Mark Rober 9 évig dolgozott a NASA Jet Propulsion Laboratory-jában, és most összefogott Joe Bernarddal a BPS.space YouTube csatornától, hogy véghezvigyék a lehetetlent: úgy ejtsenek le az űrből egy szép nagy (ráadásul ársapka nélküli) tojást, hogy az nem törik össze. Tekintve, hogy az emberiség már küldött elég érzékeny szerkezeteket idegen planétákra is, ahol azok biztonsággal landoltak, a feladat nem lehet túl nagy kihívás. Vagy mégis? Valójában a tojásmentő misszió jóval nehezebb volt, mint azt talán feltételeznék egyesek: három év és rengeteg dizájn-ötlet elvetése után találtak egy működőképes megoldást. Az biztos, hogy a tojásnak el kellett érnie a végsebességet, tehát azt a 120 km/h-t, ami után már nem gyorsul tovább a gravitációs vonzás hatására. Ezt követően a csapat több ballonokra és rakétákra épülő tervet is kipróbált. Ráadásul a tojás nem fagyhatott meg, így valamiféle melegítési módszert is ki kellett dolgozni. Végül Rober és csapata egy hulladék nylon anyagból készült ejtőernyőt talált ki, amelyet a NASA Curiosity Mars-járójának az ejtőernyőjének a tesztelésekor használtak. A NASA Spirit és Opportunity Mars-járóinak légzsákjai által ihletett felfújható párna pedig védőburkolatként szolgált a tojás számára közvetlen a landolás előtt. Évekig tartó próbálkozások után a csapat körülbelül 30 ezer méter magasra bocsátott fel egy héliummal töltött léggömböt – ez amúgy hivatalosan még nem az űr határa, de innen a tojás már elérhette a végsebességét. Sajnos a landolásnál a tojás letért az eredeti irányról, így kisebb tojásvadászatra is szükség volt a végén – ami talán jobban passzolt volna a húsvéti ünnepkörhöz. Akárhogy is, mint az látható, a tojás végül szerencsére megúszta – ami a jelen gazdasági helyzetben különösen örvendetes tény. (Forrás: Futurism)