Eddig évről-évre, a fogyasztás növekedése miatt egyre hamarabb érkezett el ez a nap. A járvány miatt azonban most később jött el, mint tavaly (az előző évben július 29-én került erre sor). Ugyanakkor világjárvány ide vagy oda, az előzetes számítások szerint 2020-ban 56 százalékkal használunk többet a Föld által nyújtott, 12 hónapra elegendő erőforrásokból – írja a BBC.

A számításokat azon adatok alapján végezték, melyeket az Egyesült Nemzetek még 1961-ben kezdett el gyűjteni. Kilenc évvel később, 1970-ben érkezett el először a pillanat, amikor éves szinten túlfogyasztás történt, vagyis az emberiség által felhasznált erőforrások éves szinten már nem tudtak teljesen megújulni.

Kérdés, hogy miként lehet ezen változtatni, különösen egy olyan világban, ahol a pénzügyi sikert az exponenciális növekedés jelenti.

A BBC-nek nyilatkozó szakértő optimista, szerinte megrendítő látni, hogy az elmúlt két évben egyre több vállalatvezető bírálja magát a kapitalizmust, és mondja azt, hogy ez a rendszer nem működik. Felmerül ugyanakkor, hogy ki tud az eddigi gyakorlaton változtatni: az egyének, a kormányok vagy a vállalatok?

A megszólaltatott szakértők alapvetően három, egymásnak nem feltétlen ellentmondó álláspontot foglaltak el. Szerintük a változásra a legnagyobb hatása a vállalatoknak lehet, de a vállalatok az egyénektől, az ő döntéseiktől függnek – az egyéni döntések pedig összeadódnak, és így hatással bírhatnak egy vállalat jövőjére. Példaként a csökkenő húsfogyasztást említette: ahogy egyre többen jönnek rá, hogy a nagyüzemi hústermelés, különösen a vörös hús előállítása milyen környezeti terhelést okoz, elkezdtek megjelenni a húst kiváltó alternatívák a piacon.

Mindehhez természetesen elengedhetetlen az érett, tanult, és a jövőjéért kiállni és tenni akaró társadalom.

A másik álláspont az alkalmazkodás az elkerülhetetlen változásokhoz. Jaime Toney, a Glasgow Egyetem professzora szerint teljes életmódváltozásra lesz szükség, nem csak a húsfogyasztásunkat kell mérsékelnünk, hanem például csökkentenünk kell az energiafelhasználásunk is. Végül pedig előkerült a kormányok szerepe, elsősorban a piac megregulázása kapcsán. Erre a szakértők szerint is szükség van, de a jelenlegi modell önmagában nem elég, hiszen ezzel legfeljebb azt érhetjük, hogy megtiltjuk a rossz dolgokat, de nem segítjük elő a jókat.

Példaként itt a halogénezett szénhidrogén-származékok esetét említik, amit sokáig hajtógázként használtak a különböző termékekben. Aztán kiderült, hogy ezek a vegyületek súlyosan károsítják az ózonréteget. Ezután az egyszerű állampolgárok és a politika együtt lépett fel, aminek eredményeként ezek a termékek eltűntek, illetve egyéb, kevésbé káros alternatívák jelentek meg helyettük. Önmagában tehát a kormányzat nem fogja radikálisan megváltoztatni a dolgokat, úgy tűnik, hogy erre a rendszer legkisebb hatalmú, de összefogással mégis a legfontosabb szereplői, az állampolgárok együttesen képesek csak.

(Kép: Flickr/Terry Allen/authentic picture)