A különböző FTL, tehát a fénysebességnél is gyorsabb utazási technológiák jelen pillanatban szükséges narratív eszközök a sci-fi irodalomban, de egyáltalán nem biztos, hogy ezek ténylegesen is megvalósíthatóak. Sőt jelenleg még a Naprendszeren belüli, relatíve kisebb távolságok áthidalása is komoly problémát jelent már abban az esetben is, ha mindössze pár űrhajóst is szállítanánk, nem hogy egy csomó telepest. Elképzelhető, hogy a Nagy Szűrő pontosan az, hogy az ilyen technológiák elérhetetlenek, és a galaxis iszonyatos távolságai miatt minden civilizáció ott ragad a szülőbolygóján?

A nagy szűrő – avagy miért jelezné az emberiség nagyon közeli végzetét, ha letűnt élet nyomára akadnánk a Marson Ha holnap, a jövő hónapban, vagy akár pár év múlva a NASA bejelentené, hogy bármiféle idegen élet nyomára bukkant a vörös bolygón, az a Nagy Szűrű teória alapján fajunk számára a közelgő véget jelezné.

Egy új tanulmány szerint elvileg van rá mód, hogy alacsonyabb technológia szinten is benépesíthető legyen az egész galaxis – igaz, szörnyen lassan. Az elképzelés – melyről az IFLScience számolt be – lényege, hogy kihasználjuk a szabadon vándorló, „kóbor” bolygókat, és ezekre mintegy felpattanva kezdjük meg utazásunk a nagy ismeretlenbe. Ilyen kóbor bolygók (rogue planet) létezéséről már tudunk egy ideje, sőt egyre többet fedeznek fel ezekből – a kóbor bolygó pusztán annyit jelent ugyanis, hogy a szóban forgó planéta nem egy rendszerben fordul elő, tehát nem egy csillag körül rója monoton útját. Ezek az égitestek vagy kirepültek valamilyen hatás miatt a saját naprendszerükből, vagy esetleg már eleve egy naprendszeren kívül alakultak ki. Mivel pedig tehát ezek a bolygók nem egy rendszer „foglyai”, így útjuk során több csillagrendszer mellett is elhaladnak, ezért tekinthetjük őket amolyan rendszerek közötti, lomha buszjáratnak.

A kóbor bolygók előnye innentől elég könnyen belátható: nagyobb embercsoport ott tartózkodása is relatíve könnyebben megoldható egy bolygón, mint erre a célra felépíteni egy űrhajót – legalábbis a gravitáció, valamint egy csomó alapanyag már ott helyben adott. Az utazás maga körülbelül úgy festene, hogy a telepesek elutaznak egy átmeneti bolygóig, amely relatíve közel kerül a kiszemelt kóbor planétához, nagyjából úgy, ahogy az ember lesétál a buszmegállóba – majd mikor a két égitest egymástól ideális távolságra helyezkedik el, akkor átutaznak a vándorló bolygóra. Az elképzelés a kutató, Irina Romanovskaya szerint azért sem őrültség, mert a vándorbolygók a leggyakrabban egy Naprendszer életciklusának az elején és a végén formálódnak – vagyis egy ilyen planéta nagyon is kapóra jöhet egy olyan civilizációnak, amely enélkül mintegy beragadna a saját, haldokló rendszerébe.

Persze még így sem lenne szó könnyű menetről. Még ha akad is ideális kóborló bolygó, a szabadság előnye hátrány abból a szempontból, hogy nem akad a közelben csillag, vagyis éltető energaiforrás nélkül marad a bolygó. Korábban mi is írtunk arról a cudar sorsról, ami ránk várna, ha hirtelen eltűnne a Nap az égről.

Ez történne a Földdel, ha mindörökre eltűnne a Nap az égről Azzal valószínűleg mindenki tisztában van, hogy túl sok jóra nem számíthatnánk, ha rendszerünk központi csillaga mintegy varázsütésre köddé válna. A cikkből viszont kiderül, miként festene a bolygónk és az emberiség agóniája, miután eltűnt az éltető fényforrás.

Romanovskaya szerint azonban ez a kérdés, tehát a fagy, valamint a halálos kozmikus sugárzás is megoldható már nagyjából a jelenlegi technológia mellett is, ha a bolygó felszíne helyett behúzódunk a barlangokba, ahol nukleáris forrásból termelünk energiát. Viszont tehát rendelkezésre állna egy csomó anyag és erőforrás, amit nem kellene felpakolni egy űrhajóra. A másik nehézség természetesen az, hogy egy ilyen bolygó nem igazán „kormányozható”, tehát lehet, hogy sokat kellene várni, míg egy ideális naprendszer közelébe érünk.

A felvetés azért is érdekes (illetve magának a tanulmánynak is az volt az elsődleges célja), hogy átformálja a gondolkodásunkat arról, ahogy az idegen civilizációk utáni technológiai lenyomatok után kutatunk. Nem feltétlen alaptalan teória ugyanis ez a vándorló bolygó elmélet. Amúgy a közelmúltban született egy némileg hasonló felvetés, mely szerint azt érdemes figyelni, hogy két csillagrendszer mikor közelít egymáshoz, mert egy idegen civilizáció lehetséges exodusára ekkor kerülhetne sor a legnagyobb eséllyel – erről lentebb írtunk.

A kutatók meghatároztak egy csillagászati eseményt, amellyel idegen civilizációkra bukkanhatunk Egy idegen civilizáció a saját túlélése érdekében kihasználhat egy bizonyos csillagászati eseményt, és ennek technológiai nyomát akár észre is lehetne venni – érvel egy asztrofizikus.

Életképes ötlet vagy sem, az biztos, hogy egy vándorbolygón az ismeretlen világűrben új otthont kereső, a rideg felszínről nukleárisan fűtött barlangokba húzódott túlélők története izgalmas sci-fi lehetne.

(Kép: Flickr/masbt)