Madagaszkár esőerdőinek mélyén él az a piócafaj, ami a megfigyelések szerint a piócák körében különlegesnek számító módszerrel képes közlekedni: ugrani is tud. A videóra vett állatok, amelyek a Chtonobdella fallax fajhoz tartoznak, rugószerűen húzták össze testüket, majd ilyen módon lendületet véve rugaszkodtak el a levélről és kinyújtott testtel repültek a levegőben, mielőtt talaj értek volna. A felvételek tanúsága szerint a piócák, miután nem találtak más lehetőséget a továbbhaladásra, lefelé ugrottak, illetve többé-kevésbé irányítottan estek, majd folytatták útjukat a talajon. Ez a közlekedési megoldás nagyban eltér a szokványos mozgásuktól, ami inkább az araszoló lepkék hernyóinak jellegzetes kúszómozdulataival vethető össze.

A felvételeket Mai Fahmy, az Amerikai Természettudományi Múzeum meghívott tudományos munkatársa készítette két alkalommal, mikor Madagaszkáron járt egy-egy expedíció keretében. Az első megfigyelésre 2017-ben került sor a Ranomafana Nemzeti Parkban, ami a szigetország fővárosától, Antananarivótól délre helyezkedik el. A nemzeti park az ország harmadik legnagyobb parkja és sok különleges és ritka állat-, és növényfajnak ad otthont, az ugró piócák mellett például a súlyosan veszélyeztetett nagy bambuszmakinak, amelynek utolsó megmaradt kevesebb mint 200 képviselőjét az erdőirtás és a vadászat fenyegeti. A másik akrobatikus vérszívót az Ivobiboro esőerdőben kapták lencsevégre és a vizsgálatok szerint ugyanahhoz a fajhoz tartozik, mint a 2017-es példány, amiből a kutatók arra következtettek, hogy nem egyedi, speciális esetekről lehet szó, hanem az adott fajra általában jellemző tevékenységet jelent az ugrás. Ezt támasztják alá a felvételek készítésének körülményei, a rövid videókat ugyanis Fahmy lényegében véletlenszerűen vette fel, nem kereste célzottan a lehetőséget, hogy ilyen viselkedést demonstráló piócákra bukkanjon.

“Nem tudjuk, hogy ez milyen gyakorisággal történik, vagy hogy ezek a piócák arra használják-e a képességüket, hogy gazdatestet találjanak, de tekintve, hogy több ugrást is megfigyeltünk két rövid felvétel alatt, ez a viselkedés megszokott lehet a faj esetében.”

- mondta el Michael Tessler, a múzeum kutatója, aki részt vett a piócákról szóló tanulmány elkészítésében.

Az tehát bebizonyosodott, hogy a Chtonobdella fallax faj tagjai tudnak ugrani, de a viselkedés alaposabb megértéséhez, működésének és céljának feltárásához további vizsgálatokon át vezet az út. A piócák gyomortartalmának, pontosabban a bélcsatornájukban, vakbeleikben található vérmaradványok elemzésével a kutatók több információt szerezhetnek a közelükben élő állatokról is, amelyek táplálékforrásként szolgálnak a piócák számára. Egy 2019-ben megjelent tanulmányban, ami szintén Mai Fahmy nevéhez köthető, az állkapcsos piócák Haemadipsidae családjához tartozó állatokat használták arra, hogy felméréseket végezzenek a madagaszkári biodiverzitással kapcsolatban, mivel ezek a piócák akár hónapokon át jó minőségben tartják meg a gazdaállatok DNS-ét a bélrendszerükben, miután fogyasztottak belőlük.

A szigetország különleges biodiverzitásának megőrzése fontos feladat lehet, figyelembe véve, hogy az itt található élőlények milyen nagy számban endemikusak, vagyis csak az adott területen élnek meg. 2022-ben publikált tanulmányok eredményei szerint a régióban különösen magas az EDGE (evolutionary distinct and globally endangered, evolúciós szempontból egyedi és globálisan veszélyeztetett) fajok száma és a vadászat, valamint a mezőgazdaság hatásai a gerinces fajok több mint 50%-át érintik.

(Fotó: Mai Fahmy)