Ha máshonnan nem, azt már a medveállatkák világűrbeli kalandjaiból is tudhatjuk, hogy az élőlények - különösen a mikroorganizmusok, - meglepően ügyesen alkalmazkodnak a Föld legszélsőségesebb környezeteihez is, bár állítólag vannak olyan helyek ahol még ők sem nem élhetnek. Az európai kutatók megerősítették, hogy Etiópiában a Dallol geotermikus mező forró, sós, hipersavas tavakban nincs mikrobiális élet.
A Danakil etiópiai mélyedésében fekvő Dallol pokoli tája a vizes vulkanikus kráter felett terül el, ahol a földből mérgező gázok szivárognak, a víz pedig szimplán felforr az intenzív hidrotermikus tevékenység közepette. Ez a Föld felszínén található egyik legforróbb környezet. A téli napi hőmérséklet meghaladhatja a 45 Celsius fokot, gyakoriak a hipersós és hipersavas medencék, amelyek pH-értéke konkrétan a negatív tartományba esik.
Egy idén megjelent tanulmány szerint bizonyos mikroorganizmusok mégis kifejlődhetnek ebben a több szempontból is szélsőséges környezetben (egyidejűleg nagyon forró, hipersós és hipersavas), ami arra késztette a szerzőket, hogy a helyet példaként mutassák be az élet korlátainak illusztrálására, sőt a korai Mars földi analógiájaként.
Ugyanakkor francia-spanyol tudósok egy csoportja Purificación Lopez Garcia, a French National Centre for Scientific Research (CNRS) biológusának vezetésével közzétett egy cikket a Nature Ecology & Evolution folyóiratban, amely mást állít. A kutatók szerint a Dallol multi-extrém tavaiban mégsincs élet.
"Miután a korábbi vizsgálatoknál sokkal több mintát elemeztünk, megfelelő ellenőrzés mellett, - nehogy mi magunk szennyezzük be őket - jól kalibrált módszertannal, megbizonyosodtunk arról, hogy a sós, forró és hipersavas medencékben vagy a szomszédos, magnéziumban gazdag sós tómedencékben nincs mikrobiális élet”
- mondta el López García.
"Nagy számú Halobacteria archaeát (egy primitív sókedvelő mikroorganizmus egyik típusa) találtunk a sivatagban és a hidrotermális hely körüli sós kanyonokban, ám ezek sem fordultak elő a hipersavas, hipersós medencékben, sem pedig a “Dallol Fekete és Sárga tavainak” nevezett tavakban, ahol a magnézium van bőségben. Mindez annak ellenére van így, hogy ezen a területen a szél és az emberi látogatók miatt a mikrobiális eloszlás nagyon intenzíven zajlik."
A csoport által alkalmazott mérési módszerek közé tartozott a genetikai markerek tömeges szekvenálása a mikroorganizmusok felismeréséhez és osztályozásához, a mikrobiális tenyésztési kísérletek, az egyes sejtek azonosítását szolgáló fluoreszcens áramlási citometria, a sóoldatok kémiai elemzése és a pásztázó elektronmikroszkópia röntgenspektroszkópiával kombinálva.
López García figyelmeztet, hogy néhány szilícium-dioxidban gazdag Dallol-ból származó ásványi anyag mikroszkóp alatt mikrobiális sejteknek tűnik, ezért amit észlelünk, azt még jól kis is kell elemezni:
"Más vizsgálatokban, a szomszédos területekről származó minták esetleges archaea-törzzsel történt szennyeződése mellett, ezek az ásványi részecskék fosszilis sejtekként lettek leírva, miközben a valóságban spontán módon alakultak ki a sós lében annak ellenére, hogy ott nincs élet."
A szerzők szerint munkájuk "segít körülhatárolni az élettel-benépesíthetőség határait, és óvatosságra int az alaktani biomarkerek értelmezésekor a Földön, vagy azon túl." Azaz nem szabad kizárólag a szerkezet látszólagos sejtbeli vagy biológiai aspektusára támaszkodni, mert ezek abiotikus eredetűek is lehetnek.
"Ezenkívül tanulmányunk bizonyítékokat szolgáltat arra is, hogy vannak olyan helyek a Föld felszínén, - mint például a Dallol medencék - amelyek még akkor is sterilek, ha folyékony vizet tartalmaznak”
- hangsúlyozza Lopez Garcia. Ez azt jelenti, hogy a folyékony víz jelenléte egy bolygón, - melyet gyakran használnak lakhatósági kritériumként a csillagászatban, - nem jelenti feltétlenül és közvetlenül az élet jelenlétét is.
Ebben az esetben a kutatók két olyan fizikai-kémiai akadályt találtak, amelyek blokkolják az élő organizmusok jelenlétét a tavakban: a kaotropikus magnéziumsók (a hidrogénhidakat megbontó és a biomolekulákat denaturáló szer) bősége, valamint a hipersós és a hipersavas közegek egyidejű összefolyása magas hőmérsékleti értékek közepette.
"Hasonló környezetben más bolygókon sem várnánk, hogy életet találunk, legalábbis a földihez hasonló biokémián alapulót biztos nem" - hangsúlyozza Lopez Garcia, aki ragaszkodik hozzá, hogy több indikátorra van szükség, az összes alternatívát elemezni kell és nagyon óvatosnak kell lenni az értelmezéssel, mielőtt az asztrobiológiában bármilyen következtetésre jutnánk.
Mind a francia-spanyol csoport, amelyben a Geological and Mining Institute of Spain, és az Autonomous University of Madrid kutatói vesznek részt, valamint más nemzetközi csapatok tovább folytatják a Dallol extrém környezetének vizsgálatát, ahol a teljesen steril medencék váltakozhatnak más, kissé jobb biofizikai körülményekkel rendelkezőkkel, melyek lehetővé teszik az archaea és más extremofil mikroorganizmusok jelenlétét. Mindent egybevetve, ez egy kivételes környezet az élet határainak tanulmányozására.
(Forrás: Phys.org Képek: Flickr)