Az Atacama egy kavics- és homoksivatag Chile és Peru területén, az Andok és a Csendes-óceán között – az átlagos szélessége kevesebb mint 160 km, a hossza viszont 1000 km. Ezek az adatok azonban nem árulják el, hogy mennyire egy kietlen helyről beszélünk – az Atacama a világ második legszárazabb sivataga, a kavicson és a homokon kívül tényleg alig akad errefelé bármi, legfeljebb csak sós tavak és láva, amely a száraz felületeken folyik az Andok felé. Nem egy kimondott turistaparadicsomról beszélünk tehát, hanem puszta, marsbéli tájról.

Mint azt az IFLScience írja, a sivatag hátránya azonban éppen az előnye, ha valaki szeretné kipróbálni a Marsra tervezett érzékelőit vagy egyéb eszközeit. Az Atacama-sivatag ennek megfelelően régóta a marsi eszközök tesztpályája. A mostani tanulmány során a Red Stone nevű helyen próbálták ki az eszközöket, mivel itt a Marshoz nagyon hasonlóak a geológiai viszonyok. A tesztelt eszközök pedig vagy már működnek is a marsi rovereken, vagy a későbbi küldetésekre tartogatják őket – egy dolog azonban közös bennük: az élet nyomainak érzékelésére fejlesztették ki őket.

A teszt során több érdekesség is kiderült – részben a sivatagról, részben pedig az érzékelőkről: a laborvizsgálatoknak megfelelően érzékeny eszközök szerint ez a viszonylag élettelennek vélt hely valójában rengeteg bizarr mikroorganizmusokat rejteget – olyan organizmusokat, amelyek közül néhányat a tudomány korábban sosem látott. A genetikai anyag kilenc százaléka jelenleg ismeretlen élőlényekből származik, amelyekről a kutatók azt állítják, hogy az úgynevezett „sötét mikrobióma” részei. A kutatók így a „szokatlanul nagy arányú filogenetikai meghatározatlansággal” rendelkező mikroorganizmusokat nevezték el – magyarán nehéz őket elhelyezni az evolúciós leszármazási kapcsolatok modelljében. Ám ezen új, és nehezen besorolható organizmusokon kívül is akadtak extrém furcsa és nehezen azonosítható lények. A kutatók elmondása szerint az esetek felében nem tudták az adatbázisok alapján beazonosítani, hogy mivel is akadt dolguk.

Az eszközökről viszont az derült ki cserébe, hogy bár a minták számtalan életre utaló nyomot tartogattak – az eszközök nem voltak elég érzékenyek ezeknek az érzékeléséhez. Mindez alapján tehát a mostani, a Marsra küldött érzékelők sem biztos, hogy képesek érzékelni az életre utaló nyomokat – ez tehát a minták földi laborokban történő tesztelése döntheti el biztosan, amivel természetesen meg kell várni, hogy ezek a minták egyáltalán visszatérjenek a vörös bolygóról. Mivel a még létező vagy egykori élet kutatása nem korlátozódik a Marsra, így ezek az eredmények a további érzékelő és analizáló rendszerek fejlesztései szempontjából is nagyon fontosak.

(Kép: Mano de Roca, az Atacama-sivatag szimbólumaként ismert műalkotás, forrás: wikimedia.commons/OutCrow, CC BY-SA 3.0)