A múlt héten kisebb pánikot okozott, hogy miután mintha csökkenni kezdett volna a fertőzéses esetek száma, hirtelen megjelent egy drámai ugrás. A WHO február tizenharmadikai státuszriportja szerint egyetlen éjszaka alatt 14840 új fertőzött jelent meg, ami az előző nap 2022 új fertőzéses esetéhez képest brutális ugrás.

A WHO leírja azt is, hogy a különbség abból adódik, hogy most első ízben a kínai hatóságok a klinikailag diagnosztizált eseteket (orvosi diagnózis, képalkotó eljárás) is beszámolta a fertőzés meglétét biztosabban kimutató, laboratóriumi vizsgálatokkal megerősített esetek mellé.

Ha csak a laboratórium módszerekkel igazolt eseteket vesszük figyelembe, akkor aznap mindössze 1820 új esettel számolhattunk.

Megoszlanak a vélemények arról, hogy Kína helyesen járt-e el azzal, hogy változtatott a számításán, illetve mások szerint ezt már korábban is meg kellett volna tenni. Teljes bizonysággal a fertőzés jelenlétét mindenesetre a laborvizsgálat erősítheti meg, viszont Magyarországról nehéz megítélni a kínai döntéshozatalok hátterét, esetleges mögöttes, valódi okait. Az is tény, és arról már mi is írtunk, hogy nyugati kutatócsoportok becslése alapján, amit a járvány Kínán kívüli terjedéséből számoltak ki, valójában sokkal több lehet a fertőzöttek száma a hivatalos jelentésben szereplő adatnál.

Az biztos, hogy a kutatókat mindez összezavarta, és a WHO végül úgy döntött, ahogy az a fenti helyzetjelentésből is kiderül, hogy ők továbbra is csak a laborvizsgálattal megerősített eseteket veszik figyelembe.

Ezzel a számítással legutóbb 1506 új fertőzést diagnosztizáltak Kínában, vagyis az  új fertőzöttek száma továbbra is csökken – de még egyszer: ebben nincsenek benne a mindössze klinikai eszközökkel diagnosztizált esetek. Némileg tehát kérdésessé vált, hogy ezekből a számokból miféle folyamatok olvashatók ki, vagy kiolvasható-e belőlük egyáltalán valami.

Közben a National Geographic masszív cikkben foglalta össze, hogy mit művel az immár COVID-19-re névre kersztelt koronavírus az emberi szervezettel. Ebből szemezgettünk egy kicsit alább:

A Tüdő

A betegség ebben a szervben kezdődik, és sokszor végződik is, hiszen az influenzához hasonlóan a koronavírus is légzőszervi betegség. A COVID-19-hez hasonló SARS három fázisban támadta a tüdőt: a vírus replikációja, az immunrendszer túlpörgetése, végül a tüdő károsodása. Ezen fázisok mindegyikén nem ment át az összes beteg, sőt a súlyos légzőszervi rendellenességek csak a betegek negyedére volt jellemző. A korai adatok alapján a COVID-19 csak enyhébb tüneteket okoz a betegek 82 százaléka esetén, és csak a maradéknál vezet súlyos vagy kritikus állapothoz.

A fertőzés korai időszakában a vírus gyorsan szaporodik az emberi sejtekben úgy, hogy mintegy átprogramozza őket vírusok gyártására. A légzőszerv érintett sejtjei a nyáktermelő és a csillószőrös sejtek. A nyák védi meg a tüdőt a kórokozóktól, egyben óvja meg a szervet a kiszáradástól, a csillószőrös sejt csillói pedig ebben a nyákban csapkodnak és kiszűrik a szennyeződéseket, például a pollent vagy a vírusokat.

Egyes feltételezések szerint a COVID-19 a SARS-hoz hasonlóan a csillószőrös sejteket támadja, és azok pusztulása után a tüdőben folyadék és szennyező anyagok gyűlnek fel. Ennek köszönhető, hogy az új koronavírus mindkét tüdőben okoz gyulladást, és olyan tünetekkel is jár, mint például a légszomj.

