Az új év látványos startot vesz csillagászati szempontból a Quadrantidák meteorzápor érkezésével, amely az egyik legbőségesebb meteorraj a csillagászati események palettáján – számol be róla a Svábhegyi Csillagvizsgáló közleménye. A jelenség általában január első napjaiban ragyog fel, és 2024-ben a maximumot január 4-én, a hajnali órákban várjuk. Ekkor óránként akár 130 hullócsillagot is láthatunk kedvező feltételek esetén.

Tesla-tekercs és bolygó szagolgató – a Svábhegyi Csillagvizsgáló “Csillagkapu” programján jártunk A Csillagkapu egy idén áprilistól indult programsorozat, amely különlegessége, hogy a Csillagvizsgáló összes létesítménye bejárható a saját kényelmes tempónkban.

A Quadrantidák meteorraj igazán különleges jelenség, mivel átlagosan akár tehát 130 hullócsillagot is képes produkálni óránként az északi égbolton. Ez a mennyiség pedig már összemérhetől az augusztusi Perseidák és a decemberi Geminidák látványosságával.

A meteorok, vagy hullócsillagok, kicsi porszemcsékből és kődarabokból származnak, melyek nagy sebességgel száguldanak az űrben. Amikor ezek találkoznak a Föld felső légkörével, hosszú, fényesen világító ioncsatornát hoznak létre, amit mi hullócsillagnak látunk.

Mint azt a sajtóközlemény írja:

“Minden meteorraj arról a csillagképről (vagy ténylegesen egy csillagról) kapja a nevét, ahová a záporban megjelenő hullócsillagok által kirajzolt vonalak összefutnak. Ezt hívjuk a raj radiánsának. Az égbolt azon területére, amelybe a radiáns esik, Jérôme Lalande francia csillagász javasolt új csillagképet 1795-ben, amelyet Quadrans Muralisnak nevezett el. Ezt a konstellációt az 1922-es, Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) által kidolgozott, modern csillagképlista ugyan már nem tartalmazta, a meteorraj viszont maradt Quadrantidák.”

A meteorraj érdekessége abban rejlik, hogy egyedülálló módon az eredetét egy kisbolygóra vezetik vissza. A 2003 EH1 jelű kisbolygó mindössze 3 kilométer átmérőjű, és ezt objektumot azonosították az öt évszázaddal ezelőtt távol-keleti csillagászok által megfigyelt C/1490 Y1 üstökös magjával. Úgy tűnik, hogy a A 2003 EH1 egy vékony porfelhőt hagyott maga után, ami minden évben január első napjaiban keresztezi Földünk Nap körüli pályáját, és idézi elő a Quadrantidák meteorzáport.

Az észlelés kapcsán azt írja a közlemény, hogy a meteorzápor várható kitörési időpontja január 4-én, közép-európai idő szerint délelőtt 11 óra. Az ideális megfigyeléshez viszont ajánlatos a pirkadatot megelőző órákat választani, mivel ebben az időszakban a raj radiánsa éppen a legmagasabb pontjára emelkedik. Hajnali hat órakor a keleti égbolton már közelíti a nyolcvan fokos horizont feletti magasságot.

Ebben az évben sajnos a Hold nem lesz segítségünkre, mivel viszonylag közel lesz a radiánshoz, a Szűz csillagképben 49%-os fázisban fog világítani. Ez valószínűleg megnehezíti majd a Quadrantidák többségét alkotó 3–6 magnitúdós fényességű meteorok észlelését. Azonban a raj maga rendkívül gazdag nagyon fényes tűzgömbökben is, így kedvező égbolti körülmények mellett jó esélyünk van egy valóban látványos és emlékezetes csillaghullásra.

Az eseményről itt lehet bővebben olvasni.

(Kép: Quadrantida 2016. január 5-én frostnip907 felvételén. Forrás: FlickR/CC2.0)