Becslésük összhangban áll a világegyetem standard modelljének előrejelzésével, valamint az Európai Űrügynökség (ESA) Planck műholdjának szintén erre a sugárzásra vonatkozó adataival. Az űreszköz 2009 és 2013 között mérte az ősrobbanás maradványát, az úgynevezett kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást, amely az egész világegyetemet kitölti.
A szakértők régóta próbálják meghatározni az univerzum életkorát, legutóbb például 2019-ben jelent meg egy nagy port kavart tanulmány, amely azóta is vitatéma a fizikusok és csillagászok között. A publikációban galaxisok mozgását elemezték, és arra jutottak, hogy a Planck csapata téves következtetéseket vont le, vagyis
az univerzum több száz millió évvel fiatalabb, mint azt hitték. Ez pedig a standard modell, illetve az erre alapozott mérések pontatlanságát sugallja.
Az új adatok alapján a világegyetem tágulási ütemét jelző Hubble-állandó 67,6 kilométer per másodperc per megaparszek, ami megközelíti a Planck csapatának 67,4-es becslését, ám jócskán elmarad a galaxisok mozgásából következetett hetvennégyes értéktől. Michael Niemack, társszerző szerint egyre nagyobb a feszültség a helyi és a távoli megfigyelések között, ami arra utal, hogy egy fontos kozmológiai felfedezés küszöbén állunk. Illetve az sem kizárt, hogy módosítani kell a standard modellt vagy finomítani az eddigi mérési módszereket.
Szakértők egy csoportja alátámasztotta azt a korábbi becslést, mely alapján a világegyetem 13,8 milliárd éves – írja a Science Daily. Az utóbbi években több olyan tanulmány készült, melynek szerzői az univerzum korát a vártnál több százmillió évvel fiatalabbra becsülték. A fent ismertetett kutatást megelőzően nemzetközi csapat több publikációban ismertette az átfogó vizsgálatot. A kutatók a chilei Atacamai Kozmológiai Teleszkóp (ACT) segítségével elemeztek egy ősi jelet, a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást, amely az ősrobbanás utáni időszakból maradt fenn. Neelima Sehgal, a New York-i Stony Brook Egyetem munkatársa és a tanulmány társszerzője szerint kollégáival
a világegyetem „gyermekfotóját” állították helyre, amely az évmilliárdok során jelentősen megkopott.
Sehgal szerint csak a kép elemzésével érthetik meg igazán az univerzum kialakulását. Az ACT csapata akkor nem a galaxisok, hanem a legősibb ismert sugárzás elemzésével adott becslést a világegyetem korára. Számításaik ebben az esetben is összhangban voltak a standard modellből és a Planck műhold adataiból kalkulált életkorral. Az ACT csapata az univerzum tágulását jelölő Hubble-állandót szintén pontosította: számításuk szerint a konstans 67,6 kilométer per másodperc per megaparszek, ez megközelíti a Planck műhold információiból következtetett 67,4-es értéket. A kutatók azt tervezik, hogy az ACT segítségével tovább vizsgálják a korai világegyetemet, hogy jobban megérthessék annak történetét.
A szakértők régóta vizsgálják az ősi molekulák laboratóriumban előállított molekula utánzatát, a valóságban azonban mostanáig nem sikerült az anyagok nyomára bukkanni. Kutatók egy csoportja a közelmúltban ért el áttörést, amiről a Live Science is beszámolt. A szakértők egy repülőgépen utazó teleszkóp segítségével háromezer fényévre észlelték a hélium-hidrid ion (HeH+) jelét. Szerintük a molekula ugyanolyan körülmények között jött létre, mint az első molekulák.
Bár a HeH+ a mai Földön kevésbé meghatározó, mégis ezzel az ionnal kezdődhetett az Univerzum kémiájának kialakulása.
Az anyag savként viselkedik a Földön, laboratóriumi körülmények között pedig először 1925-ben sikerült előállítani. Mivel a molekula a két leggyakoribb atomból épül fel, a szakértők ezt tartják a Világegyetem első molekulájának. Bár az első ionokat nem tudják azonosítani, megpróbálnak olyan anyagokat találni a modernkori Univerzumban, amelyek a leginkább hasonlíthatnak ezekre a molekulákra. Ehhez életciklusuk végén járó Nap-szerű csillagokat keresnek, amelyek képesek előállítani az érintett anyagokat. A távcsővel ellátott SOFIA (the Stratospheric Observatory for Infrared Astronomy) 2016-ban több repülést is végzett, melyek során megvizsgálta a háromezer fényévre fekvő csillagködöt, az NGC 7027-et. (Az objektum közepén fekvő csillag az égbolt egyik legforróbb pontja.) A szakértők szerint a HeH+ infravörös jelének észlelése az első bizonyíték arra, hogy az anyag a modern Világegyetemben is fellelhető.
(Fotó: Pixabay)