Az NGC 7727 galaxist William Herschel fedezte fel 1785-ben, de még több évszázadon át tartogatott meglepetéseket a csillagászok számára. A közepén lévő fekete lyukak felfedezését csak 2021 novemberében jelentették be a kutatók, 2023 októberében pedig a Gemini South teleszkóppal sikerült megfigyelni közelebbről is a csillagközi por és gázok örvényeit, amelyek az egyesülő galaxismagokat veszik körbe. Az NGC 7727 ugyanis két galaxis találkozásának eredményeként alakult ki és a teljes összeolvadásuk folyamata még mindig tart. A korábban különálló rendszerek egyenként is óriási méretű szupermasszív fekete lyukai, amelyek közül az egyik 154 millió, a másik 6,3 millió naptömegű, körülbelül 250 millió év múlva egyesülnek, ami csillagászati léptékkel igen rövid időnek számít.
Az NGC 7727 galaxis számos izgalmas megfigyelésre ad lehetőséget, de az egyik legérdekesebb jellemzője, hogy bizonyos szempontból előrevetíti a Tejútrendszer jövőjét, mivel a galaxisunkra hasonló sors vár az Androméda-galaxishoz (M31) való közelsége miatt. Az Androméda jelenlegi távolsága a Naptól 2,5 millió fényév, de megállás nélkül "száguld" a Tejútrendszer felé. A kutatók a Spitzer Teleszkóppal végzett megfigyelések alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a 260 000 fényév átmérőjű M31 nagyjából 200 millió évvel ezelőtt már ütközött egy galaxissal, az M32-vel és előbb-utóbb a Tejútrendszerrel is kapcsolatba kerül. Erre csak 4 milliárd év múlva fog sor kerülni, amikorra a Nap már a vörös óriássá való átalakulásának fázisában lesz, ez pedig idővel a Naprendszer egy részének (elsőként a Merkúrnak és Vénusznak) megsemmisülésével jár majd. Az Androméda-galaxissal való találkozás viszont nem pusztítja el a megmaradt bolygókat: a csillagászok számításai szerint a galaxisok csillagait olyan nagy távolságok választják el egymástól, hogy nem fognak közvetlenül egymás útjába kerülni, bár a gravitációs hatások miatt egyes égitestek pályái módosulhatnak.
Az Androméda és a Tejútrendszer jövőbeli ütközését számos animációval illusztrálták már, de egy 2020-as tanulmány szerint az egyesülés valójában már meg is kezdődött: az úgynevezett galaktikus halók már elérték egymást. A főként gázból és porból álló halók határainak pontos meghatározása nem egyszerű, de a kutatók szerint az Androméda-galaxis "udvara" 1,3 vagy akár 2 millió fényévnyire is kiterjedhet. Feltételezve, hogy a Tejútrendszert hasonló méretű halo veszi körbe, az ütközés első szakasza már most is zajlik.