Az Army Tactical Missile System (MGM-140 ATACMS) egy rövid hatótávolságú ballisztikus rakétarendszer, amelyet az Egyesült Államok Hadserege fejlesztett ki a földi csapatok precíziós csapásmérő képességének a biztosítására. Az ATACMS elsődleges célja, hogy nagy értékű célpontokat érjen el nagy távolságból, minimális járulékos kárral. A fejlesztés az 1970-es évek végén kezdődött, válaszul az igényre, hogy a hadsereg egy gyorsan mozgatható és rendkívül pontos taktikai ballisztikus rakétarendszert kapjon a bevetések támogatására. A cél az volt, hogy olyan rendszert hozzanak létre, amely hatékonyan semlegesíti az ellenség stratégiai eszközeit, például a parancsnoki központokat és légvédelmi rendszereket – írja az Army Recognition.

Az ATACMS fejlesztési szerződését 1986-ban adták át a Martin Marietta cégnek (a mai Lockheed Martin), amely nagy hangsúlyt fektetett a rakéta pontosságára, mobilitására és a civil károk minimalizálására. A rakéta tervezése során szilárd hajtóanyagú rakétamotort és GPS/INS navigációs rendszert építettek be, amely nagyfokú precizitást biztosít. Az első tesztrepülést 1988-ban hajtották végre – ekkor sikeresen el is érték a célpontot. Az ezt követő években további tesztek és fejlesztések által tökéletesítették a rendszert, amelyet végül 1991-ben állítottak hadrendbe. Az ATACMS két fő mobil platformról, az M270 MLRS és az M142 HIMARS rakétarendszerekből indítható.

Az ATACMS rakéták célzási és navigációs rendszere az amerikai katonai GPS (Global Positioning System) műholdakra támaszkodik. A rakéták fedélzetén található GPS-alapú navigációs csomag és az Inerciális Navigációs Rendszer (INS) kombinációja biztosítja a célpontok pontos elérését. A GPS műholdak által szolgáltatott helymeghatározás kulcsfontosságú a rendszer számára, mivel lehetővé teszi a rakéta valós idejű helyzetének meghatározását és az irány korrekcióját a repülés során. Ez a technológia biztosítja, hogy az ATACMS rakéta precízen csapjon le, minimalizálva a járulékos károkat.

Fontos megjegyezni, hogy az amerikai GPS rendszer katonai változata (SAASM – Selective Availability Anti-Spoofing Module) sokkal pontosabb és megbízhatóbb, mint a polgári verzió. Így az ATACMS rakéták számára a GPS műholdak nemcsak helyzetinformációkat nyújtanak, hanem ellenállóbbá is teszik a rendszert az ellenséges zavaró tevékenységekkel (jammerrel) szemben. A műholdas támogatás révén az ATACMS hatékonyan képes nagy távolságon belül, akár 300 km-en belül is pontosan megsemmisíteni stratégiai célpontokat.

Az ATACMS 1991-ben a Perzsa-öböl háborúban bizonyította először hatékonyságát, amikor több nagy értékű célpontot sikeresen semlegesített, jelentősen hozzájárulva az iraki erők gyors vereségéhez. Azóta a rendszer számos frissítésen esett át, és több konfliktusban is bevetették, például az iraki háborúban és a Közel-Keleten végzett műveletek során. Az ATACMS rendszert azonban nemcsak az Egyesült Államok, hanem más országok is használják: 2023 novemberében erősítették meg hivatalosan, hogy Ukrajna ATACMS rakétákat kapott. 2024 novemberében pedig Tajvan is megkapta első szállítmányát az ATACMS rendszerekből.

Az évek során az ATACMS több változata is elkészült, mint például az MGM-140A Block I és az MGM-168 Block IVA, amelyek nagyobb hatótávolságot, nagyobb pontosságot és különféle robbanófej-opciókat kínálnak, hogy különböző hadműveleti igényeknek feleljenek meg.

Mint azt a Lockheed írja, maga a rakéta egy 227 mm-es MLRS (Multiple Launch Rocket System) indítómodulba van csomagolva, és egy 227 kg-os WDU-18 robbanófejet hordoz, amely erős robbanó és repeszhatású pusztítást képes okozni.

Az ATACMS bevetésének lényege így tehát, hogy lehetőséget nyújt a hagyományos tüzérségi eszközök hatótávján túl lévő célpontok sikeres elérésére, beleértve stratégiai fontosságú létesítményeket és az ellenséges csapatösszevonásokat.

Kérdés, hogy a mostani háborúban, hozhat-e konkrét stratégiai előnyt ezen fegyverek bevetése?

A BBC cikke szerint bár pszichológiai szempontból a fegyver Ukrajna hasznára lehet, a háború menetét ezek a rakéták nem fogják megfordítani. Mint a lap írja: habár az ATACMS rakéták bizonyos előnyöket jelenthetnek Ukrajna számára, például az orosz csapatok ellátási vonalainak elnyújtását, várhatóan nem fogják drámai módon megváltoztatni a háború menetét. Az orosz hadsereg már megkezdte a felszereléseinek hátrébb vonását, hogy elkerülje a rakétacsapásokat, ami ugyan megnehezíti a frontvonal támogatását, de nem bénítja meg teljesen az orosz hadműveleteket.

(Kép: Lockheed Martin)