Az exobolygó kutatások során a csillagászok legjobb esélyét arra, hogy a Naprendszeren kívül keringő, távoli égitesteket megfigyelhessék, az űrbe felbocsátott teleszkópok jelentik, amelyek a Földtől messze kémlelik azokat a halvány jeleket, amelyek elárulhatják a bolygók jelenlétét, mikor a csillagukhoz elég közel kerülnek. Az exobolygók detektálására ugyanis elsősorban akkor nyílik lehetőség, mikor egy csillag fényét átmenetileg elhalványítja az előtte áthaladó bolygó, de ezt a pár órás tranzitot nehéz lencsevégre kapni.

A NASA leírása szerint egy két-tizenhat órás áthaladás 100 ppm (parts per million) változást jelent a fényesség tekintetében, azonban ez is elég ahhoz, hogy az exobolygó keringési idejét, tömegét vagy hőmérsékletét kiszámolják, ezekből pedig következtethessenek arra, hogy a lakhatósági zónában található-e a planéta.

Egyike azoknak a teleszkópoknak, amelyek feladata a távoli bolygók utáni kutatás elősegítése, a Kepler űrtávcső volt, amelyet 2009 márciusában küldtek fel az űrbe, ahol Nap körüli pályára állt és a Földtől némileg lemaradva, 371 nap alatt tett meg egy kört a csillag körül. A teleszkóp szolgálati ideje alatt több mint 2800 exobolygó jelöltet talált, amelyekből körülbelül 2600 kapta meg azóta hivatalosan az exobolygó státuszt. A Kepler kilenc év üzemelés után végül kifogyott az üzemanyagból, így a megfigyeléseit befejezte, de azóta is ugyanazon a pályán maradt - itt a Földtől egyre nagyobb keringési távolságban folytatja útját, mígnem 2060-ban olyannyira lemarad tőle, hogy a bolygónk "utoléri" és elhalad mellette. Ekkor a Föld gravitációs erejének hatására módosul a teleszkóp pályája, majd ez a folyamat megismétlődik 2117-ben is a NASA leírása szerint.

A Kepler adatainak utólagos elemzésével sikerült most a Columbia Egyetem csillagászainak, David Kipping vezetésével, egy lehetséges exoholdra rátalálniuk, amely egy Jupiter méretű exobolygót kísér a Naprendszeren kívül. Az extraszoláris holdak felfedezése még az exoplanétákénál is bonyolultabb, mivel megfigyelésükhöz a csillag előtti tranzitot olyan pontossággal kellene észlelni, amelyre nehezen akad lehetőség, ezért általában a bolygó jeleinek szabálytalanságaiból következtetnek a hold potenciális jelenlétére. Eddig nagyon kevés exohold felfedezésről lehetett hallani, bár voltak korábban is bejelentések ilyen égitestek vizsgálatairól, de az eddigi legígéretesebb és talán egyetlen valódi jelölt, a szintén a Columbia Egyetem kutatói által megfigyelt Kepler-1625b-hez tartozó hold, négy évvel ezelőtti bejelentése óta, még mindig a státuszának igazolására vár.

Az óriási, Neptunusz méretű Kepler-1625 holdhoz képest az újabb lehetséges exohold, a Kepler-1708 b-i valamivel elmarad nagyság tekintetében: körülbelül harmada a másik holdnak, de így is a szuperholdak közé tartozhat. A csillagászok 70 gázóriás adatait elemezték a kutatás során, majd kiszámították, milyen jeleket produkálnának tranzitjuk alatt, amennyiben társulna hozzájuk egy-egy hold is. Ezután a végeredményt összevetették a Kepler adatbázisával és három olyan csillagot és bolygóikat találtak, amelyek beleillettek a képbe. Miután két jelöltet kizártak a jelek nem egyértelmű eredete miatt, csak egy, a Kepler-1708 csillaghoz tartozó Kepler-1708b bolygó maradt versenyben, mint egy lehetséges kísérővel rendelkező égitest.

Az exoholdakat, ha léteznek egyáltalán, azért is nehéz detektálni, mert az exobolygó megfigyelések során a csillagukhoz legközelebb keringő bolygókat figyelik a csillagászok (ezeket a legkönnyebb észlelni), de korábbi tanulmányok szerint, éppen ezeknél a legkisebb az esély arra, hogy egy kísérő égitest stabilan, hosszú időre csatlakozni tudna hozzájuk. A mostani bejelentés esetében is akadt, aki szkepticizmussal fogadta az eredményeket, a Washington Egyetem professzora, Eric Agol például a csillag vagy más forrás zavaró hatásának tulajdonítja az adatokban jelentkező eltéréseket, amelyeket a Columbia Egyetem kutatói a hold jeleinek vélnek.

Az exoholdak ügyét csak a még pontosabb megfigyelések tudják megoldani, amelyeket az egyre nagyobb teljesítményű teleszkópokkal lehet majd kivitelezni. A James Webb űrtávcső lehet az egyik nagy segítség a kutatásokban, amely a tervek szerint nyáron kezdheti meg küldetését a Földtől másfél millió kilométer távolságban.

(Fotó: NASA/Wendy Stenzel, Helena Valenzuela Widerström)

Idegen csillagok körül keringő bolygók és távoli élet jelei után folyik a nyomozás magyar segítséggel Létezhet a Földhöz hasonló bolygó valahol az univerzumban? Egyre több küldetés indul ennek kiderítésére.