Egy floridai petrolkémiai kutatóközpont tudósai a napokban tették közzé vészjósló kísérleti eredményeiket arról, hogy milyen rémségek kerülnek  környezetbe az úttestekből napsugárzás és víz hatására. A káros anyagok forrása a nálunk jellemzően aszfaltnak nevezett útburkolat kötőanyaga, a bitumen. Ez egy kőolajszármazék, az olajlepárlás folyamatában az értékesebb anyagok kinyerése után az üstökben maradt ragadós, sűrű kulimász, amely hosszú szénhidrogén-láncokból áll.

- Az olajiparból származó anyagok stabilitása és környezetre gyakorolt hatása régóta foglalkoztat - mondja Ryan Rodgers, a National High Magnetic Field Laboratory petrolkémiával és alternatív üzemanyagokkal foglalkozó kutatóintézetének vezetője.  - Ismerve ezen anyagok komplex szerkezetét, bonyolult összetételét kevéssé látszik valószínűnek, hogy a környezeti hatások ne okoznának változásokat bennük. Hogyan változnak át a fényes, fekete, sima új utak szürke, kopott felületű úttá? És hová lesz belőlük a bitumen?

Rodgers gyanította, hogy a válasz összefüggésben állhat azokkal a már régebb óta ismert mérési eredményekkel, miszerint az aszfaltutak környékéről vett talajmintákban régóta ismerten rákkeltő policiklusos aromás szénhidrogének mutathatók ki. Így hát szerzett egy marék bitument egy környékbeli útépítő cégtől és két Ph.D.-hallgató bevonásával kísérletet tervezett a valós környezetben is lezajló folyamatok felgyorsított szimulációjára. Az üvegfelületre kent bitumenréteget vízbe merítve napsugárzás-szimulációnak tették ki és időnként mintát vettek a "levesből", hogy kielemezzék, milyen anyagátalakulások zajlottak le. Feltételezésük szerint a víz és a fény együttesen úgynevezett fotooxidációs folyamatot idéz elő, melyben a bitumenből a vízben megjelenő, a vízzel együtt eltávozni is képes új molekulák keletkeznek.

A kísérlet eredményeképpen 15.000 különféle széntartalmú molekulát sikerült kimutatni a bitument körülvevő folyadékból. Az is kiderült, hogy a napsugárzás valóban kulcsfontosságú a bomlási, átalakulási folyamatok szempontjából, mert egy sötétben tartott, vízben áztatott bitumendarab mellől egy hét elteltével alig huszonötödnyi mennyiségű kioldott anyagot tudtak kimutatni, mint abból, amit végig sütött a laborban a mesterséges nap.

- Egyértelműen igazoltuk, hogy a bitumen kötőanyagból igenis válnak ki vízben oldódó toxikus szennyező anyagok, de ezek környezeti hatása és későbbi sorsa még további kutatásokat igényel - összegezte az eredményeket Rodgers.