Ez a szokatlan aszimmetria szembemegy a kozmológiai modellek előrejelzéseivel – hívja fel rá a figyelmet Jamie Kanehisa Kosuke, a Potsdami Egyetem kutatója.

A kozmológia standard modellje szerint a nagy galaxisok, mint az Androméda és a Tejútrendszer, kisebb törpegalaxisok bekebelezése révén növekednek, amelyeket a sötét anyag gravitációs vonzása gyűjt össze. Ezeknek a törpegalaxisoknak elvileg véletlenszerűen kellene eloszlaniuk szülőgalaxisuk körül. Ehhez képest az Androméda körüli kísérők jelentős része egy vékony, lapos síkban helyezkedik el – hasonló jelenségre utaló jeleket a Tejútrendszer és a Centaurus A galaxis esetében is találtak már.

Most azonban a rejtély tovább mélyül: Kanehisa és kollégái, Marcel Pawlowski és Noam Libeskind új szimulációi szerint annak esélye, hogy az M31-ben ilyen ferde elrendeződés alakuljon ki, kevesebb mint 0,3%. Az Androméda mégis fittyet hány az esélyekre, ami miatt felmerül a kérdés a kérdést: pusztán véletlen egybeesésről van szó, vagy egy eddig ismeretlen kozmikus folyamatról?

Bár az Androméda kísérőgalaxisai különböző távolságban és sebességgel keringenek, és várhatóan egymilliárd év alatt szétszóródnak majd, a jelenlegi konfiguráció annyira valószínűtlen, hogy aligha lehet a véletlen műve.

„Az, hogy ma ilyen instabil elrendezésben látjuk az M31 kísérőgalaxisait – ami enyhén szólva is különös –, arra utalhat, hogy sok közülük nemrégiben, talán 2-3 milliárd éve csapódott be”

– mondta Kanehisa, amivel arra a nagy galaxis-összeolvadásra utalt, amelyet az Androméda az említett időszakban élhetett át.

Ez az ütközés csillagáramlatokat hozott létre, és új csillagok születését indította el, amelyeket a Hubble űrteleszkóp is megfigyelt. Ám még egy ilyen jelentős esemény sem ad teljes magyarázatot arra, miért tömörülnek a kísérőgalaxisok épp a Tejútrendszer felé. A kérdés tehát adott: talán maga a Tejútrendszer járult valahogy hozzá ehhez az elrendeződéshez? Kanehisa szerint ez nem valószínű, mivel a mi galaxisunk kísérői nem mutatnak hasonló egyoldalúságot, ráadásul a két galaxis közötti gravitációs hatás is túl gyenge lenne ehhez.

Akadnak azonban bizonytalanságok. A csillagászok jelenleg csak az Androméda négy-öt kísérőgalaxisának ismerik a pontos mozgását. A közeljövőben viszont szerencsére Gaia-misszió adatai pontosabb képet adhatnak. Ráadásul sok halvány törpegalaxis még felfedezésre vár, és ezek figyelembevételével a kép is változhat. Így akár az is elképzelhető, hogy más galaxisok körül is léteznek hasonló aszimmetriák, de a megfigyelés korlátai miatt ezeket egyelőre nem sikerült észlelni.

(Kép: Az Androméda, forrás: NASA/JPL-Caltech)