Oroszország a Szu-75 “Sakkmattot” még 2021-ben leplezte le, ekkor még csak lényegében egy életnagyságú modell formájában. A gépet a Rostec gyártja, míg a terveket a patinás Szuhoj készíti, és bár több, igen lenyűgözően hangzó karakterisztikát is megemlítettek a szóban forgó cégek képviselői, az egyik legfontosabb újítás, hogy egyhajtóműves gépről van szó. A könnyű taktikai repülőgépek osztályába sorolt „Sakkmatt” egyéb technológiáit tekintve az ötödik generációs vadászok közé tartozik, így olyan masinákkal versenyez – részben a légtérben, részben pedig a vásárlók kegyeiért –, mint az amerikai F–22 Raptor és F–35 Lightning II, a kínai Chengdu J-20, vagy akár az oroszok saját Szu–57-ese (másnéven: PAK–FA).

Oroszország leleplezte az F–35 elleni, ötödik generációs vadászgépét A „Sakkmatt” becenevű gép alig látszik a radaron, és egyszerre 6 célpontot is képes támadni – az oroszok az amerikai F–35 és F–22 riválisának szánják, és a jövőben akár „pilóta-nélküli” változat is elérhető lesz belőle.

A Rostec egyebek mellett a lopakodás és a hangsebesség környéki repülés miatt sorolja az ötödik generációs gépek közé a vadász, amelyet mesterséges intelligenciával is ellátnak a tervek szerint, amely a pilótát segíti majd – sőt a gép akár pilóta nélkül is repülhet állítólag legalábbis. A gép ezek mellett hat célpontot tud egyszerre támadni, alig látszódik a radaron, és rövidebb pályára van szüksége a le- és felszálláshoz, miközben fejlett fegyverrendszereket lehet rárakni.

Az ma már biztos, hogy nem ugyanazok akarnak majd F–35-t vásárolni, mint akik az oroszoknál állnának sorba repülőgépért – az F–35 legfrissebb vásárlói épp a szomszédaink, tehát kelet-európai NATO tagállamok. Az utóbbi időkben például mind Lengyelország, mind pedig Románia is F–35-ösök beszerzése mellett döntött.

Mindez azonban nem változtat azon, hogy – mint arról egy új elemzés is beszámol – Oroszország a légierő tekintetében nem csak hátrányba került a NATO-val szemben, de épp például a fentebb említett beszerzések csak súlyosbítják az Ukrajnával épp háborúban álló ország helyzetét.

Nagyon fontos kérdés tehát, hogy miként teljesít a Sakkmatt az F–22-vel és az egyre népszerűbb F–35-tel szemben. Persze azt nem szabad elfelejteni, hogy szemben a NATO vadászaival, a Sakkmatt még nem is repült. Tegyük hozzá azt is, hogy a gép elektronikájáról nagyon keveset tudni, de ezen a téren a szankciók miatt valószínűleg nem lesz könnyű dolga az orosz fejlesztőknek.

Először gyorsan fussuk át az F–35 helyzetét! Mint arról a Warrior Maven tehát beszámol, az Egyesült Államok jelentős sikereket ért el az együttműködésre, közös alakulatok kialakítására és információmegosztásra képes F-35-ösök többnemzetiségű hálózatának kibővítésében egy több területet átfogó nemzetközi haderőn keresztül. Ennek része tehát a lengyel és a román beszerzések, és jelenleg úgy tűnik, hogy az F–35 nagyon gyorsan a szabad világ vadászgépévé válik, amely fejlemlény jelentős problémákat okoz az ellenfeleknek.

Magyarán épp kiépülőben egy ötödik generációs NATO vadászgép flotta, és ehhez képest Oroszország jelentős elmaradásban van.

Ez lehet egyébként a fő oka annak, hogy Oroszország tövig nyomta a gázpedált a Szu–75 fejlesztésével. A jelenlegi gyártási tervek szerint egyébként 15 év leforgása alatt 300 Sakkmatt találna gazdára, a probléma azonban az, hogy még a prototípus repülésére is legkorábban 2024-ben kerülhetne sor. Látszik az is, hogy a Sakkmattot elsősorban importra szánják, olyan orosz partneroszágoknak, melyek már most üzemeltetnek Szu–27-eseket és Szu–30-asokat, de akadnak jelei, hogy az Oroszok maguk is használnák ezeket a gépeket.

Ezek után mit tudunk a Sakkmattról? Ismert például a gép tervezett maximális felszállási tömege, és ez alapján elmarad mind az F–35-től, mind az F–22-től. A 18 tonnás maximális felszálló tömeggel a Sakkmatt sokkal könnyebb, mint az F-35, amelynek maximális felszálló tömege 31 tonna. Míg a Sakkmatt törzs elemei bizonyos mértékig egy egyhajtóműves F-22-es koppintásnak is tűnhetnek, az F-22 maximális felszálló tömege is jóval nagyobb: 41 tonna. Vagyis a Szu–75 jóval kevesebb fegyvert, vagy kevésbé változatos arzenált cipelhet, mint a riválisai.

A Sakkmatt egyébként többcélú vadász, de éppen a könnyűsége, és a hasonlósága az F–22-höz utalhat arra, hogy légifölény vadásznak készül. Csakhogy a rendelkezésre álló adatok szerint ehhez túl lassú lesz, mivel a sebessége 1,8 Mach, ami sokkal lassabb, mint az említett F–22, amely sebessége 2,25 Mach. Ebben a tekintetben tehát a Szu–75 sokkal közelebb áll egy F–35-höz.

Ezek a pőre adatok tehát nem azt mutatják, hogy Sakkmatt képes lesz megszorongatni a nyugati rivális gépeket. Persze sok kérdés még nem tisztázott: például, hogy a Sakkmatt érzékelése, célzása és számítástechnikája hogyan viszonyul az F–35-öshöz, és milyen mértékben lesz képes együttműködni a 4. generációs platformokkal. Tegyük hozzá azért, hogy ezen ismeretlen faktorok ellenére az orosz hadiipar közelmúltbeli teljesítménye nem azt sugallja, hogy ez az el sem készült repülő majd lemossa az égről az F–35-öt.

(Kép: Wikipedia)