A PET-palack a köztudatban úgy szerepel, mint újrahasznosítható műanyag, amelyből visszagyűjtés és ipari feldolgozás után megint PET-palack lesz. Pedig csak a kidobott flakonok minimális részét dolgozzák fel újra élelmiszeripari célokra (ez a bottle-to-bottle technológia). A palackok megfelelő szintű megtisztítása ugyanis egyszerűen túl drága a vegyiparból olcsón érkező friss műanyag árához képest. Ezért a PET-palackok inkább szálasítással kerülnek reciklálásra, műszálként végzik - viszont az ezekből készülő termékeket már ritkán hasznosítják ismét újra. Mindenkinek jobb lenne, ha létezne egy gyors és olcsó ipari folyamat, amelyben a PET-palackokat le lehetne bontani és az így keletkező egyszerűbb, tiszta alapanyagokból lehetne újraépítkezni.

Japán tudósok még 2012-ben felfedeztek egy mikrobák által előállított enzimet, amely képes megbontani a PET-palackok anyagát, a polietilén-tereftalátot. Az LCC (leaf and branch compost cutinase, levél- és ág-komposzt bontó) nevű enzim a természetben a levelek viaszos borításának oldását végzi, de az anyag a PET-tel is elbánik; tereftálsavra és etilén-glikolra bontja. Ezek pedig már olyan anyagok,  amellyel az újrahasznosító ipar tudna mit kezdeni.

A baj az LCC felhasználásával az, hogy a PET-palackokat 65 celsius fok fölötti hőmérsékletre fel kell melegíteni, hogy meglágyuljon és az enzim megkezdhesse a bontását, viszont az enzim ezen a hőmérsékleten instabillá válik és gyorsan szétesik. Erre a problémára talált most megoldást a Toulouse-i Egyetem kutatója, Isabelle Andre, méghozzá rögtön egy reménybeli felhasználó, a műanyag-újrahasznosítással foglalkozó Carbios támogatásával, a cég K+F vezetőjével, Alain Martyval közösen végzett munka során.

A kutatók feltérképezték az LCC enzim kristályszerkezetét és megállapították, hol kellene hozzányúlni az anyaghoz, hogy kibírja a magasabb hőmérsékletet és hatékonyabban kezdje bontani a polietilén-tereftalát kötéseit. Lehetséges módosított enzimek százait modellezték le, míg találtak egy olyan vegyületet, amely a természetes LCC-nél tízezerszer hatékonyabban bontja a PET-et, még 72 Celsius fokon is stabil marad, ráadásul génmódosítással rá lehet venni az LCC-t termelő baktériumot, hogy inkább ezt az új enzimet állítsa elő.

Laboratóriumi körülmények között sikerült elérni, hogy az új enzim egy húsz grammos PET-minta tömegének 90 százalékát bontsa tíz óra alatt kinyerhető, elkülöníthető etilén-glikolra és tereftálsavra. Sőt: az így visszanyert alapanyagokból sikeresen állítottak elő újra tiszta PET-alapanyagot, amely alkalmas új élelmiszeripari palackok gyártására.

A Carbios már építi is Lyon mellett azt a mintaüzemet, amely a remények szerint alapjaiban változtatja meg a PET-palackokkal kapcsolatos újrahasznosítási folyamatokat. Drukkolunk nekik!