A közelmúltban két, egymástól függetlenül készült tanulmány is ugyanannak a jelenségnek a létezését alátámasztó bizonyítékokat foglalta össze: mindkettő a korai sötét energia teóriáját igazolta számításaival. A korai sötét energia annak a titokzatos jelenségnek egy másik, immár nem létező formája, amely jelenleg is működik az univerzumban és amely felelős a Világegyetem gyorsuló tágulásáért.

Az ősrobbanás utáni időkben, az első körülbelül 300 000 évben ennek az energiának egy 'gyengébb' változata hozzájárulhatott, hogy a forrongó plazma gyorsabban kihűljön, viszont annyi ereje még nem lehetett, hogy a tágulást elősegítse - írja a Nature.

A korai sötét energia ötletét 2018-ban vetették fel a Johns Hopkins szakemberei, akik tanulmányukban rávilágítottak, hogy, mivel a Hubble-állandóval jellemzett sebessége a Világegyetem gyorsuló tágulásának nincs összhangban a legújabb megfigyelésekkel és ezért az is elképzelhető, hogy a tágulás gyorsabban zajlik a korábban feltételezettnél, ezért új elméletre van szükség ennek a felfedezésnek a magyarázatához. A Johns Hopkins leírása szerint a két mérési módszer, amely a tágulás gyorsaságát határozza meg (az egyik a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás, a másik a szupernóvák megfigyelésére támaszkodik) eltérő eredményt ad: az egyik 67,7 kilométer/másodperc/ megaparszekben, a másik 73,5 kilométer/másodperc/megaparszekben határozza meg az értékét. A lehetséges magyarázat, amely feloldja az eredmények különbségei okozta dilemmát az univerzum egy új jellemzőjét fedheti fel, és egy új jelenséghez köthető:

a korai sötét energiához, amely hasonló a mostani sötét energiához, de mégsem teljesen ugyanúgy működik, illetve működött az idők hajnalán.

A korai sötét energia először egy kozmológiai konstanshoz hasonlóan viselkedett, majd felhígult és végül eltűnt - írják a tanulmányban a kutatók.

A korai sötét energia elmélete azonban további vizsgálatokat és számításokat igényelt, ahhoz, hogy valóban bizonyítható legyen, most pedig ehhez kerültek egy lépéssel közelebb a tudósok, akik mindkét tanulmányban az ACT (Atacama Kozmológiai Teleszkóp) által 2013 és 2016 között készített felvételeket használták fel a kutatásaikhoz. Az egyik összefoglalót az ACT kutatócsapata tette közzé, a másikat egy nemzetközi, francia és amerikai csoport, és mindkét fél ugyanarra a következtetésre jutott: a teleszkópos megfigyeléseket nagy valószínűséggel a sötét energia jelenléte magyarázza. A távcső a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást térképezi fel és ezzel az univerzum születésének körülményeiről tudósít, az általa közvetített adatok pedig összhangban állnak, sőt, jobban értelmezhetőek, ha a korai sötét energiát is integrálják a számításokba.

Ez megváltoztatja a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzási értékek értelmezését is, ennek következtében pedig módosulnak még az olyan, biztosnak vett tényezők is, mint amilyen az univerzum életkora, amelyet eddig 13,8 milliárd év körül határoztak meg.

Az új elmélettel összhangban inkább 12,4 milliárd éves lehet az univerzum

Colin Hill, a Columbia Egyetem kozmológusa (és az egyik tanulmány szerzője) szerint. A kutatók azonban óvatosan nyilatkoznak az eredményekről, mivel a vizsgálatokhoz csak a teleszkóp polarizációs adatait használták fel, az egyéb jellemzőket, például a hőmérsékletet részletező adatokat nem vették figyelembe, illetve ezek segítségével nem ellenőrizték a teória helytálló mivoltát.

A jövőben ezért egy másik távcső, a Déli Sarki Teleszkóp felvételeinek összevetésével és elemzésével próbálják mélyrehatóbban értelmezni a kapott eredményeket. A korai sötét energia, mint ahogy a jelenleg is működésben lévő sötét energia, egyelőre még titokzatos jelenség és a teljes megértéséhez még valószínűleg hosszú út vezet, de a kutatások és az egyre fejlettebb megfigyelőeszközök segíthetnek az elméletek tisztázásában és abban, hogy végül közelebbről is megismerjük a Világegyetem működését.

(Fotó: Wikimedia Commons, Pixabay)

További cikkek a témában:

Véges vagy végtelen az univerzum? Akármi is legyen a válasz a kérdésre, az ebből fakadó következmények őrületesek az emberi elme számára.
Tíz éve keresték, és most talán meglett. Felfedezhették az univerzum gravitációs háttérhullámát Mai tudásunk szerint az Univerzumunk valószínűleg hemzseg a gravitációs hullámoktól, hiszen minden ütköző fekete lyukpárnak vagy neutroncsillagnak, minden összeomló szupernóvának és különösképpen magának az ősrobbanásnak, erős hullámokat kellett keltenie a téridőben.
13,77 milliárd – plusz-mínusz negyvenmillió – éves lehet az univerzum Régóta nem sikerült dűlőre jutniuk a kutatóknak a világegyetem életkoráról, a napokban viszont új becslések érkeztek.