Az 1960-as években fedezték fel a Batagajka-krátert, ami egy gigantikus bemélyedés a Szibéria északkeleti részén található hegység területén. A kráter kialakulásához nincs köze sem vulkáni tevékenységnek, sem meteorit vagy aszteroida becsapódásának, teljesen máshogy keletkezett: a Batagajka ugyanis egy termokarszt, vagyis egy, a permafrosztban keletkezett gödör, ami akkor alakul ki, mikor az elvileg örökké fagyos talaj a felmelegedés következtében mégis felenged. A termokarszt “lyukak” gyakran tóvá alakulnak a felolvadó jég miatt. Ahogy azt Telbisz Tamás geográfus írta a Földgömbben:

“Ott jönnek létre, ahol a felszín alatti vizek fagyott állapotban vannak jelen – ezeket hívjuk szakszóval permafroszt (azaz „örökké fagyott”) vidékeknek.

Szibériában hatalmas területeket borít olyan laza üledék (többnyire szél fölhalmozta lösz), amelynek a jégtartalma igen magas, és akár a kőzet térfogatának felét-háromnegyedét is kiteheti! Amikor ebből a kőzetből kiolvad a jég, az olyan, mintha annak felét-háromnegyedét „kihúznánk” onnan, így a felszín értelemszerűen beroskad, és az olvadás helyén kisebb-nagyobb zárt mélyedések jönnek létre, amelyekben összegyűlhet a víz. Mindez feltűnően hasonlít a karsztvidékek formavilágára, ahol a kőzet mészanyaga „tűnik el” az oldódás révén, és ez vezet a töbrök kialakulásához. Emiatt a fenti jelenségeket „termokarsztnak” nevezték el a tudósok, és az „örökfagyos” földek kiolvadásának egyik fontos lépcsőfokát jelentik.”

A permafroszt kiolvadása, illetve felengedése a Batagajka-kráter esetében látványosan mutatja a globális felmelegedés hatásait, mivel a kráter a közel hatvan évvel ezelőtti felfedezése óta sokat nőtt, és egyre nagyobb területet foglal el a környéken. A Batagajka furcsa ebihal vagy rája alakú ürege az elmúlt években egy 81 hektár kiterjedésű, közel 1 kilométer hosszú, 800 méter széles és 50 méter mély medencévé terebélyesedett az amerikai földtani intézet, az USGS leírása szerint. Az intézet által közzétett műholdas felvételek alapján a kráter 1965-ben és 1975-ben még csak egy viszonylag kis méretű vájat volt, de 1991 óta (és főként a 2010-es évek során) felgyorsult a növekedése, és több mint háromszorosára növekedett. Az USGS egy összehasonlító képet is bemutatott a Batagajka-kráter jelenlegi méretének illusztrálására, amelyen az arizonai meteoritkráterhez, a Barringer-kráterhez viszonyítva látható a szibériai termokarszt.

A Batagajka-kráter annak idején az emberi tevékenység miatt alakult ki, és bizonyos szempontból szintén az emberi tevékenység miatt lesz egyre nagyobb és nagyobb. A területen az 50-es és 60-as években intenzív fakitermelés és bányászat zajlott, ami miatt az itt található erdőket kiirtották. A megtisztított felszín a nyári hónapokban sokkal jobban felmelegedett, mint korábban, ezért az addig fák árnyéka által rejtett területen a felszín alatti rétegek elkezdtek felolvadni. Minél nagyobb terület engedett fel, annál jobban gyorsult a folyamat, ami az USGS leírása szerint “megállíthatatlanná” vált.

A folyamat méghozzá egyfajta 22-es csapdája, a globális felmelegedés (amit az emberi tevékenység nagyban befolyásol) ugyanis tovább súlyosbítja az olvadást, a felengedett rétegekből pedig rengeteg üvegházhatású-gáz, metán és szén-dioxid szabadul fel, ami szintén jelentősen hozzájárul a globális felmelegedéshez. Ennek köszönhetően a kráter a jövőben még nagyobb tempóban növekedhet.

(Fotó: USGS/Earth Resources Observation and Science Center)

Drónfelvétel a "pokol növekvő kapujáról" Szibériában A szibériai Batagaj kráter a világ legnagyobb permafroszt mélyedése, amely ráadásul egyre növekszik – ezt most madárnézetből láthatjuk egy drónfelvételen.