Ekkor kezdődik a második fázis, amikor az immunrendszer felveszi a harcot.

Az immunrendszer ekkor immunsejtekkel árasztja el a tüdőt, hogy azok kiiktassák a vírusokat, és kijavítsák a tüdőszövetet. Megfelelő működés esetén ez a gyulladásos folyamat (az immunválasz lényegében maga a gyulladás) szigorúan ellenőrzött, és mindössze a fertőzött területekre koncentrálódik. Ám néha az immunrendszer úgy felpörög, hogy az immunsejtek mindent kiirtanak, ami az útjukba kerül, beleértve az egészséges szöveteket is. Ha ez utóbbi bekövetkezik, akkor csak több hulladék tömíti el a beteg tüdőt, és a tüdőgyulladás csak fokozódik.

A harmadik fázisban a tüdőt érő károsodás fokozódik, amely akár a légzőrendszer leállásába is torkolhat. Amennyiben a beteg mégis túlélte a fertőzést, a tüdeje akár örökre károsodhat. A SARS például lyukakat fúrt a tüdőbe, ami miatt annak a lépes mézben található léphez lett hasonló a megjelenése. Ez utóbbit pedig felfedezték COVID-19 fertőzöttjeinél is.

Ezek a lyukak az immunrendszer túlműködésének az eredményei, ami hegeket hagy hátra. Ezek a hegek egyszerre védik és keményítik meg a tüdőt. Ha ez a hegesedés bekövetkezik, a páciens jellemzően gépi légzéstámogatásra szorul. Közben a gyulladás a léghólyagocskák membránját átjárhatóbbá teszik. Ez a membrán áll a levegő és a vér között, és ezen keresztül valósul meg a gázcsere. Ilyenkor viszont, ha a membrán átjárhatósága megváltozik, akkor rajtuk keresztül folyadékkal telik meg a tüdő.

Általában ilyenkor szokott beállni a halál, ahogy a National Geographicnak nyilatkozó szakértő fogalmaz:

„A páciens mintegy belefullad saját magába.”

A többi szerv:

Az emésztőrendszer érintettségéről még korai lenne nyilatkozni a szakértők szerint. A SARS például a tüdősejteken kívül bizonyos bélhámsejtekhez is tudott kapcsolódni. Néhány tanulmány alapján pedig sikerült kimutatni a COVID-19-et emberi székletből is, tehát az új vírus is jelen lehet a székletben, és akár ezen az úton is elképzelhető a fertőzés.

A fent említett immunválasz persze az egész szervezetet megviseli. Megnöveli a májenzimek szintjét, alacsonyabb fehérvérsejtszámhoz és vérnyomáscsökkenéshez vezet. Ritkán pedig ez a veseleállást vagy infarktust okozhat. Problémát okozhat még az oxigént szállító vörösvértestek megfogyatkozása.

A megnövekedett májenzim szám jelezhet májkárosodást is, ami esetleg a májleállásig is fokozódhat, bár a tudósok nem teljesen értik a légzőszervi fertőzések májban megjelenő hatásait. Ugyanakkor a SARS alatt egy fertőzött sem halt meg májproblémákban, hiszen mire a betegség odáig fokozódhatott volna, valami más, fentebb kifejtett szervi ok végzett velük.

A SARS, és a beszámolók szerint a COVID-19 is a betegek egy kis résznél vesekárosodást is okozhat. Bár ez tényleg csak nagyon kevés pácienst érint, náluk ez jellemzően halálos. A SARS alatt a hasonló károsodást elszenvedett fertőzöttek 91,7 százaléka meghalt.

Mi a helyzet a várandósokkal?

Bár egyes beszámolók szerint újszülötteken is kimutatták a vírust, az egyik legnevesebb orvosi szaklapban, a The Lancetben közzétett múltheti tanulmány szerint a magzat nem fertőződhet meg az édesanyjától. Természetesen egy újszülött ettől még a világra jövetele után számtalan módon elkaphatja a betegséget különösen egy olyan kórházban, ahol hemzsegnek a fertőzöttek.

(Kép: Pixabay)