Mi az összefüggés a fekete halál és napjaink szájhigiénéje között? Egy új kutatás szerint meglepően sok minden. A Nature Microbiology folyóiratban publikált kutatás 235 nagy-britanniai holttest fogmintáinak genetikai elemzésén alapul, akik i.e. 2200 és i.sz. 1853 között éltek a térségben. Ezeknek az egyéneknek a többsége a mai London területén élt, ahol a bubópestis egymást követő hullámai tízezrek életét követelték, átalakítva a város népességének szerkezetét és a teljes életmódját is – számol be róla a Science Alert.

A bubópestis (egyéb neveken: dögvész, mirigypestis) egyike azoknak a betegségeknek, melyet a Yersinia pestis nevű baktérium okoz. (A másik két betegség a szeptikémiás pestis és a tüdőpestis.) A fekete halál elnevezés onnan származik, hogy miután a bőr oxigénfelvételében zavar keletkezik a betegség miatt, akkor sokszor sötétkékre színeződik. Jellemző tünete még a nyirokcsomók rendkívüli megnagyobbodással járó gyulladása (ezt a megnagyobbodást nevezték amúgy bubónak, ennek töve megtalálható még például a buborék szavunkban is). Egyes eleméletek szerint ez utóbbiból ered a betegség régi magyar neve is, a csoma vagy csima (az ómagyar csima – csomó szóból), de ez lehet török eredetű jövevényszó is.

A latin atra mors, magyarul fekete halál az emberiség egyik leggyilkosabb járványa volt, amely 1347 és 1352 között pusztított Európában, Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában. A járvány négy éve alatt 75-200 millió ember veszett oda, és nagyban eltérnek a becslések ugyan, de ez körülbelül azt jelenti, hogy Európa akkori lakosságának 30 vagy akár 60 százaléka is meghalhatott.

A tanulmány egy fontos változást tár fel a szájüregi mikrobiomban, amely változás egybeesett az 1348-as londoni második pestisjárvány idejével. Az elemzés két különböző mikrobiális közösséget azonosított az évszázadok során – ezek közül a Methanobrevibacter egysejtű nemzetség által dominált közösség körülbelül 2200 évvel ezelőtt jelent meg. Meglepő módon ez a közösség lassanként visszaszorult a modern iparosodott populációkban, és 1853 körül teljesen el is eltűnt. Ezzel szemben a modernebb mikrobiális közösség alacsonyabb baktériumdiverzitást mutatott, és nagyrészt a Streptococcus nemzetség uralta, amely a parodontális (fogínyproblémákkal kapcsolatos) betegségekhez kapcsolódó baktériumokhoz tartozik.

Bár nem kizárólag a bubópestis a felelős a fent leírt változásért, a statisztikai elemzések szerint a fekete halál érkezésével összefüggő tényezők magyarázhatják a londoni szájüregi mikrobiomák történelmi változásainak közel 11 százalékát. A kutatók azt feltételezik, hogy a járvány változásokat idézhetett elő az emberek étrendjében, amelyet a pestisjárványt követően a közhigiénia, a kultúra és az étrend fejlődése is befolyásolt. A második pestisjárvány túlélői például magasabb jövedelemmel rendelkeztek, mint korábban, és így elkezdtek magasabb kalóriatartalmú ételeket fogyasztani.

A kutatás szerint azonban a fekete halál miatt a szájüreg mikrobiális közösségében bekövetkezett genetikai változások közvetetten egyéb hatásokkal is voltak a száj egészségére. A fekete halál áldozatainak DNS-elemzése a mai napig fennálló genetikai variációkra utal, amelyek befolyásolják a légúti fertőzésekre, akár a COVID-19-re és az autoimmun betegségekre való fogékonyságot is. A kutatók potenciális kaszkádhatással is számolnak – ez utóbbi olyan váratlan eseménysorra utal, amikor egy rendszerben bekövetkező esemény negatív hatással van más, kapcsolódó rendszerekre. Magyarán a kutatók szerint az említett mikrobiális közösségek genetikai változása olyan kiszámíthatatlan hatásokkal is járt, mint a cukorbetegség megnövekedett kockázata, amit az ínybetegségek követtek.

A tanulmány pontos ok-okozati összefüggést nem tud megállapítani, de olyan érdekes összefüggésekre hívja fel a figyelmet a történelmi események, a genetikai változások és az életmódbeli változások között, amelyek tartós következményekkel járhatnak a száj egészségére nézve. A szerzők szerint mindenesetre alaposabb vizsgálatokra van a továbbiakban szükség ezen kapcsolatok alaposabb feltérképezésére.​

(Kép: A fekete halál Firenzében, 1348; a jelenet Boccaccio Dekameronjából való -- idősebb L. Sabatelli metszete, forrás: wikimediacommons/wellcomeimages.org)