Az MRC-100 fedélzetén - amely nevét a 2024-ben 100 esztendős Műegyetemi Rádió Club tiszteletére kapta – a működését biztosító alegységein kívül elektroszmog vizsgálatát végző berendezés és egy helyzetstabilizáló rendszer is helyet kapott. A mindössze 5x5x15 centiméteres, fél kilogrammos eszközön három egyetemen (Szegedi Tudományegyetem, Széchenyi István Egyetem Győr, Debreceni Egyetem) készült önálló kísérletek mellett a H-Ion és a 27G Kft. mérőeszközei is a világűrbe kerülnek.

Az alrendszereket, illetve a műhold fedélzeti rendszereit, az elektronikát és a vázszerkezetet egy nagyjából 8-10 fős, a BME oktatókiól és hallgatóiból álló csapat tervezte, de a munkálatokban az ELTE Csillagászati Kutatóintézet egyik munkatársa is részt vett.

A kisműholdat (amelyet apró mérete miatt zsebműholdnak is neveznek) a skóciai, glasgow-i székhelyű Alba Orbital telephelyén tették egy kidobószerkezetbe még tavaly decemberben, márciusra megtörténtek a közös környezeti tesztek illetve a rázásteszt. Eztuán a szerkezet Olaszországba került, ahol a felsőbb szintű integrálást végezték, majd ezt követően vitték az Egyesült Államokba, ahonnan végül útnak indították az űrbe. A többek között a BME műholdját is szállító, olasz D-Orbit cég ION SCV-011 nevű űreszköze legkorábban 7 nap múlva állítja pályára az ötödik műegyetemi kisműholdat.

A SpaceX Falcon 9 rakétáját, amely a magyar műhold mellett 71 további eszközt is az űrbe juttatott, június 12-én, magyar idő szerint 23:35-kor lőtték ki a kaliforniai Vanderberg Űrbázisról. Az MRC-100 egy nagyobb műhold úgynevezett robbantókarimájára került. A tervek szerint pályára állításkor a szerkezet ajtaja kinyílik, és egy rugó kitolja az összes benne lévő műholdat, köztük a magyar eszközt is.

Az MRC-100 az űrben elektroszmog mérést fog végezni, hasonlóan a BME korábbi műholdjához, de ezúttal több egyetem kísérete is helyet kap a fedélzeten, konkrétan két különböző típusú spektrumanalizátor, egy szoftver-rádió alapú illetve egy IC alapú szuperheterodin rádióvevő. Utóbbi egy olyan rádióvevőkészülék, amelyben a rádiójelet átkeverik egy fix frekvenciára, ahol megtörténik a szűrés-erősítés, majd egy másik középfrekvenciára kerül, és ezután lehetséges a jelből digitálisan mintát venni, majd azt feldolgozni.

A zsebműholdon lévő eszközök, mérőműszerek kártyákhoz hasonló alkatrészekként kaptak helyet az főegységen. Erre az elrendezésre az eszköz kis mérete miatt van szükség, ugyanis a belső teret fel kell tölteni, így más lehetőség nem is nagyon áll a kutatók rendelkezésére. A műhold alaplemeze, amin a kártyák ülnek, összekötőelemként szolgál, ezen futnak a vezetékek pont úgy, mint egy számítógép alaplapján, derül ki Herman Tibor, a BME Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan tanszék tudományos segédmunkatársának Spacejunkie-nak adott interjújából.

A tervek szerint a műhold alacsony Föld körüli pályára kerül majd, 400 – 600 kilométeres magasságba. A pályára állása után  az akkumulátor feltöltése következik, mivel az a decemberi kiszállítás és a nagyobb műholdba telepítés óta lemerült. Amint a műhold elegendő energiát gyűjt napelemei segítségével, amelyek a műhold tápellátását biztosítják, bekapcsolnak a rendszerei, majd megkezdi a rádióadást, becslések szerint körülbelül 7-14 napon belül. Mivel a rajta lévő eszközök, például a tápellátás, a fedélzeti számítógép, és a rádió nincsenek külön sugárzás elleni védelemmel ellátva, illetve az eszközön lévő napelemek is degradálódni fognak, a kutatók arra számítanak, hogy az MRC-100 mintegy egy éven át lesz képes működni.