A NASA, európai partnerekkel együttműködésben, 2018-ban indította útjára az InSight szondát, amely 2018 november 26-án érkezett meg a Marsra, ahol kisebb megszakításokkal azóta is végzi a tudományos kutatómunkáját. Az űreszköz első jeleit a MarCO műholdpáros (Mars Cube One A és B) közvetítette a földi irányítóközpont felé - a kis cubesatok később, feladatuk teljesítése után, 2019 január 5-én végleg elnémultak, az InSight, sikeres landolása után viszont nekikezdett a vizsgálatainak, amelyek célja a Mars belső szerkezetének közelebbi megfigyelése, a "marsrengések" észlelése a szeizmométer segítségével, az atmoszféra feltérképezése és a bolygó mágneses tulajdonságainak elemzése. A német űrkutatási intézet, a DLR (Deutsches Zentrum für Luft- und Raumfahrt e.V.) emellett a HP3 eszközzel a hőáramlási folyamatokat tanulmányozza, ezekből az adatokból a Mars kialakulásának körülményeiről, kémiai összetételéről és belső szerkezetéről is többet megtudhatnak a szakértők a tervek szerint.

Az InSight, mint ahogy a többi marsjáró és szonda is, a napelemeire támaszkodik az működéséhez szükséges energia generálása érdekében, ezeket a paneleket azonban időről időre belepi a bolygó pora, amelyet egy-egy erősebb vihar különösen nagy mennyiségben szállíthat az űreszközök környékére. A probléma nem újkeletű, de eddig tökéletes megoldást nem sikerült találni a kiküszöbölésére: valamilyen tisztító berendezés megépítése, tesztelése és elszállítása ilyen messzeségbe olyan költségekkel járna, ami nem éri meg a NASA-nak, főként annak figyelembevételével, hogy a por az esetek többségében nem okoz nagy akadályt, mivel a keletkező forgószelek lesöprik a piszkot az eszközökről, mielőtt az túl vastag réteget képezhetne.

Ahogy arról a DLR is beszámolt 2020 októberében, az InSighttal végzett tudományos munkát azonban már több ízben hátráltatta a felgyülemlő por, amit, a Spirit és az Opportunity esetétől eltérő módon, nem távolítottak el a szelek a panelekről (bár az Opportunity végét valószínűleg szintén a különösen erős marsi porviharok okozták 2018-ban). A NASA elmondása szerint a január 7-én kezdődő és január 18-áig tartó időszak alatt, amíg a szondát csökkentett üzemmódban tartották egy vihar miatt, nem mértek extrém mennyiségű port a légkörben: az Opportunity "halála" előtt 10,8 tau volt az optikai átlátszóság mértéke (minél nagyobb, annál sűrűbb port jelez), a mostani esetben csak 2 tau. Ennek ellenére a MEPAG (Mars Exploration Program Analysis Group) február 3-án tartott gyűlésén Bruce Banerdt, az InSight küldetés tudományos vezetője arról számolt be, hogy a szonda energiatartalékainak utánpótlása egyre nehezebben megy, a napelemek egyre kevesebb energiát tudnak előállítani, ezért a misszió lehetséges hogy már a nyáron véget ér - a tudományos munkák ekkorra szakadhatnak félbe, az InSight pedig valamikor az év végén fejezi be végleg a működését.

A panelek tisztítására már korábban kitaláltak egy speciális módszert a kutatók: a szonda karjának végén található ásó eszközzel kis mennyiségű marsi talajt lapátoltak ki, majd a napelemek közelében a levegőbe szórták, így a nagyobb szemcsék valamennyire lesöpörték a finomabb port, de a módszer nem bizonyult elég hatékonynak: csak 1-3%-kal növelte a panelek teljesítményét. Egy alkalommal, még a mostani vihar előtt, megpróbálták a napelemek kinyitására szolgáló szerkezet beindításával is megoldani a problémát, de a rázkódás ereje nem volt elég nagy a cél eléréséhez.

Az InSight missziójának végére már egyébként is készültek a kutatók, mivel a porral kapcsolatos gondok már korábban jelezték, hogy a szonda nem tart ki sokáig, de az InSight így is túlteljesítette a vele kapcsolatos elvárásokat, mivel eredetileg két évre tervezték a működését. A NASA, egy független szakértői bizottság ajánlására, 2020-ban hosszabbította meg a missziót 2022 decemberéig, mivel, ahogy a NASA írja, a már zajló űrprogramok folytatása gyakran nagyobb előnyökkel jár, tudományosan és költségek tekintetében is, mint egy új küldetés indítása.

(Space News Fotó: NASA/JPL Caltech)

Így fest a Mars belső szerkezete valójában A NASA InSight űrszondája olyan marsrengéseket észlelt, melyek segítettek feltérképezni a bolygó belső szerkezetét, a mag méretét és állagát, a köpeny anyagát és a kéreg vastagságát.