Egy ókori vihar a sok közül

A 2600 éves hajótörés során 39 öntecs süllyedt a tenger fenekére egy különös vörös fémötvözetből, a Dél-Szicíliai Gela városánál. Az ősi hajóroncs már az ötödik, amelyet a város partjainál találtak. A régészek úgy gondolják, hogy vagy Görögországból, vagy Kis-Ázsiából szállított rakományt, amikor viharba került és elsüllyedt. Sebastiano Tusa professzor, Szicília tengeri régészet-felügyeleti irodájának régésze azt állítja, hogy a hajó maradványaiban felfedezett fém valószínűleg a mitikus és nagyra becsült vörösfém, az atlantiszi orichalcum. 

Az öntecsek elemzése során kiderült, hogy réz és cink ötvözetéből készültek, valamint nyomokban nikkelt, ólmot és vasat tartalmaznak. Tusa professzor állítása szerint a fém röntgen-fluoreszcens elemzése megerősítette, hogy orichalcumról lehet szó.

A tavaly elhunyt professzor a következőket mondta 2015-ben: 

"A felfedezés egyedülálló és kivételes, mert az első alkalom, hogy oricalcum öntecseket találtunk. Soha semmi hasonlót nem találtak. Az orichalcumot ősi szövegekből és néhány díszes tárgyból ismertük. A roncs a hatodik század első feléből származik."

Ha Tusa professzor és csapata által felfedezett fém valóban a mitikus orichalcum, akkor ez alátámaszthatja azt az elképzelést, hogy Atlantisz létezett, melyet a történészek és régészek többsége azért vitat. Egyesek szerint csupán egy kitalált történet az egész, mások szerint „Atlasz-sziget” története talán egy valós történelmi helyszínen alapszik, amelyet az emelkedő tengerszint vagy egy szökőár süllyesztett el a habokban. Történt már ilyen máshol is, amiről kiderült, hogy nem pusztán legenda. Heracleion egyiptomi városa 1200 évvel ezelőtt például egyszerűen eltűnt, amikor elárasztotta a tenger, míg 1935-ben még beazonosítatlanul, majd 1999-ben már saját nevén újra fel nem fedezték.

Platón hagyta ránk

Atlantisz legendájának nagy része Platón görög filozófus Timaiosz címmel írt munkájából származik, amely kozmológiájának összefoglalását tartalmazza. Ebben leírja, hogy a nagy nemzet miként merült az Atlanti-óceán hullámai alá, miután kiestek az istenek kegyeiből. A Critiasz párbeszédben Platón megemlíti az orichalcumot is, és úgy írja le Atlantiszt, mint egy olyan helyet, ami ennek a fémnek köszönhetően villódzik vörös fényben. Az orichalcumot szerinte nagyra tartották, és értékhordozó szempontjából rögtön az arany után következett a második helyen. A fémet Platón szerint a mitikus szigeten bányászták, és ezzel borították Poszeidón templomának a felületeit is. 

A fém és összetétele létezését azóta széles körben vitatják, de általában valamilyen sárgaréz-alapú ötvözetként említik. A sárgaréz rézből és cinkből áll, és úgy gondolják, hogy az ókorban ezt egy cementálásnak nevezett eljárás útján állították elő, melynek során a cinkérc, a szén és a réz között lépett fel kémiai reakció egy olvasztótégelyben. 

A Gela partjainál talált öntecsek röntgenfluoreszcenciája azt mutatta, hogy 75-80 százalékban rézből, 15-20 százalékban cinkből és kis mennyiségű nikkelből, ólomból és vasból készültek. Tusa professzor szerint: 

„A hajótörés az időszámításunk előtti 6. század elején történt. Nem tudjuk mekkora a hajó, mert ennek megállapításához le kellene ásni a homokba, hogy visszaszerezzük azt, ami a fatestből megmaradt. De feltételezem, hogy körülbelül 15 méter hosszú volt. Ez egy új hajóroncs, mely ismeretlen volt a felfedezés előtt. Gela felé vitorlázott, és belépett a Gela folyó torkolatánál található kikötőbe. Valószínűleg a behajózás során valamiféle  hiba történt a manőverezésben, mert a viharos tenger miatt a hajó a homokos tengerpartnak fordult.” 

Tusa professzor beszámolt arról is, hogy a roncsban találtak néhány görög vázát, Démétér istennő terrakotta szobrát és néhány farönköt is. 

"A lelet megerősíti, hogy körülbelül egy évszázaddal az időszámításunk előtti 689-ben történő alapítása után Gela gazdag várossá nőtte ki magát, ahol értékes tárgyak gyártására specializálódott kézműves műhelyek működtek."

