Az úgynevezett Ellenman-bombákról Ferdinand Ellerman amerikai csillagász készített első ízben részletes leírást, miután a Wilson-hegyi Obszervatóriumban (MWO) sikerült alaposabb megfigyeléseket tenni a jelenséggel kapcsolatban. Ellerman 1917-ben még hidrogénbombaként utalt a hirtelen felfénylésekre, mivel azokat csak a hidrogén színképvonalában, pontosabban a hidrogén-alfa fényben lehet észlelni, és a csillagászok azóta is a megfelelő H-alpha szűrők használatával tudják csak megörökíteni a különleges szoláris detonációt.
“Az Ellerman-bombák elég rövid életűek, jellemzően néhány percig léteznek csak.
Ellentétes polaritású, a fotoszféra alatt lévő mágneses erővonalak metszésekor jönnek létre, avagy egyező kiindulású, hasonló irányba tartó, de nagyságában jóval különböző erővonalak mentén. Minden esetben a fotoszféra felett, a kromoszféra adott magasságában jönnek létre, ezáltal lehet őket elkülöníteni az egész réteget ‘átszelő’ apró flerektől.” - magyarázza a jelenséget Hannák Judit a Meteor magazinban.
A mágneses átkötődés, avagy rekonnekció során kialakuló kitörések olyan erejűek, mintha több százezer második világháborús bomba robbana fel egyszerre - írja a Spaceweather.com, de rövid életűek, és a jóval nagyobb szoláris flerekhez viszonyítva apró robbanásoknak tűnnek csak. A mágneses erővonalak mozgása és terület fokozódó aktivitása arra utal azonban, hogy az adott régióban még több fellángolásra lehet számítani az elkövetkező időkben. A 4136-os napfolt területén megjelenő Ellerman-bombákat egy francia asztrofotós, Philippe Tosi fényképezte le július 10-én, a képen pedig jól kivehetőek a fényes kis robbanások a mellettük lévő, nagy kiterjedésű, sötét napfolt szomszédságában.
A napfolt különlegessége, hogy lassanként éppen a Föld felé fordul - egy, a bolygónk felé néző napfolt kitörései pedig jelentősebb hatást gyakorolhatnak a földi elektromos infrastruktúrákra is. A 4136-os napfolt eddig nem produkált nagyon erőteljes flereket, de az M-osztályú kitörések is okozhatnak kisebb mágneses viharokat és áramkimaradásokat. A Nap éppen különösen “lendületes” fázisában tart: nemrégen érte el jelenleg tartó 11 éves ciklusának maximumát, ami fokozott aktivitással jár. A ciklus tetőpontján pólusváltásra kerül sor, majd a csillag sokkal tevékenyebb szakaszába lép, aminek részét képezik a rendszeresen fellángoló flerek és más intenzív események.
(Space.com, Fotó: Philippe Tosi)
