Mint arról mi is többször beszámoltunk, nagyban folyik az amerikai következő generációs lopakodó bombázó, a B–21 Raider fejlesztése. A gépet már leleplezték, és mint kiderült, a tesztrepülés ugyan csúszik pár hónapot, de erre még az idén sor kerülhet, a gépek gyártása pedig a 2020-as évek közepén indulhat. A Raider nyílt architektúrával rendelkezik, ami azt jelenti, hogy könnyű az utólagos modernizálása – erre pedig sor is került már most, a fejlesztés alatt is.

Az említett modernizálásról annyit tudni egyébként, hogy ennek célja a Long-Range Standoff (LRSO) lövedék integrálása– ez utóbbi a lopakodóhoz hasonlóan szintén fejlesztés alatt áll, és legkorábban 2030-ban lesz bevetésre kész. Az LRSO kapcsán kevés részlet ismert, annyit tudni, hogy a nukleáris robbanófejjel felszerelhető, légből indítható robotrepülőt, az AGM–86B-t fogja felváltani, amely a nyolcvanas évek óta van használatban. Az LRSO egyik nagy újdonsága, hogy nehezen lehet megfigyelni, tehát fejlett lopakodó dizájnnal rendelkezik – mindezt kifejezetten a kínai és az orosz légvédelmi rendszerek ellen fejlesztették ki.

Még nem is repült, de már modernizálni kell a B-21 Raidert A közel negyedmilliárdos kiegészítő program egyik része, hogy a bombázó készen álljon a még fejlesztés alatt álló, következő generációs nukleáris töltetek fogadására.

Nem pihen azonban a két rivális nagyhatalom, Kína és Oroszország sem. Míg a hasonló jellegű, következő generációs lopakodó bombázó, a kínai H–20 meglehetősen jól ismert, és a Pentagon éves Kína-jelentésében jelentős aggodalomra is szokott okot adni a mind nagyobb hatótávolsága és a potenciális lopakodó tulajdonságai miatt, az orosz PAK DA bombázó ehhez képest némileg rejtélyek sűrű függönye mögé bújik – de azért ezt-azt erről is lehet tudni.

A Tupoljev PAK DA vagy PAK DA (oroszul: ПАК ДА, ami a következő név rövidítése: Перспективный авиационный комплекс дальней авиациии), amely kódneve Poslannik (oroszul: Посланник) egy következő generációs lopakodó stratégiai bombázó, amelyet Tupoljev fejlesztett az orosz légierő nagy hatótávolságú repülési ága számára. A PAK DA a régebbi Tupoljev Tu–95 tevékenységét egészíti ki és végül váltja majd fel az orosz légierő szolgálatában.

Az Izvesztyia 2020-as jelentése szerint három PAK DA prototípus várhatóan 2023 áprilisára fog készen állni a tesztelésre, az állami tesztek pedig 2026 februárjában kezdődnek. A repülőgép sorozatgyártása 2027-ben várható. Magyarán az látható, hogy ha a tervek mindenhol az elképzelések szerint alakulnak, akkor ez nagyjából megfelel a B–21 Raider idővonalának. A Raiderrel ellentétben azonban nagyon keveset tudunk a PAK DA konkrét konfigurációjáról, technológiai összetételéről és a tervezett flotta mérete sem ismert. A Raiderről tudjuk, hogy eredetileg 100 gép merült fel flottaméretként, de mivel időközben mind Kínával, mind Oroszországgal szemben változtak a geopolitikai viszonyok, így mostanra a 200-as flotta sem kizárható.

A TASZSZ 2021-es beszámolója szerint a PAK DA várhatóan nukleáris robbanófejjel ellátott, lopakodó robotrepülőket, valamint hiperszonikus eszközöket is bevethet. Ez nem meglepő, tekintve hogy a B–21-es is fel fel lesz szerelve nukleáris robotrepülőkkel – ilyen például az említett LRSO. A PAK DA azonban állítólag sokkal nagyobb, 30 tonnás maximális felszálló tömeggel rendelkezik, mint a B–21. Ez utóbbi felszálló tömege mindössze 15 tonna. Ez azt jelenti, hogy a PAK DA potenciálisan több lövedéket szállíthat egyetlen küldetésre, mint a B–21, viszont a nagyobb méret ronthatja a lopakodó képességeket. Tegyük hozzá azt is, hogy a B–21 kisebb tömege tudatos döntés eredménye, mivel így nem csak nehezebben szúrható ki a gép, de ráadásul olcsóbban is üzemeltethető – ez a különbség tehát önmagában keveset jelent.

A fő kérdés a PAK DA-val kapcsolatban azonban az, hogy mennyire lesz képes a lopakodásra. Míg a B–21 ismeretlen paradigmaváltó lopakodó tulajdonságokat tartalmaz, a PAK DA nem valószínű, hogy lemásolná ezeket a B–21 programot övező szigorú titoktartási előírások miatt. A PAK DA-ról elérhető képek azonban egy nagy, lopakodásra fejlesztett törzset mutatnak, kevert szárnytesttel, belül elrejtett motorokkal és a szárnyra szerelt bemenetekkel, hogy elkerüljék a radarjeleket. A PAK DA lopakodó képességeinek hatékonysága viszont olyan tényezőktől is függ, mint a bevonóanyagok, a kompozitok és a hőkezelés.

A B–21 célja, hogy észrevétlenül működjön erősen védett ellenséges terület felett, és precíziós bombákat lőjön ki. Egyszerűen fogalmazva a gép célja, hogy teljesítse küldetését, mielőtt az ellenség tudomást szerez a jelenlétéről. Az, hogy a PAK DA milyen mértékben képes elérni hasonló fejlett lopakodó képességeket, elsősorban olyan tényezőktől függ, amiket nem látunk: tehát a számítástechnika, az érzékelés, a bevonat és a fegyverek hatékonysága. Ezekkel kapcsolatban viszont egyelőre több a kérdés, mint a válasz.