A Magyar Agrár-és Élettudományi Egyetem, az Energiatudományi Kutatóközpont és a pekingi Tsinghua Egyetem kutatóinak közös kísérlete során fényt derítettek egy olyan módszer alkalmazási lehetőségeire, ami segíthet a szennyvizekkel kapcsolatos egyik legnagyobb probléma megoldásában és csökkentheti a vízben lévő antibiotikumrezisztens kórokozók számát.

A szennyvíz tisztítása során számos káros anyagtól megszabadítják a vizet, mielőtt az újból a környezetbe kerül, általában többlépcsős folyamatok útján, amelyek által kiszűrik a vízből az oda nem illő anyagokat, a szerves hulladékot és melléktermékként iszapot kapnak, amit aztán szintén a telepek működésében hasznosítanak. A napi 80 000 köbméter kapacitású Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepen például évente 34 000 tonna szennyvíziszapot állítanak elő és az ebből keletkező évi 6,8 millió köbméter biogázból annyi elektromos-, és hőenergiát készítenek, ami a telep teljes energiaszükségletét fedezi, sőt, a feleslegből időnként az országos hálózatba is tudnak betáplálni.

A tisztítás után azonban még mindig maradnak nemkívánatos összetevők a vízben,

amelyek kivonása vagy mennyiségük csökkenése fontos feladat, mivel káros hatással lehetnek a természetre és az emberi egészségre is. Az antibiotikumrezisztencia jelensége egyre nagyobb mértékben üti fel a fejét a világban, a CDC (amerikai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ) adatai szerint az AMR (Antimicrobial Resistance, amibe az antivirális és gombaellenes szerekkel szemben kialakuló rezisztencia is beletartozik) évente 1,27 millió ember halálát okozza globálisan. A WHO szerint rendkívül nagy szükség lenne újfajta antibiotikumok kifejlesztésére, de ha a jelenlegi tendenciák nem változnak, akkor az új szerek is hamar hatástalanná válhatnak, csakúgy, mint a most használatban lévő verziók. A felesleges antibiotikumok részben a túlzott gyógyszerfogyasztás miatt, részben az állati termékekből kerülnek a szervezetbe, de kis mennyiségben a vizekből is származhatnak, ezért a szennyvíz utókezelése lényeges eleme lehet a védekezésnek.

A magyar-kínai kísérletben a szennyvíztisztító telep kifolyó vizét gyorsított elektronokkal sugározták be, ezzel a szennyvizek toxicitását és a gyógyszermaradványok, valamint a rezisztens baktériumok mennyiségét is csökkenteni tudták. Az eredmények szerint a penicillin-típusú (ß-laktám) és a tetraciklin-típusú antibiotikumok és a baktériumok is nagymértékben roncsolódtak 1-2 kGy (kilogray) dózisnál.

"Már kis (0,6 kGy) dózisú besugárzás hatására is jelentősen kevesebb bakteriális DNS lesz jelen a sejten kívüli térben, így a természetes rekombinációs folyamatok során csökken az esélye a rezisztens baktériumtörzsek kialakulásának."

- mondta el a kutatással kapcsolatban Dr. Belák Ágnes a MATE Élelmiszertudományi és Technológiai Intézet szakértője - "Megnövelt dózisok hatására pedig még tovább fokozódik az örökítőanyag roncsolódása, ezáltal az ellenálló mikrobák létrejöttének lehetősége is tovább csökken."

A sugárzás hatását a rezisztens kórokozókban a Staphylococcus aureus baktériumtörzseken mérték le, és felfedezték, hogy a rezisztenciáért felelős mecA gén már 0,6 kGy dózissal besugározva degredálódik. Az eredmények alapján a kutatók a szennyvíztisztítókból távozó szennyvizek utókezelésére a nagyenergiájú ionizáló sugárzás használatát javasolják.

(Fotó: Fővárosi Csatornázási Művek Zrt.)