Balkezesnek lenni nem rendellenesség, nem is hátrány, mégis sok szülő automatikusan átszoktatja gyerekét a jobb kéz használatára, hogy ne ütközzön később akadályokba az iskolában vagy az élet bármilyen más területén. Egy átfogó tanulmány szerint, melyet 2009-ben publikált Chris McManus, a University College London pszichológia professzora, a viktoriánus érában a lakosság sokkal nagyobb százaléka használta a bal kezét, mint a későbbi századokban, majd a balkezesség aránya az ipari forradalom időszakában hirtelen csökkenést mutatott. Ez magyarázható lenne gyakorlati okokkal, minthogy a gépeket jobbkezesekre alakították ki, vagy, hogy az oktatás és az írni-olvasni tudás általános elterjedése megkövetelte, hogy a szigorú viktoriánus iskolákban senki ne lógjon ki és mindenki ugyanabba a kézbe fogja a tollat.

Azonban, ahogy arra már régen rájöttek a tudósok a balkezesség öröklődik, vagyis nem lehet szimplán a társadalmi nyomás számlájára írni a jelenséget.

McManus szerint az összegyűjtött adatok arra utalnak, hogy a szociális stigmatizáció miatt a régi korok balkezesei egyszerűen visszahúzódóbb életet éltek, introvertáltságuk pedig nem segítette a gének nagyarányú öröklődését.

Pedig a balkezességnek megvannak a maga nagy előnyei, hagyományosan úgy tartják, hogy sokkal jobb verbális képességekkel rendelkeznek, amit egy nemrégiben, brit tudósok által végzett kísérletben is alátámasztottak. A balkezesek bizonyos sportokban is előnyt élveznek, a teniszben például a kétkezes fonák egyik nagymestere, Rafael Nadal is bal kézzel játszik éppen ebből az okból, habár valójában jobbkezes. Az ókorban Hippokratész kifejezetten javasolta tanulóinak is, hogy használják mindkét kezüket, hogy jobb orvossá válhassanak:

„ Gyakoroljátok az operációk és minden egyéb művelet megvalósítását egyik és másik kézzel is, mivelhogy a cél az ügyesség, a gyorsaság és az elegancia elsajátítása, fájdalom okozása nélkül.”

Arról azonban, hogy pontosan mi is szabályozza a tulajdonság megjelenését egyeseknél, még nem tudták pontosan megmondani a kutatók. Egy, a BioRxiv-n most novemberben publikált tanulmány szerzői azonosítottak 49 olyan gént, amely felelőssé tehető a balkezesség kialakulásáért. A tanulmány nem egyetlen kutatás eredményeinek konklúzióit vonta le, hanem harminc korábban végzett kutatás adatait egyesítette és analizálta, így összesen több mint 1,7 millió alany DNS információiból állították össze az adatállományt. Felhasználták a brit Biobank, a DNS-alapú családfakutató cég, a 23andme, és az International Handedness Consortium harminckét tanulmányának információit.

Ebből 1,5 millió jobbkezes, kétszázezer balkezes és harmincnyolcezer kétkezes vizsgálati alany genomját elemezték, a genomok asszociációjával, mely bevett technika a genetikai kutatások során.

Az asszociáció révén a genetikai variációkat a megfigyelt, sajátos agyi és viselkedési variációkkal hozzák összefüggésbe. A tudósok elsősorban a genomok SNP-je (single nucleotide polymorphism) után kutattak, melyek mindenkinél előforduló, tehát nem rendellenes, apró eltérések a DNS-ben. Amennyiben a vizsgált minták száma elég nagy és széles körből merített, az SNP ismételt előfordulása egyik illetve másik csoportban nyomra vezethet a genetikai különbségeket illetően. A kutatók 41 olyan gént azonosítottak, mely a balkezesekre volt jellemző, hét olyat, mely a kétkezesekre. A funkciós analízis felfedte, hogy a „balkéz-gének” részt vesznek olyan biológiai ösvények (pathways) létrehozásában is, melyek a mikrotubulusok regulációjában fontos szerepet játszanak, valamint a neuronok fejlődéséért és a hippokampusz morfológiájáért is felelősek.

A mikrotubulosok olyan celluláris sejtstruktúrák, melyek a citoszkeletont alkotják, vagyis azt az alapot, alapstruktúrát, mely a sejt formáját adja. A mikrotubulosok nagyon fontosak az agyi neuronok megfelelő fejlődésében és migrációjában, így lényegében sikerült bizonyítékot szerezni, hogy az a géncsoport, mely a balkezességhez köthető, az agyi fejlődésben is részt vesz. Ez megmagyarázhatja a balkezességgel kapcsolatos felfedezések legnagyobb rejtélyét, azt, hogy miért található olyan nagyszámú bal-és kétkezes páciens a pszichiátriai intézetek skizofréniával diagnosztizált betegei között. A mikrotubulosokhoz köthető sejtmutációkat már régebben összefüggésbe hozták a különböző neuropszichiátriai rendellenességekkel, így a komponenseket szabályozó gének jelenléte a balkezesek DNS-ében szerepet játszhat a jelenség gyakoriságában.

A másik érdekes felfedezés, hogy a balkezesek és a kétkezesek között nem mutattak ki szorosabb genetikai hasonlóságot, mint a bal-két-vagy-jobbkezesek között, vagyis a két tulajdonság kialakulásában különböző génvariációk játszanak szerepet.

Ez persze nem jelenti azt, hogy végérvényesen levonhatjuk a következtetést, miszerint minden balkezes eredendően és megmásíthatatlanul vagy verbális zseni, vagy skizofrén, esetleg mindkettő, miközben még jól is teniszezik, de a tanulmány rávilágított néhány olyan, eddig nem ismert aspektusára a balkezességgel kapcsolatos szervezeti felépítésnek, mely a jövőben alapot adhat a további megfigyelések számára. Valamint azt végérvényesen bizonyította, hogy a balkezesség a szintén ritka zöld szemhez vagy vörös hajhoz hasonlóan velünk született, természetes tulajdonság, melyről nem érdemes lemondani.

(Fotó: Flickr/brettandsatit, Wikimedia Commons/Y tambe,