A Tejútrendszer és az Androméda-galaxis, más néven M31, 4 milliárd év múlva találkozik egymással és lassan egybeolvadnak, egyetlen hatalmas szupergalaxist létrehozva, amit nem hivatalosan, a Tejútrendszer angol nevének, a Milky Waynek és az Andromédának összeillesztésével Milkomedának neveznek. Ez volt az eddig általánosan elfogadott forgatókönyv a galaxisunk sorsát illetően, amit számos csillagászati elemzés alátámasztott és amely elképzelésnek már több mint egy évszázada alapot adott egy amerikai csillagász, Vesto Melvin Slipher felfedezése, ami szerint az Androméda-köd (ahogy akkoriban hívták) éppen a Naprendszer felé közeledik, Slipher számításai szerint másodpercenként 300 kilométeres sebességgel. Az Androméda jelenlegi távolsága a Naptól 2,5 millió fényév, de közeledése miatt a csillagászok úgy becsülték, hogy évmilliárdok múlva, mikor a Nap már vörös óriássá való átalakulásának fázisában tart majd, a galaxisok mindenképpen ütköznek, sőt, ennek első szakasza már el is kezdődhetett, mivel az 1-2 millió fényévre kiterjedő galaktikus halók elérték egymást.
Ez a "karambol" kétségkívül megpecsételte volna a Tejútrendszer sorsát,
még akkor is, ha a galaxisok csillagai közti viszonylag nagy távolságok miatt a legtöbb égitest és a Naprendszer bolygói nem semmisülnének meg, csak pályájuk módosulna.
Az egybeolvadás viszont úgy tűnik, hogy mégsem a legvalószínűbb lehetőség a Tejútrendszer végzetét tekintve a következő 10 milliárd évben.
Erre utal legalábbis az a tanulmány, amelyben a Paul Sabatier Egyetem, a Durham Egyetem és a Helsinki Egyetem kutatói számolnak be az általuk végzett szimulációk eredményeiről és ami az arXiv preprint szerveren jelent meg (ez azt jelenti, hogy a tanulmány még más kutatók általi elbírálásra vár). A vizsgálatok során a szakértők új megközelítést alkalmaztak a kérdéssel kapcsolatban és nem csak az M31 és a Tejútrendszer kapcsolatát, hanem más galaxisok hatását is figyelembe vették a számítások pontosítása érdekében. A két galaxis a Lokális Csoport tagja, amit több mint 30 galaxis alkot és a gravitációs középpontja az Androméda és a Tejútrendszer között helyezkedik el. A csoport legnagyobb résztvevői közé sorolható az Androméda-galaxis és a Tejútrendszer mellett a Triangulum-galaxis (M33) és a Nagy Magellán-felhő (LMC), ezen rendszerek befolyása pedig döntő hatással bírhat a két galaxis találkozásának kimenetelére.
A szimulációk alapján a Triangulum-galaxis belefoglalása a számításokba az ütközés esélyét növeli, míg a Nagy Magellán-felhő inkább csökkenti, összességében elmondható, hogy az Androméda-Tejútrendszer összeolvadásnak nincs 50%-nál nagyobb esélye az elkövetkező 10 milliárd évben. A kutatók tehát nem zárták ki az eddigi forgatókönyv bekövetkezésének lehetőségét, de rávilágítottak, hogy a Lokális Csoport rendszerének komplexitása és a galaxisok interakcióinak változatossága sok más opciónak is alapot ad. A találkozás kimenetelének precíz előrejelzése azért is nehéz feladat, mert a galaxisok paramétereinek, az égitestek mozgásának, tömegének, sűrűségének meghatározása nem elhanyagolható bizonytalanságokat rejt magában a kutatók szerint, a két-, három-, vagy akár négytestes rendszerek pedig jelentősen komplikálják a számításokat. Az M31 (Androméda) és MW (Milky Way, azaz a Tejútrendszer) kéttest-pályája alapján az összeolvadás esélye az elkövetkező 10 milliárd évben kevesebb mint 50% a tanulmány szerint, az M31-MW-M33 (Triangulum-galaxis) figyelembe vétele esetén körülbelül ⅔ az ütközés esélye, az M31-MW-LMC (Nagy Magellán-felhő) esetében ⅓-ra csökken az esély, míg a mind a négy galaxis rendszerét vizsgálva az ütközésre alig több mint 50%-os valószínűséget látnak a kutatók.
A Tejútrendszer jövője egyelőre tehát kétséges, viszont van lehetőség pontosabb számítások kivitelezésére, ehhez azonban sokkal több adatra van szükség a galaxisokkal kapcsolatban.
"Jelentős munkára van szükség, mielőtt a Lokális Csoport végső sorsát bármekkora bizonyossággal előre lehet jelezni."
- összegzik a kutatók - "Ahogy most áll a helyzet, a kijelentések a galaxisunk közelgő kimúlásáról erősen túlzóak."
(Fotó: NASA, ESA, CXC, SSC, STScI)