Amennyiben a teljes termékenységi arányszám (TFR, Total Fertility Rate – a szülőképes korú női népességre jutó születések átlaga) 2,1 alá csökken, úgy az adott populáció zsugorodni kezd. 1950-ben ez a szám átlagosan 4,7 volt a bolygón. Azaz egy nő átlagosan ennyi gyermeket szült az élete során.

A világ egyik legnívósabb orvosi lapjában, a Lancetben közölt tanulmány szerint viszont 2017-re ez a szám megfeleződött, és abban az évben 2,4 volt. A számítások szerint, ha minden így halad tovább, akkor 2100-ra a teljes termékenységi arányszám ismételt feleződése várható, így az érték immár 1,7-re fog csökkenni.

Mindez azt jelenti, hogy az emberiség lélekszáma sosem éri majd el a 10 milliárdot, hanem 9,7 milliárdnál fog tetőzni 2064-ben, azaz ekkor fogunk (már aki) a bolygón a legtöbben élni. Az évszázad végére azonban egyéb hatások nélkül az emberi populáció már csak 8,8 milliárd lesz. A kutatók ezeket az értékeket döbbenetesnek találták, hiszen ez azt jelenti, hogy az évszázad végére majd' minden ország népessége csökkenni fog.

23 ország (például Japán vagy Spanyolország) népessége pedig egyszerűen megfeleződik ekkorra. Ennél is komolyabb lesz a drámai mértékű öregedés – 2100-ban annyian ünnepelhetik a 80. születésnapjukat, mint ahányan világra jönnek. A BBC-nek nyilatkozó Christopher Murray professzor szerint ez olyan alapvető változást jelent, hogy konkrétan újra kell miatta szervezni a társadalmat.

A miértre a válasz határozottan nem az, hogy valami titkos összeesküvés ármánykodása miatt zuhan a férfiak spermaszáma, mert nem ez a legfontosabb faktor. Ehelyett olyan társadalmi folyamatokról beszélhetünk, mint például hogy mind több nő jut megfelelő oktatáshoz, kezd el dolgozni, illetve hogy egyre szélesebb körben alkalmaznak fogamzásgátló megoldásokat. Emiatt aztán sok nő inkább kevesebb gyereket vállal.

Magyarán a hajtóerő valójában a női egyenjogúság szempontjából sikertörténet.

Ugyanakkor globálisan mindez jelentős átrendeződéshez vezet: a már említett Japán és Spanyolország mellett az olaszok nagy része is fel fog szívódni. 2100-ban már csak 28 millió olasz marad a mostani 61 millióból. De elveszti legalább a népessége felét ebben az időben még Portugália, Thaiföld és Dél-Korea is. A jelenleg legnépesebb Kína lakossága négy éven belül tetőzik, ekkor 1,4 milliárdan lesznek, ám 2100-ra már csak 732 millió kínai marad.

A probléma globális voltát az is jelzi, hogy a Föld 195 országából 183-ban a népesség fenntartásához szükséges szint (ez tehát az a bizonyos 2,1-es arányszám) alá esik a születések száma.

Önmagában a kevesebb ember kevésbé terhelné a környezetet, magyarán a lélekszám csökkenése nem feltétlen probléma. Ugyanakkor az ettől elválaszthatatlan öregedés már az. A korfa, ami a „korösszetétel grafikus ábrázolásának kifejező és nagyon elterjedt formája” lényegében meg fog fordulni.

Számokra lefordítva ez a következőt jelenti: ötévesnél fiatalabb gyerekből 2017-ben 681 millió volt a világon. 2100-ban már csak 401 millió lesz. 80 évesnél idősebb személyből pedig 141 millió akadt globálisan 2017-ben, 2100-ra viszont 866 milliónyi lesz. Mindez persze rengeteg kérdést vet fel: egy ennyire elöregedett társadalomban ki fizet adót, ki fizeti az egyre masszívabb egyezségügyi ellátás költségeit, és ha már itt tartunk, ki gondoskodik majd egyáltalán ennyi öregemberről? Egyáltalán létezni fog még nyugdíj egy ilyen világban?

A tipikusan elöregedő társadalmak a bevándorlással próbálták eddig kiegyenlíteni a mérleget, ám amikor ezek a folyamatok a világon mindenhol végbemennek, és az összes országban elöregszik a népesség, akkor értelemszerűen nem lesz fiatal bevándorlóból sem elég. Az biztos, hogy a 2,1-es szintre a legintenzívebb, demokratikus állami beavatkozások sem tudják az említett arányszámot feltornázni, Svédországban például változatos intézkedésekkel is 1,7-ről csak 1,9-re sikerült emelni a rátán. Szingapúrban ennyire sem, ott maradt az 1,3-as szám.

Bár a szakértők szerint ezek a tendenciák okozhatják az emberi faj kihalását, de csak évszázadok múlva (olyan hosszú időre pedig azért kevesen készítenek modelleket), és ennél égetőbbek a fent vázolt társadalmi kérdések.

Attól a kutatók óvnak, hogy visszavegyünk női egyenjogúság javításából, és talán az sem túl meglepő, ha szerintük nem egy, A szolgálólány meséjét idéző disztópia lesz a megoldás. A BBC által megszólaltatott másik szakértő, Ibrahim Abubakar szerint ha ezeknek a jóslatoknak csak a fele igaz, akkor a bevándorlás minden nemzet számára életfontosságú lesz, és nem pedig egy választható opció. Illetve a globális politika alapjainak az újragondolására is szükség van, hiszen az emberiség sorsa attól függ majd, hogy mennyire sikeresen lehet újraosztani a dolgozó korú lakosságot a Föld különböző országaiban.

(Kép: Flickr/Susanna Bagnoli/Maurits Verbiest/Enache Liviu)