A beszámolót, amely a titkosítatlan változat (de a szövegből kiderül, hogy létezik egy titkosított verzió is), a „2022 Annual Report on Unidentified Aerial Phenomena” címet viseli, és a Pentagon Nemzeti Hírszerzés Igazgatói Hivatala (Office of the Director of National Intelligence/ODNI) tette közzé tegnap, január 12-én. A beszámoló egyébként az eredetileg tervezett időponthoz képest egy hónapot késett. A beszámolót magát az újonnan felállított, és az UAP esetek kivizsgálására szakosodott hivatal, az All-domain Anomaly Resolution Office (AARO) állította össze.
Mint arra talán még emlékeznek páran (ha nem, a fenti cikkel frissíthetik a memóriájukat), az előző beszámolóban 144 esetet vizsgáltak, ehhez társult most 247 új eset és 119 olyan eset, amely vagy a korábbi riport óta került elő, vagy a korábban vizsgált időszakból származik, de csak a 2021-es anyag elkészülte után jelentették ezeket. Mindez azt jelenti, hogy 2022. augusztus 30-ig 510 ilyen esetet vizsgáltak – mint a jelentés fogalmaz: ezeket a pőre számokat további információ egészíti ki a jelentés titkosított változatában.
Természetesen a mi oldalunkat is fúrja a kíváncsiság, hogy mi lehet az a bizonyos kiegészítő információ, de most koncentráljunk arra, ami ebből a nyilvános változatból kiderül: eszerint tehát a különböző hírszerző ügynökségektől és katonai hírszerző hivataloktól, a Szövetségi Légiközlekedési Hatóságtól, a Nemzeti Oceanográfiai és Légköri Hatóságtól (NOAA), az Energiaügyi Minisztériumtól (DoE) és a NASA-tól is gyűjtöttek be adatokat. Összességében a jelentés mintegy 510 katalogizált UAP-jelentést foglal magában, amelyeket a jelentésben részt vevő ügynökségektől és az Egyesült Államok hadseregétől gyűjtöttek össze. A dokumentum megjegyzi, hogy ezek többsége az amerikai haditengerészet és az amerikai légierő személyzetétől származik, akik hivatalos csatornákon jelentették ezeket az eseteket.
Az 510 esetből 366-ot már az újonnan felállított AARO azonosított és vizsgált – ez a szám egyébként már korábban nagyjából ismertté vált. Ami érdekes, hogy az összes incidensből 26 esetben lehetett szó valamilyen pilóta nélküli repülő szerkezetről (uncrewed aircraft systems/UAS) vagy drónról, 163 incidens köthető jó eséllyel valamiféle ballonhoz, 6 esetben pedig madárrajokról vagy műanyagzacskókról, illetve efféle légi „gyülemekről” lehetett szó.
Mindez azt jelenti, hogy 171 esetben nem derült ki, hogy mi állhat a háttérben, és a jelentés elismeri azt is, hogy ezen esetek során időnként szokatlan repülési tulajdonságokat és teljesítménybeli képességeket tapasztaltak, és mindez további vizsgálatokat tesz szükségessé. Az AARO alapfeltételezése egyébként, hogy a jelentések során a nyilatkozó személyek igazat mondanak és a műszerek is általában megbízhatóan működnek – habár ez utóbbi kapcsán elismerik, hogy akadhatnak hibák, amelyek félreértésekhez vezethetnek.
Nagyon sok adat származik a védett légterekből, de ennek oka a jelentés alapján az is lehet, hogy ezeken a helyeken sokkal több érzékelő működik, mint általában. Ennek ellenére mind légügyi, mind nemzetbiztonsági szempontból (ellenséges kém-drónok például) fontos ezeket az eseteket komolyan venni. Kiderül az is, hogy nem került sor ütközésre UAP-pal, ahogy a mostani jelentés cáfolja azokat a korábbi szóbeszédeket is, melyek alapján néhány ilyen esetet megfigyelő személy egészségkárosodásról számolt be.
Azt is megállapítják, hogy a 2021-es jelentés óta megnőtt az észlelt esetek száma is, aminek oka lehet, hogy a témáról lekerült a stigma, és egyre többen felismerik, hogy ezek az incidensek tehát fontosak mind a repülésbiztonság, mind pedig a nemzetvédelem szempontjból.
(A cikkhez használt kép illusztráció, forrása: Pixabay/KELLEPICS)