokratikus Köztáraságból érkezik.

Szaudi álom, kongói rémálom

Az ország nemrégen demokratizálódott, az első többpárti szavazást 2006-ban tartották. A fegyveres konfliktusok azonban azóta sem szűnnek, és mintha az erőszak nem lenne elég, még a különféle járványokkal: ebolával, maláriával, kanyaróval is folyamatosan vesztésre álló küzdelmet folytatnak.

Nem csoda, hogy a legértékesebb exportcikküket igencsak megbecsülik, azt tartják, a kobalt Kongó számára az, ami az olaj Szaúd Arábiának.

Csakhogy a szaúdi gazdagság álma tőlük elérhetetlen, utópisztikus távolságban van, a helyi lakosok édeskeveset látnak a profitból. A nyersanyagért nem fizetnek sokat, a feldolgozást pedig külföldi cégek végzik (egyelőre, bár tervezik az államosítást), melyekhez, többek között a kínai Huayou Cobalt szállítja az anyagot. Végül a feldolgozott fém 42%-a lítium-ionos akkumulátorrá alakul át, melynek csak 10%-át használják elektromos autókban, a többi a nagy cégek: az Apple, Microsoft, Samsung vagy a Sony eszközeiben érkezik el útjának végére, hozzánk vásárlókhoz. A történet, a kizsákmányolt helyi munkásoktól a profitot lefölöző „middle man”-eken át a mit sem sejtő, vagy csak nemtörődöm vásárlókig, ismerős lehet sok más termékkel kapcsolatban is, azonban a Kongói Demokratikus Köztársaság kisebb, magánkézben lévő bányáiban még a szokásosnál is rosszabb a helyzet.

Sokszor akár négy éves gyerekmunkásokat dolgoztatnak, napi 12 órában. Felmérések, illetve inkább becslések szerint 35 és 40 ezer közé tehető a számuk A SkyNews 2017-ben készített riportot az egyik ilyen helyről, ahol a sárban taposó gyerekek az állandó fáradságról és fejfájásról panaszkodnak. Látható, hogy a rossz körülmények még a felnőtteket is megviselik, a több tíz vagy száz méter mély bányában rossz a levegő, a vizet megmérgezik a fémek, a földcsuszamlások halálos baleseteket okoznak. Legutóbb júniusban 36 ember halt meg egy beomló bányában, amit a Glencore üzemeltet. Azóta a cég be is zárta egy másik, Mutanda bányáját felújításra hivatkozva.

A Tesla beszünteti a kobaltot

Minél több hír lát napvilágot a gyerekmunkásokról, annál vállalhatatlanabb lesz sok cég számára az innen származó kobalt használata. Elon Musk már régen megígérte, hogy csökkentik, sőt, a tervek szerint teljesen meg is szűntetik a fém használatát a Tesla NCA (nikkel, kobalt, alumínium) formulájú akkumulátoraiban és megint nem csak a levegőbe beszélt: 2012 óta a 60%-os arányt 3%-ra csökkentették, de a cél a zéró-kobalt elérése. A BMW nemrég, a London Metal Exchange-en jelentette be, hogy 2022-ig teljesen betiltják a nem etikus munkakörülményeket biztosító helyekről érkező nyersanyagot, inkább az ausztrál Murrin Murrin bányából hozatják a fémet.

A Ford Motor, a Volkswagen, az LG Chem, Huayou Cobalt és a hozzájuk csatlakozó Volvo kicsit más utat választott.

Összefogásukból született meg a Responsible Sourcing Blockchain Network, vagyis a Felelős Beszerzés Blokklánc Hálózata, mely 2020-ban startol és az lesz a feladata, hogy folyamatosan ellenőrizze a forrásokat és a termék útját, a kezdetektől a végéig.

Az átláthatóság megteremtése nagyon nehéz egy ilyen szakmában, ahol nincsenek regisztrálva a munkások, sokszor nem lehet tudni pontosan honnan is jön a nyersanyag. A blokklánc hálózat viszont pont erre, a sok forrásból származó adatok kezelésére jó, illetve pont ezért is jött létre a Bitcoin születésekor. A rendszert később kiterjesztik más fémek ellenőrzésére is: nikkelre, lítiumra, aranyra, tantálra. Az átláthatóság segíthet, hogy ne élhessenek vissza a bányák üzemeltetői a munkásaikkal és biztosítsanak etikusabb, humánusabb körülményeket, de a gyerekmunkások sorsa így is kétséges.

Afrikában a helyzet változatlan

Az afrikai szülők maguk is borzasztóan szegények. Nem engedhetik meg maguknak, hogy iskolába járassák a gyerekeiket, mindenki munkájára szükségük van. Mivel a bányák bezárásával ők is elveszítenék a munkájukat, így egyes szakértők attól tartanak, ez a szabályozás (a gyerekmunka teljes betiltása) kontraproduktív lenne, illegális üzemekhez, még szörnyűbb és még ellenőrizhetetlenebb körülményekhez vezetne. A gyerekeket pedig ugyanúgy dolgoztatnák, ahogy eddig is.

Ahogy megfogalmazták: a gyerekmunka nem választás, hanem szükség kérdése, az egyetlen módja a túlélésnek. Ez még a legkevésbé nemkívánatos választás a rossz választások hosszú sorában.

Miközben pedig a világ fejlettebb része vitatkozik, a kongói munkások két kézzel, cipő nélkül, esőben bányásszák a kobaltot továbbra is. Mikor a Skynews néhány hónappal később visszatért a riportban bemutatott kisfiúkhoz, a történetük végül happy enddel végződött, egy helyi segélyszervezetnek köszönhetően iskolába mehettek a városba és maguk mögött hagyhatták a fárasztó kétkezi munkát. De nem mindegyikük ilyen szerencsés.

Azonban ne felejtsük el, hogy nem csak a nagy cégek, hanem mi, az átlagfelhasználók is tehetünk az ügy érdekében valamit: itt jön képbe a mostanában egyébként is sokszor hirdetett újrafelhasználás. Ha az elektromos termékeket, megunt mobilokat és laptopokat visszavisszük a boltba, ők eljutattják a reciklikáló központokba, ahol kinyerhetik belőlük az értékes fémet, így kevesebb kobaltra lesz szükség, a cégek vásárolhatnak a legális, etikus forrásoktól. Bár ez a megoldás közel sem tökéletes és csak kis mértékben járul hozzá az egész rendszer működéséhez, hiszen elsősorban az afrikai helyzet javítására és az iskolarendszer kiépítésére lenne szükség, de a változásnak valahol el kell indulnia. Mi ennyit tehetünk.

(Forrás: Snopes, Fotó: Getty, Wikimedia Commons)


Milyen ajándékot vegyünk a barátnőnknek?
Ismered már a férfi legjobb barátját, a Mitvegyacsajomnak.hu oldalt? Mostantól nem vagy bajban, ha meglepnéd a csajod, de hiányzik a kreatív erő!
Igényes és férfias történeteket keresel? A Roadstert neked írjuk!
Olvass bele az egyik legszínvonalasabb hazai magazinba, szeretni fogod! A Roadster egy fantasztikus utazás az élet legjobb területein...
Ezek is érdekelhetnek