Az antibiotikum-keverékek alkalmazásának a lényege, hogy az antibiotikumok felerősítik egymás hatását, így nem csak többféle baktérium ellen hatásosak, de alacsonyabb dózis is elég belőlük. Lázár Viktória, az ELKH Szegedi Biológiai Kutatóközpont (SZBK) munkatársa az általa kifejlesztett új eljárással azonban azt bizonyította be, hogy az ilyen keverékek alkalmazása esetén sokszor eddig nem észlelt, kedvezőtlen kölcsönhatások lépnek fel, amely miatt ezen készítmények hatékonysága éppen hogy sokkal gyengébb, mintha ezeket az antimikrobiális hatóanyagokat önállóan alkalmaznák – számol be róla az ELKH sajtóközleménye.

A mostani kutatási eredmény lényege, hogy eddig az antimikrobiális kezeléseket (jellemzően egyébként alacsony számban) túlélő, úgynevezett perzisztens baktériumok vizsgálata nem volt lehetséges a szokásos módszerekkel (könnyen felskálázható, standard optikai sejtsűrűségmérések). A perzisztens baktérium abban különbözik a gyógyszernek teljesen ellenálló rezisztens baktériumtól, hogy a kezelés alatt nem tud osztódni, hasonlít hozzá viszont abban, hogy túléli azt, akár hosszabb távon is. Ez azzal jár, hogy a kezelést követően a túlélő perzisztens baktériumok képesek ismét elszaporodni – kiújítva ezzel a fertőzést. És ezeket a kórokozókat nem lehetett mérni az eddigi módszerekkel.

Mint az ELKH írja: „Ebben a kutatásban Lázár Viktória a Technion – Izraeli Műszaki Egyetemen egy nagy áteresztőképességű eljárást dolgozott ki az antimikrobiális anyagok baktériumölő hatásának pontos mérésére. Az eljárás lényege, hogy a kutatók fluoreszcens fehérjékkel jelölték meg a patogén baktériumsejteket, ezáltal fénnyel gerjesztve láthatóvá tették a szilárd táptalajon növekvő baktérium–mikrokolóniákat, amelyeket egy kamerával rögzítettek. Így az alkalmazott szer hatását túlélő, perzisztáló sejtek számát egy automata képelemző szoftverrel meg tudták határozni, ami pontos becslést ad egy antibiotikum vagy antibiotikum–kombináció hosszú távú baktériumölő hatásosságáról.”

Lázár Viktória felfedezése alapján tehát kiderült, hogy „számos antibiotikum-kombináció hosszú távon éppen az ellenkező, kölcsönösen gátló kölcsönhatást mutatja azáltal, hogy együttes alkalmazásukkal megnő a kezeléseket hosszan túlélő, perzisztáló baktériumok száma.” A kutatók viszont rájöttek arra is, hogy akadnak olyan antimikrobiális anyagok, amelyek hatásosak a perzisztens baktériumok ellen is, sőt ha ezeket más szerekkel közösen alkalmazzák, az felerősíti a kezelés hatékonyságát is.

A sajtóközleményből kiderül az is, hogy „ezek az antibiotikumoknak ellenálló baktériumokat célzottan kiirtó, eltérően szelektív antibiotikum-kombinációk igen ígéretesek”, viszont eddig sajnos csak néhány ilyet fedeztek fel. Pedig ezekkel a szerekkel egyrészről lassítani lehet az antibiotikum-rezisztencia terjedését (mivel célzottan a rezisztens törzsekre hat), másrészt lehetővé teszik a kétfázisú kezelést: vagyis az első lépésben kiirtják rezisztens baktériumokat, majd ezután a kezelést az addig a rezisztens baktériumok jelenléte miatt hatástalan gyógyszerekkel folytatják.

Lázár Viktória munkájának a célja tehát épp az, hogy a hangsúly a költséges új antibiotikum-fejlesztések helyett a már meglévő gyógyszerek kombinációinak a kutatására kerüljön át. Mindez azonban nem kis feladat: a kutató eddig „19-féle antibiotikum több száz kombinációját vizsgálta, azonban ezernél is több további gyógyszer létezik”.

(Kép: Lázár Viktória, forrás: ELKH)