Lisa Kaltenegger osztrák asztrofizikus szerint lehetséges, hogy a küszöbén állunk egy rendkívüli felfedezésnek: megtudhatjuk, hogy létezhet-e élet a Föld bolygón kívül máshol is az univerzumban. Az amerikai Cornell Egyetem professzora ezt az állítását - vagy inkább reményét - egy olyan űreszközre alapozza, amelyet öt évvel ezelőtt, 2021 decemberében indítottak útnak, és ami azóta is gyűjti az adatokat az univerzum azon régióiból és ojektumairól, amelyeket eddig nem ismerhettünk: minden eddiginél ősibb galaxisokat, különös Wolf-Rayet csillagokat, fekete lyukak extrém környezetét vagy éppen sok száz rejtélyes, vörös objektumot figyelt meg az eszköz infravörös tartományban látó kameráival. A szóban forgó csodafegyver a James Webb Űrteleszkóp, amelynek tudományos csapatában Lisa Kaltenegger is részt vesz, és aminek felbocsátásakor új lehetőségek nyíltak az univerzum feltérképezésére és az idegen élet utáni kutatásra is.

A JWST többek között képet készített a WASP-96 b jelű exobolygóról is, ami egyáltalán nem tűnik alkalmasnak rá, hogy élet alakulhasson ki rajta, de a róla készített felvételek bizonyították, hogy az űrteleszkóp képes körülbelül Föld méretű bolygók légkörét is megfigyelni hatalmas távolságokból, ami azt jelenti, hogy potenciálisan felfedezhet olyan helyeket is, ahol virágozhat az élet.

“Egy idegen bolygón felfedezett élet örökre forradalmasítaná egész világképünket.”

- véli Kaltenegger, aki a földön kívüli élet utáni kozmikus nyomozásról az idén magyarul is megjelent Idegen Világok (Alien Earths: The New Science of Planet Hunting in the Cosmos) című könyvében írt, részletezve azokat a kérdéseket és módszereket, amelyek az exobolyó kutatások sarkallatos pontjait jelentik.

Azt, hogy pontosan hogyan lehetne kideríteni, van-e, és ha igen, milyen formában létezik az idegen élet az univerzumban, Kaltenegger lépésről lépésre elemzi, kezdve a legalapvetőbb elméletektől (Fermi-paradoxon, Drake-formula, a nagy szűrő), az idegennek való kommunikáció problémáin át addig, hogy miért is fontos a a Föld időbeli evolúciójának első spektrális ujjlenyomatát előállítani az élet kereséséhez.

“A spektrográf az a műszer, amely a színek minden árnyalatában megméri a fény erősségét, ezáltal pontosan megmondja, hogyan verődik vissza a fény egy adott felületről.

Ezt az információt – a visszavert fény ujjlenyomatát – beillesztjük az eszköztárunkba, így ha például egy másik bolygón hatalmas rózsaszínben, narancssárgában, pirosban vagy zöldben pompázó algavirágzások vannak, akkor tudni fogjuk, mit kell keresnünk.” - magyarázza a csillagász.

Persze az élet nem feltétlenül olyan, mint amilyen a Földön, de jobb híján a kutatók gyakran abból indulnak ki, amit körülöttünk, a “saját” bolygónkon látunk - elvégre a legjobb tudásunk szerint ez az egyetlen hely a közelünkben, ahol kialakult és virágzik az élet rengeteg formája. Ami összeköti a földi élőlényeket (és meghatározza legalapvetőbb szükségleteiket), az a víz fontossága, ezért többek között azt is vizsgálják a kutatások során, hogy egy csillag körül keringő bolygó esetében hol található az úgynevezett Goldilocks-zóna, ahol a feltételek éppen alkalmasak a folyékony víz (és talán az élet) jelenlétéhez, vagyis a lakhatósághoz.

“A csillag körüli lakhatósági zóna tökéletes kiindulópont, ha olyan bolygót keresünk, amely életnek adhat otthont.”

- mondja Kaltenegger.

A James Webb Űrteleszkóp és a jövőbeli, feltehetően még nagyobb teljesítményű társai sokat segíthetnek ebben a nyomozásban, az asztrofizikus éppen ezért optimista a kutatások eredményességét illetően. Azt Kaltenegger sem állítja, hogy egészen biztosan létezik idegen élet, de jelenleg már rengeteg tudás áll a szakértők rendelkezésére ahhoz, hogy reményeket tápláljanak a felfedezés kérdését illetően. Ami pedig még izgalmasabb lehetőség: mi van, ha az élet más bolygókon nem csak mikroorganizmusok vagy régen kihalt élőlények formájában fordul elő, hanem fejlett technológiákkal rendelkező lények képében is? Ők vajon láthatnak minket, és felfedezhetik a létezésünket?

“Ha valahol a kozmoszban létezik az élet, és ha azok a lények éppoly kíváncsiak, mint mi vagyunk, akkor vajon figyelhetnek-e minket?

Küszöbén állunk annak, hogy rátaláljunk a kozmoszban előforduló életre. Több mint ötezer exobolygót fedeztünk fel, és hamarosan további több ezret adhatunk hozzá a listánkhoz, miután befejeződik az észlelt jelek ellenőrzése. A JWST felbocsátásával elég nagy távcsövünk van ahhoz, hogy felfogjuk a közeli exobolygók fényét, amelyek hasonlók lehetnek a miénkhez. Ha léteznek más civilizációk, amelyeknek csak a miénkhez hasonló technológia van a birtokukban, vajon észrevehetnek-e minket?” - teszi fel a kérdést Kaltenegger.

A válasz pedig igen, léteznek olyan égitestek, amelyekről észlelhető a Föld, az asztrofizikus számításai szerint körülbelül 100 olyan csillag van (és körülöttük potenciálisan bolygók is), amiről nem csak lehetséges észrevenni a Földet, ahogy elhalad a Nap előtt, hanem már a rádióhullámaink is elérhették őket.

“Bármely ottani civilizáció korábban már láthatott és hallhatott volna minket, ha legalább a mi technológiai fejlettségi szintünket elérték.

Ma már azonban nem láthatnak minket, mert a megfigyeléshez kedvező helyzetük körülbelül háromezer évvel ezelőtt kezdődött, majd körülbelül kilencszáz évvel ezelőtt véget ért. Vajon az idegenek a Föld kilencszáz évvel ezelőtti állapotát megfigyelve rájönnének-e arra, hogy bolygónkon jelen van az intelligens élet?”

A kérdést egyelőre lehetetlen megválaszolni, de a földi technológia fejlődéséből kiindulva Kaltenegger szerint elképzelhető, hogy az ehhez hasonló fantáziák nem maradnak örökre a fantasztikus-tudományos regények forgatókönyvei.

(Fotó: MAI-Image-2e)