Nem minden orichalcum ami fénylik

Akadnak azonban olyan szakértők is, akik nem értenek egyet az orichalcum összetételével kapcsolatban. Enrico Mattievich, a Rio de Janeiroi Szövetségi Egyetem korábbi fizikaprofesszora úgy vélte, hogy a fém az időszámításunk előtt 1200 körül, a perui Andokban kialakult Chavin-civilizációból származik. Ő azt állítja, hogy a fémötvözet rézből, aranyból és ezüstből készülhetett. Szerinte a Gela partjainál talált fém nem is igaz orichalcum. 

Valójában az ókori Rómában a sárgarézből készült érméket is orichalcumból állították elő, de itt fontos megemlíteni, hogy a szónak ez a numizmatikai értelmezése elválik az Atlantiszról szóló, tudományosan nem alátámasztott spekulációkban felmerülőtől.

A bizonyítottan létező orichalcum egy  aranyszínű bronzötvözet volt, amelyet a Római Birodalomban a sestertius és a dupondius érmékhez használtak.

Tusa professzor elmondta, hogy bár nem hisz Atlantisz létezésében, de vonzónak találta az ötletet: „Azt hiszem, hogy ez Platón metaforája volt. Örülök annak, ha ez a történet tovább növeli és táplálja fantáziánkat.”

Platón beszámolói és egyéb elméletek

Atlantiszt először Platón görög filozófus írta le több mint 2000 évvel ezelőtt. Elterjedt az a vélekedés is, miszerint a történet pusztán egy Platón által kreált mítosz a politikával kapcsolatos elméleteinek illusztrálására. Mások szerint viszont a katasztrófális civilizáció-pusztulás valóban megtörtént, és egy  történelmi katasztrófán alapszik.

Platón időszámításunk előtt 360 körül írt beszámolója szerint Atlantisz az Atlanti-óceán egyik legnagyobb tengeri hatalma volt. Nagyobb volt, mint az ősi Líbia és Kis-Ázsia (a mai Törökország) együtt, és „utat jelent további szigetekre, és onnan átjuthatunk az szemben lévő kontinens egészére”.

Beszámolója tartalmazza a sziget részletes leírását, hegyekkel északon és a part mentén, és egy síksággal délen. Az atlantiszi mitológiában királyai Poszeidóntól, a háborgó tenger görög istenétől származtak, de az isteni vérvonal felhígult, amikor összekeveredtek a halandókkal. Időszámításunk előtt körülbelül 9600 körül (Platón szerint pontosan i.e. 9564-ben) a sziget meghódította a mai Nyugat-Európa nagy részét és Afrikát, és rabszolgasorba döntötte ellenségeit. 

Jégkorszak és vízözön

Ez a dátum a városállamot majdnem egy időbe helyezi az utolsó jégkorszak végével, megelőzve a legkorábbi városállamokat, amelyek a jelenlegi Irakban találhatók, így elég valószínűtlennek tűnik. Az Athén meghódítására tett sikertelen kísérlet után Platón leírása szerint az egész sziget „egyetlen éjt-nappallá tévő katasztrófa alatt” a tenger mélyére süllyedt. 

Atlantiszt Proklosz késő ókori görög újplatonista filozófus is említi például a Timaioszhoz írt kommentárjaiban az i.e. 4. századi Marcellus Aithiopiaka c. elveszett művéről szólva, melyben három olyan nyugati szigetről található leírás, melyeken még élnek az egykori Atlantisziak leszármazottai.

Ugyanakkor Hérodotosz a nagy történetíró nem talált semmit a szigetről, pedig még a szaiszi papoknál is érdeklődött Atlantisz felől.

Az évszázadok során a tudósok megkísérelték megtalálni a valódi Atlantiszt, úgy vélték, hogy a beszámoló valódi ősi szuperhatalom létén alapul. Az egyik legvalószínűbb elmélet az, hogy Platón a Krétán és a szomszédos Szantoríni-szigetén virágzó Minószi civilizációt írta le, amelyet i.e. 1600 körül hatalmas vulkánkitörés pusztított el. Mások szerint Atlantisz mítoszát a Fekete-tenger körülbelül i.e. 5000 körül zajló, vízzel történő feltöltődése, árvizei ihlették, melyek valószínűleg az Ószövetségben megjelenő árvíztörténeteket is inspirálták.

(Forrás: IFLScience, News.com.au, Wikipédia Képek: Unsplash, Wikimedia, Sebastiano Tusa)