A park honlapján közzétett információ szerint a darvak száma tovább nőtt, annak ellenére, hogy a szakemberek a madarak számának csökkenését várták az október 12-én mért, 182 780 példány után. A több évtizedes múltra visszatekintő szinkronszámlálás adatai alapján ugyanis október második felére a darvak jellemzően elhagyják hazánkban lévő pihenőhelyüket, és a táplálékhiány miatt Észak-Afrikába, Dél-Európába, valamint a Közel Keletre vonulnak. A jellegzetes V alakban, nagy csoportokban repülő gázlómadarak három vonulási útvonala Nyugat-, Közép- és Kelet Európán keresztül vezet. Közép-európai útjuk egyik kiemelkedő állomása Magyarország, ahol megpihennek, és a további vonuláshoz szükséges tartalékokat szereznek, amely főként a mezőgazdasági területeken történő, keményítőben gazdag táplálék, például a learatott kukoricatarlókon fellelhető maradék elfogyasztásából áll. Napkeltekor, néhány százas csoportokban indulnak a közelben lévő szántókra, az éjszakát pedig általában lápos területen, vagy leeresztett halastavon akár 50 ezres csapatokban töltik.

A 100-130 centiméter testhosszal rendelkező közönséges daru, vagy más nevén szürke daru (Grus grus) Észak-Európa, illetve Eurázsia (nagyrészt Svédország, Finnország, Észt- és Oroszország) térségének erdős, nádasos, lápos területén költ, az emberektől távoli, nehezen megközelíthető élőhelyén a növényi hajtások mellett kisemlősöket, puhatestűeket eszik. A daru jellemzően monogám, kiválasztott párjával többnyire élete végéig – általában 20 éven át - együtt van, fészkébe általában 4 tojást rak, amiből 2-3 utódot képes felnevelni.

A párválasztásukkor, hím és tojó által végzett „dürgés” illetve a hímek territoriális, erőfitogtatás céljából végzett „darutánca” nagy kulturális hatással volt az irodalomra, tánc- és képzőművészetre is, és nem csak a modern időkben. Ezt bizonyítja többek között, hogy amerikai kutatók az i.e. 6500-ból származó táncjelmezeket tártak fel, egy neolit településen, a törökországi Çatalhöyükben végzett ásatások során. A karokra fűzhető szárnyakat szarvasmarhatülök, két vadkecske szarv, egy kutyakoponya és egy kőbalta társaságában találták meg, amelyeket a régészek szerint az itt élők valamilyen kosztümös tánchoz használhattak. A világ számos más népénél is megfigyeltek hasonlókat, például az ősi kínai temetési szertartás és okinawai szüreti fesztivál keretében, de a japán ainuknál, a dél-afrikai BaTwa és a szibériai osztjákoknál is voltak hasonló kosztümös darutáncok.

Az idei, a Hortbogyán megfigyelt, mintegy 200 ezres példányszám azért is figyelemre méltó, mert a vonuló darvak száma ugyanitt az 1980-as évek végén csupán háromezer volt. A szakemberek szerint a növekedés annak köszönhető, hogy a faj európai költőállománya is erőteljes növekedést mutat, így nagy sikerrel hódítja vissza a korábbi elterjedési területének költésre alkalmas élőhelyeit kontinens-szerte. A Hortobágyi Nemzeti Park területén lévő nyugalmas, sekély vízű éjszakázóhelyek, illetve a közelben lévő, könnyen elérhető táplálékként szolgáló learatott kukoricaföldek ideális vonulóhellyé teszik hazánk 1973-ban, elsőként létrehozott, védett nemzeti parkját a madarak számára.

(Fotók: Szilágyi Attila - Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság)